TigrisÚr Blog

Mokka egy cukorral

2009-09-01T21:39:00.005+02:00

Bár nem mai darab, gondoltam megosztok egy személyes videót "fiamról", egy Mokka nevű uszkárról.

A videó egy filmes táborban készült, két kedves barátom "követte el", Emődi Bálint és Halász Levente. A táborban én voltam a technikai személyzet, illetve az okításból is kivettem a részem, de a munka oroszlánrésze a két úriemberé volt. Tanakodtunk, hogy miről lehetne rövid filmet forgatni, aztán a fejvakargatással a tábor hetének fele el is ment. :) Aztán belefogtunk a komoly forgatásba, Mokka zsinórban szaladgált fel s alá a táborban, követve a rendezői instrukciókat, miközben ötletek, kameraállások és snittek jöttek-mentek. Vegülis összeállt 20 perc anyag, ebből vágtunk össze hármat, ezt tárom most a széles publikum elé. A videó a képre kattintva elérhető.

Fazz - Pussy Lover

2009-08-22T14:51:00.004+02:00

Egy újabb gyöngyszemet szeretnék megosztani veletek. Böngészgettem régen a sok ingyenes webcast között (ingyenes, médialejátszókkal élvezhető netes rádó vagy videóadás), megakadtam egy clermont-ferrand-i koncertfelvételen, egy Fazz nevű francia csapat zenélt (a linkek közt a felvétel Grenad'In'Casa néven megtalálható egy részlete). A srácok nagyon jól raktak egymás mellé két teljesen távoli műfajt, a lehelletfinom akusztikus jazzt és a vaskos, hangminta alapú elektronikus zenét. Gyerekkoromban többek közt Armstrongon meg Kraftwerken szocializálódtam, mindkettő tetszett, de meglepő volt a két műfajt így összeépítve hallani. A csapat 2002-ben alakult, Emmanuel André vezetésével (Dax - bill.), azzal a céllal, hogy zenei háttértámogatást nyújtson más zenekaroknak, mind akusztikus, mind elektronikus eszközökkel. Társa volt ebben barátja, Remi Roux-Probel (Roo - trombita) és Laurent de Wilde (Offset - elektronikus hangszerek) is, ők hárman játszanak a következő klipben, mely a Dadvsi & Chloe albumon jelent meg (tudomásom szerint kizárólag online elérhető), címe pedig Pussy Lover (inkább nem fordítanám...). Akit megfogott a klip, annak figyelmébe ajánlom a további linkelt videót, illetve a további linkelt videót, az ízelítőket a honlapról, illetve a Fazz két honlapját.

Moonwalk

2009-07-25T05:06:00.000+02:00

Michael Jackson, a popzene királya, ahogy mostanában hívják. Kétségtelen, hogy amit ez a srác csinált, az nem semmi. Azért hozzátenném Berry Gordy, a Motown-stáb, Quincy Jones, Greg Phillinganes, Rod Temperton, Stevie Wonder zenei segítsége és barátsága is rendesen hozzájárult a sikerhez, de pl. John Landis rendező (a Thriller klip rendezője) nélkül is nehéz lett őt sztárként megismerni, és ők még az ismertebb nevek közé tartoznak. Most két kevésbé ismert embert szeretnék a blogolvasók figyelmébe ajánlani, aki nélkül hasonóan nem lett volna elképzelhető a Jacko-mítosz.

Az egyik arc Cabell 'Cab' Calloway, egy fekete énekes-táncos-előadóművész, aki a 30-as évektől kezdve mind scat-elős énekstílusában, mind mozgásában egyedit alkotott. Tánc-produkciói sokakat ihlettek meg a 80-as, 90-es években, amikor a zenei klipek a műholdas adások és a videózás elterjedésével kezdtek minden fiatalhoz eljutni. Jacko mellett huga, Janet és Paula Abdul is az ő koreográfiáira alapozták látványos fellépéseiket. Életművéért két Grammyt is kapott. És igen, a híres moonwalk nevű pantomím-elemet is először Cab Calloway előadásában láthatta a nagyközönség 1932-ben. Persze lehet vitatkozni azon, hogy kié volt az első igazán tökéletes moonwalk, Bill Bailey-é, 1955-ből, vagy Jeffrey Daniel-é 1982-ből, de talán ez annyira nem is lényeges, hiszen itt egy folyamatról van szó, amit Calloway elindított, a sztepptánc és a pantomímelemek beépítése a produkcióba, az ének "performance"-szá tétele tánccal kiegészítve.

Cab Calloway (1:47-2:09)	Bill Bailey (1:31-)	Jeffrey Daniel (Shalamar - A Night To Remember) (1:48-)

A másik ember egy bizonyos Bob Fosse, aki az egyik kedvenc filmemet az All That Jazz (Mindhalálig zene) is rendezte-koreografálta, no meg a kicsit ismertebb Cabaret (Kabaré) címűt is, de a Chicago musical eredeti, színpadi változatát is ő írta, rendezte, koreografálta. (Sajnos a belőle készült filmet már nem érhette meg, 1987-es halála miatt.) Munkásságáért számtalan díjat bezsebelt, az előbb említett életrajzi ihletésű All That Jazzért a Cannes-i Arany Pálmát, több Tony díjat és a filmakadémia díját is. Fred Astaire és Gene Kelly után talán ő volt az egyik legmeghatározóbb ember, aki a hollywoodi filmekbe táncot "csempészett", ő annyival toldotta meg elődei munkásságát, hogy sok pantomimelemet is átemelt a vászonra, valamint megteremtette a jazz-tánc műfaját. Hogy ez mit is jelent, erre két példa, amiből kiderül, miért is idézem meg az ő munkásságát Michael Jackson kapcsán.

Az első a 74-es Kisherceg c. saját rendezésű filmből, amit a híres gyerekregényből csináltak. Természetesen az eredetiben nem Jacko Billie Jean-je szerepel a hangsávon. :)

Bob Fosse

A másik két videó párhuzamára akkor jöttem rá, amikor nemrég láttam a tévében a Moonwalkert.

Moonwalker, Smooth Criminal (5:30-)	All That Jazz, Take Off With Us

A párhuzam igen merész, kell hozzá fantázia, de szerintem akkor is van párhuzam. És még vmi. A második videó úgy a harmadik perctől átmegy erotikus tartalomba, tehát ha vki ifjú, vagy nem bírja az ilyesmit, akkor csupán addig nézze.

Kutyaharapást szőrével...

2009-07-24T04:43:00.000+02:00

Avagy ne kívánd ellenségednek, amit magadnak se kívánnál

Egyre több nagyforgalmú oldalon találkozom olyannal, hogy rögtön az oldal elején az arcomba nyomnak egy kérdőívet, melyben hihetetlen olcsó, akciós és káprázatosan kedvező ajánlatot tesznek nekem, ami egy karnyújtásnyira van csak tőlem. A karnyújtás természetesen az, hogy regisztráljak, adjam meg az elérhetőségeimet, stb. Persze, az ilyet be lehet csukni, ellapozni, mégse gomb, stb... de egy idő után kicsit fárasztó. Kedves marketinges kollégák, elhiszem, hogy ínséges időket élünk, de egy ilyen agresszív nyomulással csak a legbutább emberekből lehet eredményt kisajtolni. Minekutána az eset nem egy oldalon és nem először fordult elő, sőt, az e-mailjeim között is napi szinten egy tonna ilyen kacat található, ellenlépésre szántam el magam, s egyben tippet szeretnék adni azoknak, akiknek hasonlóan tele a hócipőjük a reklámszeméttel.

A dolog roppant egyszerű, pár lépésben megoldható. Ugye, minden ilyen akció elérhetőséghez köthető. Keressünk tehát egy elérhetőséget! Legyen mondjuk annak az oldalnak, melyen a nyomulás megjelenik, a működtető gárdája. Általában az oldalak láblécében, vagy hasonló visszatérő részében link mutat egy "impresszum" vagy "elérhetőségek" oldalra, melyen az üzemeltető nevét, címét, e-mailjét, telószámát találjuk. Szerintem, ha valaki az oldalára ilyen agresszív reklámokat enged, az biztosan nem szeretne egy ilyen hihetetlen akcióból kimaradni. Tehát nyissuk meg az impresszum/elérhetőségek oldalt egy másik ablakban, majd másoljuk onnan ki a kért adatokat, egyenesen a kérdőívbe! Pipáljunk ki minden csábító ajánlatot, melynek az illetékesek bizonyára nagyon örülnének, egyezzünk bele, hogy hírlevelet is kapjanak, hogy a hirdető munkatársa hamarosan felkeressék őket! Legyünk készségesek, osszuk meg az oldal gazdájával az örömet, amit a hirdetés adott nekünk. És természetesen küldjük el a kérdőívet, majd dőljünk hátra, örüljünk, hogy megköszönik közreműködésünket, majd a bosszantó reklámfelület eltűnik. Amennyiben újra találkoznánk vele, nyugodtan ismételjük a fentieket abban a tudatban, hogy nagy örömet okozunk vele. Amennyiben nem találnánk elérhetőséget, nyugodtan lehet az admin@weboldalneve.hu, postmaster@..., info@..., marketing@..., sales@..., support@..., stb. címekkel próbálkozni, ezek általában létező címek, olyan embereké, akik biztosan örülni fognak a szenzációs ajánlatnak.

Remélem sok embernek okoztam örömet tippemmel.

Star Wars nosztalgia

2009-07-23T05:12:00.000+02:00

Ha jól tudom, manapság már gyerek-rajzfilm is megy ifjú korom legendás nagy filmjéből, a Csillagok háborújából. Nem nyűgöz le, hogy George Lucas a sokadik bőrt szeretné lehúzni erről a klasszikussá vált rókáról, dehát a pénz az pénz. Miután az eredeti három részt megelőző első rész is moziba került, és még a nagy vásznon láttam, beláttam, ez a legenda leginkább azoknak a szívében él, akik lelkesedésből, Lucas úr eszköztára hiányában, és legtöbbször szinte ingyen, ám brilliáns ötletekkel tartják életben azt.

A Star Wars trilógia sok filmes újítást hozott, többek közt a távolba úszó főcimet is a filmről nevezték el. Mégis, pár lelkes amatőr nagyot gondolt, és eljátszott a gondolattal, hogy mi lett volna, ha a Csillagok háborúja egy TV-sorozat lett volna. Ha egyik-másik főcím stílusa ismerős, akkor nem a messzi-messzi galaxisból lesz az!

A sereghajtó:	A harmadik helyzett:

A második helyezett:	S a kedvencem:

És végül egy kis összevetés az utolsó klip mellé, amolyan ilyen volt, ilyen lett alapon:

A képekre kattintva jönnek fel a youtube videók! (Csak érdekességképp érdemes megfigyelni a jelenetek egymás után vágását, ritmusát, tematizálását, zenével összeillését.)

Köszönet Zsolának és a GlobalSoulMediának a linkekért!

Vihar

2009-07-20T02:54:00.000+02:00

Csináltam egy kis animációt a hétvégi viharról. A padláson egy állványról fotóztam, percenként háromszor, majd fél órán át, majd a képeket összefűztem videóvá. Íme az eredmény:

18

2009-07-17T19:14:00.000+02:00

avagy az ostobaság nem ismer korhatárokat

Következő írásom megtekintése 18 éven aluliak számára is csak az ORTT felügyelete mellett ajánlott!

Manapság egyre többet látok különböző adókon olyan "műsort", hogy az ORTT jóvoltából adott műsoridőben a képernyő elsötétül, akár több órára, akár főműsoridőben is. Eddig ebből csak ritkán volt probléma, most egyre többet látom a jelenséget. Checkpoint Charlie blogjában (link lejjebb) olvastam, hogy a korhatárokból mostanában máshol is egyre több gond van. Gyanítom, pár nagyfejű ráállt a témára, amolyan "ha szép szóval nem megy, akkor odab*szok keményen" alapon. Leszögezem, részben egyetértek vele, van egy szabályzás, amit ha vki megsért, az illetékesek szabjanak ki büntetést, aminek az illető vesse alá magát, ahogy kell. Azzal is egyetértek, hogy ha van egy film, ami felnőtteknek való, ott legalább a 18-as karikával erre hívják fel a figyelmet.

De...

A törvénytiszteletem és -követésem nem jelenti azt, hogy minden hülye szabályozással egyetértek. Sőt, - mert ugye szólásszabadság van - ennek szeretnék most hangot is adni. Kérem, akinek ez sérti az érzelmeit, az kövesse a következő linket: www.disney.com.

Szóval azt nem értem, hogy ki az az okostojás, aki más okostojások elvei alapján a karikákkal "zsonglőrködik". Van csomó film, műsor, ami úgy kap, vagy kaphatna 18-as karikát, hogy igazság szerint minden gimissel megnézetném, szex ide, erőszak oda, mert ők tanulhatnának belőle a legtöbbet. Persze, ha lehet, úgy, hogy legalább egymással, vagy értelmes szülővel, nevelővel fel tudják előtte-utána dolgozni a látottakat, hallottakat. Tudom, ez a legnehezebb, mert ugye eltiltani vkitől vmit könnyebb, mint odaülni mellé, elmagyarázni neki a veszélyeket, fogni a kezét, ha mégis kipróbálja, és segíteni neki, ha mégis úgy dönt, a saját kárán tanul. És akkor már rögtön nem csak a filmekről beszélünk, hanem piáról, cigiről, drogokról, szexről... Csak egy példát mondok, Battle Royale. Ez egy japán film, egy csapat gyerekről, akik egy fura "valóságshow" keretében gyilkolásszák egymást, egyáltalán nem "csak úgy". Aki csak ennyit tud a filmről (és szándékosan nem írok többet, igenis tessék megnézni!), az méltán be is tiltaná. Én láttam, szerintem a mai gyerekek által érthetően, befogadhatóan van megfogalmazva sok olyan gondolat, amit manapság sajnos senki nem tud vagy akar a gyerekekkel megértetni. A tanár a szülőre mutogat, a szülő a tanárra, de leginkább mindenki fütyül rá.

Más. Mert ugye az egy dolog, ha egy oscart nyert, tartalommal, mondanivalóval bíró film megkapja a 18-as karikát, annak ellenére, hogy lehet, hogy egy 14 évesnek is szolgálna feldolgozható tartalommal. Persze hozzátehetem azt is, hogy érdekes módon, a legsúlyosabb tartalommal, mondanivalóval rendelkező értékes filmek valahogy mindig éjfél környékén, vagy utána kerülnek adásba, még akkor is, ha gyakorlatilag semmi tiltandó vagy tiltható nincs benne. Hogy még egy dolgozó felnőtt se nagyon lássa, nem hogy egy gyerek. De amikor 12-es karikával mennek olyan népbutító műsorok, amik nem csak a már kialakult értékrenddel rendelkező felnőtteket tudják "nevelni" a korai adásidő és a korhatár nélküliség miatt, hanem a könnyen befolyásolható gyerekeket is. Szerintem a legtöbben tudják mire gondolok, de azért párat felsorolok. A ripacs színészeket, egysíkú, sablonos és bugyuta történeteket felvonultató sorozatok. A nem kevésbé ripacs, nem kevésbé (és szándékosan ilyenre válogatott) bugyuta szereplőket bemutató valóságshow-k, amiknek a történetei látszólag közel állnak a mindennapjainkhoz, de mégis valahogy mégsem. Mert ugye se győzike életét, sem berényimiklósék gondjait nem érzem magamhoz közellállónak. Meg aztán a talkshow-k is azt hirdetik magukról, hogy lám, az élet gondjait mutatják be, holott szerintem sem egymás magánéletének kiteregetését, sem az egymás felett bíráskodást nem tartom egy követendő példának. A nagy összeborulások, bunyók, üvöltözések is mind kamuk, nem feltétlenül megrendezettek, de mégis a kamerának szólnak... mert ugye ha tényleg baj lenne, akkor nem a TV intézkedne, hanem a bíróság, ha pedig két ember nem csak a látszat kedvéért békülne ki egymással, akkor megtehetné ezt kamerák nélkül is. Bulvárműsorok és persze a híradók. Nem akarom látni, hogyan hazudnak egymásnak a politikusok, nem akarom hallani, hogy hogy fröcsögnek utálkozva, nem akarom tudni, hogy XY illetékes hogy jópofizik ahelyett, hogy cselekedne. Nem akarok tudni arról, hogy Kairóban egy híd hány embert temetett maga alá, ahogy arról sem, hogy egy magyar bérgyilkost hogyan szorongatnak a világ egyik végén és hogyan lesz belőle hős a világ másik végén. Nem akarom megtudni, hogy hazugság árán hány embert öltek meg az "erősebb kutya b*szik" elvén, és hány ember halt éhen, csak úgy észrevétlenül. Mindezt színesben, vérrel, fegyverekkel, lövöldözéssel, gyűlölködéssel körítve, 18-as karika nélkül. Nem akarom tudni, hogy milyen cuki zsiráfok vannak Londonban és hogy kocsorzsolti (gyk. szomorú szamurájunk...) mennyire szeret mindenkit, valamint ki válik, ki szül, ki dug félre a nulla teljesítménnyel reflektorfénybe került celebjeink közül. Konkrétan lesz*rom. Ami egyéni szoc probléma lenne, ha nem tudnám, hogy lassan a második nemzedék butul ezeken a témákon, csak mert ez van eléjük rakva.

Tényleg... A reklámokra mikor kerül karika? Mikor fogják egy tizenéves csitrinek megmagyarázni, hogy a bomba nők nem "mert én megérdemlem" alapon lesznek bombanők, ráadásul az a szépség nem több egy múló máznál, egy álarc, amit bárki magára ölthet, aki bemegy a boltba és megveszi. Mikor fogja vki megmagyarázni a sok reklámzabálónak, hogy egy antioxidáns épp az anyagcserét lassítja, nem pedig felpörgeti a proppellereket a hasunkon. Vagy hogy a bifiduszesszenzisszel csak segítjük az emésztést, de tápanyag az nudli nincs benne, ergo ha vki csak azon, meg a hasonló álkaján él, az minden, csak nem egészséges. Vagy mikor fogja elmondani vki a csóró barátunknak, akinek nincs pénze, hogy ha bármilyen hitelt vesz fel, akkor annál jobban (méghozzá sokkal jobban) fogják megkopasztani, minél könnyebben és mosolygósan sikerült hozzájutnia. Nem csak egy 18-as karikás film mellé kéne egy okos felnőtt, akivel szépen mindent megvitathatunk, és nem csak a gyerekek mellé kell felügyelet... Csakhát ez már kit érdekel? Addig meg lehet buta, formai elvek alapján tűrni meg tiltani, mert ugye a támogatás már nem divat...

És hogy miért is izgat, hogy milyen karika van egy műsoron, ha egyszer az ORTT-t kivéve mindenki tojik bele és néz mindent kortól függetlenül, akár a netről is, bármikor?

Hát, ezért:

Ki állítja meg az APEH-et? (Checkpoint Charlie blogja)

És innentől már az egész nem jótékony népnevelésről, erkölcsről, jószándékról, értékekről szól, hanem a pénzről. Nem érzem jogosnak, hogy egy erkölcsi elvek, értékrendek mögé bújó, de amúgy pénzügyekkel testület és partnerei a buliban hogyan veszik a bátorságot, hogy elbíráljanak bármit is... Ha igazi elbírálásról és igazi értékekre nevelésről szólna a mese, akkor rég nem győzikétől idézne az ország, hanem mondjuk Major Tamástól vagy Kulka Jánostól. vagy fábrisanyi helyett Hofitól...

Michael Jackson - Don't Stop 'Til You Get Enough

2009-06-26T03:11:00.000+02:00

Elment egy diszkócsillag. 50 éves korában elhunyt Michael Jackson. Emlékére egy régi videó, amiben még olyan, ahogyan talán a legtöbben szeretnének emlékezni rá.

Ne állj meg, míg nem elég...

(Katt a képre a videóhoz!)

Modern idők...

2009-06-21T20:07:00.000+02:00

Carpe diem!

- Élj a mának! - mondta a tücsök, miközben elhúzott mellette a hangya, az összespórolt pénzén vett Ferrariján.

- De tücsök szerintem cukibb! - mondta egy hölgyismerősöm, miután megosztottam vele a fenti szösszenetem.

Hogy miért az iwiw-es tag? Elnézve az iwiwes ifjú, jól fejlett egójú adrenalintermelők adatlapját, ötlöttem ki a fenti rövid történetet. Ilyenkor mindig marslakónak érzem magam. :)

MLM a kalapom előtted, ha ebből megélsz!

2009-06-20T07:34:00.000+02:00

Avagy miért nem akarok gazdag, sikeres és egészséges életmódot élő ember lenni

Bevallom, szkeptikus vagyok. Hiszek abban, hogy ha evilági dolgokról van szó, akkor a 2x2 mindig 4. Bevallom, kötekedő is vagyok. Talán családi örökség, talán a műegyetemen végigült érvelés- és tárgyalástechnika órák, talán a neveltetésem teszi, de szeretek vitatkozni és gyakran provokatívan állok 1-2 olyan témához és beszélgetőpartnerhez, akikről csak remélem, hogy rendelkeznek olyan érvekkel, amikkel meg tudnak győzni. Ha igen, akkor perverz módon élvezem a vitát. Ha nem... hát annak is van egy bája. :)

MLM, azaz multilevel marketing. Rendszerváltás környékén nagy port kavartak a piramisjátékok, amibe sok-sok hiszékeny, megvezethető embert szerveztek be. No, az MLM teljesen más. Mert hát vannak a csúnya rossz kereskedők, akik aljas módon minden haszontalanságra költik a hatalmas árrésüket, ergo mindenki drágán vesz meg mindent. Az ötlet roppant egyszerű: Végy meg mindent közvetlenül egyhelyről, árrés nélkül, olcsón, kötelezd el magad, s ezt a frappáns, gazdaságos módszert ismertesd meg másokkal is. Ha így teszel, a vásárlásaiddal keresel, részese leszel egy egyre növekvő, egészséges, sikeres és gazdag családnak, s az egyre gyarapodó szabadidődben pedig ráérsz elkölteni a bevételedet. Kérek minden hálózatépítőt, ne kövezzen meg, ha kissé pongyolán fogalmaztam, nekem kb. ez a zanzás összefoglalója a dolognak.

Találkoztam már az MLM-mel személyes elbeszélgetés és csapatos bemutató képében is, mindkettőben volt jó is, rossz is. A minap egy csoportos előadáson vettem részt, nekem ez -bevallom- kevésbé jött be. Távolságtartóbb volt, egyirányúbb, és profibban próbált elhitetni velem valamit, de ez visszaütött, mert ha valakit nagyon át akarnak verni, és kilóg a lóláb, azt nehezebb elsikálni.

De hogy mi is a bajom az egésszel. Hosszú a lista. Ha valaki végigolvassa irományom, akkor minden elismerésem az övé, függetlenül "pártállásától", de végülis miért ne írnám le?

Először is, retorika. Sokszor hallottam már MLM-előadást tévében, élőben egyaránt, de egyben megegyeztek: minden előadó bevetett retorikai elemeket annak érdekében, hogy csatlakozzam, a képzettebbek többet, jobban, meggyőzőbben, észrevétlenebbül, a kevésbé képzettek sutábban. Csak pár példa... Akarsz sok pénzt keresni és egészségesebb életet élni? Ki ne akarna... Úgy érzed, kevesebbet keresel, mint amennyit a képességeid alapján kéne? Naná... Szeretnéd óvni a környezeted, és minél kevesebb méreganyagot bejuttatni a szervezetedbe? Akar a franc mérgeződni... Szeretnéd magad sikeres emberek társaságában tudni, akik segítenek neked? Hát, mindenki retteg attól, hogy egy magányos lúzer legyen... Téged érint a mostani válság? Elvesztetted a talajt a lábad alól? Stabil, biztonságos jövőt akarsz? Hát, nem mindenki szeretne híd alatt lakni vagy mondjuk utcasöprésből, koldulásból élni. Alapvető szorongásainkra, félelmeinkre tapintanak rá, alternatívaként a nagy testvér már nyújtja is megváltó kezét, mely mögött milliók, esetenként amerikai milliárdosok és nagycégek, hihetetlen, válságot megcáfoló statisztikák állnak. Aki sikeres, aki gazdag, aki hatalmas, annak igaza van. Avagy az erősebb kutya baszik... Egy kedvenc zenémben pedig: "Long live the king but don't spare the loser", azaz éljen a király, és fütyülj a vesztesre.

No, itt kezdődik a második problémám, ahol az első végződik. Aki nincs velünk, az ellenünk van. Aki nem csatlakozik, az marad vesztes. Mert hiszen egy eleve milliárdos, vagy egy körbeugrált celeb hol szorulna rá, hogy így keressen magának bevételt? Lúzer vagy kiskomám, ha már eljöttél, itt csak mi segíthetünk rajtad, ha csatlakozol, ha meg nem, magadra vess: egyedül maradsz, bukott ember leszel, és eheted a műanyagot, kaphatsz tőle rákot, oszt' mehetsz utcát seperni. Mindezt az ember rokonaitól, barátaitól kapja, akik segíteni szeretnének. A segítség veszélyes dolog, talán nincs veszélyesebb, mint úgy segíteni, ahogy azt a másik nem tudja hasznosként befogadni. Talán mindenki röhögött már életében egyszer az örök helyzetkomikumon, amikor a vakot valaki akkor is átkíséri az utcán, amikor ő nem akarja. Vagy a másik klasszikus: a nő panaszkodik, a pasi megoldást erőltet és nem érti, mi baja a nőnek, a nő pedig megsértődik, mert ő tulajdonképpen csak beszélni akar róla... Nem, én nem szeretnék a családtagjaimmal, a barátaimmal üzleti kapcsolatban is állni, főleg ha ez egy kockázatos üzlet és ha az üzletbe lépés alapmódszere egy zsarolás, hogy fiacskám, ha nem hagyod, hogy segítsek, akkor lúzer leszel.

De hogy kicsit a módszerről is beszéljek, hogy azzal mi a bajom. Először is a hálózat, annak matematikai háttere. Pléh Csaba egyetemi tanár, MTA főtitkárhelyettes előadását érdeklődve néztem a Mindentudás egyetemén, melyben a hálózatok matematikájáról volt szó. Meghökkentett a tény, hogy egy felmérés szerint egy ismerősöm ismerősének ismerőse ismeri azt az embert, akinek ismerőse ismeri a pápát. Azaz bárkit a világon. Tehát 7 ismerősön át mindenki mindenkit ismer a világon. Tapasztalataim szerint (és erre az IWIW a forrás) kis hazánkban 1-2 ismerősön keresztül mindenki ismer mindenkit, és mindenkinek átlag 500 ismerőse van. Az MLM-esek azt mondják, a beszervezhető emberek száma végtelen, hiszen ha van 100 ismerősöm, annak 100 ismerőse, stb, akkor az sokadik szinten már közelít a végtelenhez, és ők mind fizetnek majd nekem. No, ez három oldalról is sántít. Először is, 100 egyedi ismerősöm van, ez oké. De 100 ismerősnek 100 ismerősen nem 100x100 = 10 000 ember, hiszen ebben már sok az átfedés, és kétirányból nem lehet valakit beszervezni. Nomármost az, hogy egy átlag MLM cég a 3-4. szinten kezd el úgy pénzt termelni, ami mondjuk a mindenkori létminimum összege, az nem véletlen. A harmadik szinthez 100x100x100 olyan ismerős kell, akik nincsenek beszervezve és nem ismerik egymást, ez egymillió ember. Tehát ahhoz, hogy valaki a 3. szintre jusson, ahhoz egymillió embert kell mozgósítania. És még akkor sem tuti a siker, hiszen rendben, van egy létminimumnyi bevétele, de azután - mivel a cég vállalkozóként "alkalmazza" őket, s utánuk adót, tb-t, stb. nem fizet - még keményen kell adóznia, járulékot fizetnie, ha becsületes akar maradni, miközben telefonál, mászkál, előadást tart, és termékeket fogyaszt (amiről nem kap számlát, ergo el se tudja számolni)... Ilyenkor jön az, hogy de 10 ismerősömből legalább 2-3 csatlakozni fog, és ők már nekem termelik a pénzt. Volt szerencsém cégvezetőként reklámkampányt vezetni, tudom, hogy egy sikeres kampány az emberek 0,5-1%-át győzik meg. Tehát 200 megkeresett emberből 1-2 olyan lesz, aki hajlandó is lesz vásárolni a kérésemre. Ezen egy hatásos prezentáció és egy lehengerlő szónoki képességű előadó egy kicsit tud segíteni, mondjuk megduplázza, és lesz 2-4 ember az 1-2-ből. Nem véletlen, hogy vannak olyan MLM cégek, akik saját, magasabb szinten levő, retorikailag képzettebb embereket küldenek a bemutatóra... akik aztán nagyobb távolságot is tartanak, a kényesebb kérdéseket inkább kerülik. Nekem 600 körüli ismerősöm van, akit megkereshetek, mondjuk ebből 3 lenne, akit be tudnék szervezni. Igen ám, de itt még nem dőlhetek hátra, mint ahogy azt az MLM-esek mondják. Lévén hogy fogyasztóként meg kell tartanom az üzletben azt a 3 embert, ösztönöznöm kell őket azzal, hogy ők még ennyit felkutassanak, miközben fogyasztanak, sőt, mászkálnom kell utánuk, hogy támogassam őket, bemutatókon kell beszélnem, stb. A matematika kegyetlen dolog, és aki az MLM rendszert tervez, tudnia kell úgy kalibrálni a jutalékokat, hogy az megérje a csúcspozícióban levőknek. Ez olyan, mint a lottó: egy matematikai valószínűség alapján, statisztikusan állapítják meg, hogy egy akárhányas találat mennyit fizet. Ha egy kettes többet fizetne, mint amennyit az előfordulási valószínűsége mutat, akkor a lottó csak veszteséget termelne. Az MLM-nél is úgy van kalibrálva minden, hogy aki az alján beragad, az fizet, ez az ösztönzés. Tehát ha már beléptél, a pénzed múlik azon, hogy másokat beszervezz. Ha szembesülsz azzal, hogy kevés embert tudsz beszervezni - kevesebbet, mint amennyit elképzeltél, és mint amennyit mondtak neked - akkor elkezdesz a barátaidhoz, végső esetben a családodhoz nyúlni. Innentől nem te segítesz rajtuk, hanem ők mentenek meg, te pedig sajátodhoz hasonló nyomorult helyzetbe hozod őket.

Más... Tisztelet a kivételnek, de a legtöbb MLM külföldi. Nagyon meggyőző és vonzó, ha az illető MLM amcsi eredetű, hiszen a sztereotip kép az USA-ról az, hogy a sikeresség hazája. Erre azért az onnan kiindult világgazdasági válság erősen rácáfol. Mert ugye most ott abból van a balhé, hogy kicsiben is, az egyén szintjén is, meg nagyban is, államgazdasági szinten is az emberek többet költöttek - esetenként hitelből -, mint amennyit megtermeltek. Tehát vettek egy házat, de a hitelt nem tudják fizetni, mert kevés, amit megkeresnek. Vagy nagyban: az USA kínai hitelből háborúzott az araboknál, viszont a hiteleket nem tudja törleszteni. Ciki, mi? Túlfogyasztás... zabálunk, hízunk, kényelmesedünk... ismerős? Persze nagy amcsi pénz, nagy amcsi foci, kicsi magyar pénz, kicsi magyar foci. Vesszük az olcsó kubai narancsot meg délafrikai kiwit, a drága magyar almát nem. Persze, mert olcsóbb... de ezzel a kubaiaknak és az afrikaiaknak adunk munkát, lehetőséget a termelésre, a bevételre. No meg a sok kamionosnak, szállítócégnek, akik idehozzák. Ami meg itt van, az kell a fenének. Ja, és ami ott állítódik elő, vagy ottani cég hozza ide, ugye az ott adózik is, tehát az ottani gazdaságot támogatja. Nekünk mi marad? A fogyasztás, hogy adjuk nekik a pénzünk, és persze a csomagolás, ami nem bomlik le. Miért kell nekem amcsi méhpempőből és aloéból készített, ott csomagolt terméket vennem, drágábban, mint az itthoni? Vagy miért nem mutatja meg valaki nekem inkább, hogy hol vehetek 100%-os aloétartalmú aloé növényt, és hogyan használjam, hogyan csináljak belőle teát, stb? Az MLM-esek büszkék arra, hogy kikerülik a forgalmazást és a reklámozást. Igen ám, de akkor a termékbemutatók nem reklámok, amiben valakinek az ingyenmunkája van benne? Ha nincs forgalmazói árrés, akkor miért kerül adott esetben a konkurrens termékek árának kétszeresébe-háromszorosába minden, pláne, ha ennek 15-20-át kapja vissza az ember masszív beépülés után is? Meg aztán miért kell amcsiból hozatni a termékeket (vajon milyen áron?) ha itt is ugyanúgy elérhető? Azok a termékek miért az ottani gazdaságot élénkítik, nekünk miért csak a fogyasztás jut? Itthon az MLM termelő munkalehetőséget nem teremt, csak szolgáltatóit, ráadásul ezután az egyén adózik, és nem a cég. Tehát a cég minden állam felé irányuló anyagi kötelezettségeit - azaz adó és járulékfizetést - áthárítja a fogyasztóra... akinek így alig marad a zsebében valami. Ha ebből még levonjuk a befektetett energiát, telefonszámlát, benzint, akkor még rosszabb a mérleg. Nekünk van aloénk itthon. Tudom hogy jó, szoktam kenni a bőröm vele, használ a sebre. Most már tudom, óriási tőkém van a kertben. Igaz, nincs pénzem orvosilag bevizsgálni (bár az egyik MLM cég is ebbe bukott bele pár éve... Inkább a büntetést fizette - 60 millió forintot -, de reklámra és orvosi igazolásra nem költ), nincs pénzem raktárfenntartásra, boltüzemeltetésre, csomagolórészlegre, szállítmányozásra, ezeket mind megspórolom.

És végül... A hit, az ideológia, a függés. Aki ebbe belekerül, és elhiszi, hogy ez egy kedvező ajánlat, és hogy csak rajta múlik minden, az a matematikailag kiszámítható, előrevetíthető kudarcot is egyéni felelősségnek fogja megélni. Ha még nincs mélyen a rendszerben, akkor még hat, hogy neki azt mondta a barátja, meg okos, sikeres emberek, hogy rajta múlik, hogy ha sikeres és okos, akkor ezt csinálja... hát őrajta ne múljon, ő megtesz mindent, okos lesz, csinálja, és jön majd a siker. Aztán szép lassan mindenkit elővesz, ismerősöket, barátokat, családtagokat fog a saját lelkiismeret-furdalása oltárán feláldozni, pénzre, sikerre váltani. Aztán mélyebbre jut, ott szembesül azzal, hogy akiket beszervezett, nekik se megy könnyen, de már ott lóg a szeme előtt, hogy már csak egy lépés a nyereség. Ráadásul már nem rajta múlik, hanem azokon, akiket beszervezett, ők égetik le, ha nem ugyanolyan ügyesek mint ő. De a dolog csak nem fordul termőre, miközben XY az előadáson, a sikeres üzletember, aki BMW-vel jött, már milyen magasan jár. Itt már nem szabad feladni. Itt már függő a játszmától a beszervezett, miközben a cég felé semmiféle követelése, garanciás igénye nem lehet. Észre sem vette, hogy részévé vált egy gépezetnek, magáévá tett egy ideológiát, hogy függő lett tőle. Inkább többet dolgozik, többet fektet bele más fronton, mert itt már nincs visszaút. Aztán egyszercsak vége, na akkor aztán tényleg lúzer lett, és még csak vissza sem követelhet semmit, se időt, se pénzt, se energiát. A pénzre váltott ismerősei, barátai, rokonai sem fognak rajta segíteni. No, ő a kifacsart citrom.

A világ csodaszép, televan lehetőségekkel. Lehetsz kevés munkával gyorsan sikeres, boldog, szabad, gazdag és egészséges. Már csak azt kell eldöntened, Neo, hogy melyik tablettát kéred. De ha a frankót akarod, az fájni fog. Lehet, hogy mindenért fizetned kell, nem leszel se nagyon gazdag, se nagyon sikeres, és a biológiád is fel fogja mondani lassan a szolgálatot. De talán ember maradsz, barátokkal, segítő szerettekkel, erőfeszítésekkel. Talán a kertben a földből kihúzott sárgarépa majszolása is boldogabbá fog tenni és örülsz majd, amikor a méh megcsíp, mert megelőzi a reumád.

Én választottam. Nem akarok sikeres lenni. Úgy nem. Boldog akarok. Így igen. Neo, én felébredtem, kicsit fáj még, de inkább mint a hazugságok.

Linkek:

Mindentudás egyeteme: A mindent átszövő hálózatok

Kontra MLM:

Pro MLM:

Gallasz! Hallasz?

2009-06-04T05:39:00.000+02:00

Amíg háttal nézem a tévét, és csak fél füllel hallom időnként a világ borzalmait a médiában, addig nincs baj. Igen, valóban borzasztó, rettenetes, szívszorító, aggasztó, kritikus és megdöbbentő. Ühüm. Aztán hallok egy nevet. Ismerek pár jó embert, akinek a nevét néha hallani itt-ott, mindig örülök, hogy szárnyára veszi a nevüket a média, mert tudom, hogy még nem temette el őket a süppedős láp, ami itt van. De most ezt a nevet nem akartam hallani, nem akkor, nem abban a szövegkörnyezetben. ...kedd délutánra kiderült, kik a magyar áldozatok: Gallasz József menedzser... Hátrafordulok, Józsi fotója a tévében. Aszentségit! Aki nem kapcsolna: hétfőn reggel eltűnt Brazília mellett az óceán felett egy Air France utasszálító repülőgép, a fedélzeten négy magyar utassal. Azóta már roncsokat találtak, kerozint, tehát nem rémálom, hogy tragédia történt.

Nem akartam elhinni. Kedves filmes főnökasszonyomat hívtam, lévén hogy Józsival haverok, és munkatársak is voltunk, ugye nem igaz. Igaz. Nem tudtam elhinni, azóta sem tudom. Hihetetlen, hogy adott egy fickó, akit ismerek, kedvelek, jött-ment a munkahelyemen, és mindig a lökött poénjairól, a még lököttebb öltözékéről tudtam, hogy na, itt a Gallasz... na ő nincs többé. Biztos az agyára mentem vele, mert tuti, hogy rajtam kívül többezren elsütötték ezt az olcsó poént, de a telefonban mindig ugrattam, hogy hallasz, Gallasz? Erre mindig mondott vmit, ami olyan magas labda volt, hogy képtelen voltam már leütni. Én is láttam, hogy nem volt egyszerű élete, mégis sosem láttam elkeseredve. Erre két kissrác és a párja mellett ő is odaveszett a géppel. Azóta se fogom fel.

Nézd Józsi, ez megint egy jó kemény poén volt, kellően fanyar és kellően ütős, és bírtuk. De nem jönnél mégis inkább vissza! Gallasz! Hallasz???

Checkpoint Charlie - Hol vagy, Gallasz?

A38 - Gallasz József halálhírére

Közéletre.hu - Elment egy ember

FesztBlog.hu - Napos oldalon áll

Nyugalom

2009-05-14T03:16:00.000+02:00

Azt hiszem, szerencsém van.

Aki látta e filmet, az szinte tuti, hogy nem ismer.

Aki ismer, elég jól, az nem látta a filmet.

Aki a filmet is látta, és jól ismer engem is, nos, ők nem olvassák a blogom.

Kavarog bennem mindenféle érzés, ordítani tudnék, de mégis ülök némán, mint valami áruló. Furcsamód kicsit erről is szól a film. Meg másról is, amit le kéne írnom... de nem fogok.

Álljon itt e bejegyzés, mint egy kereszt az út mellett.

Nyugalom. De még nem nekem.

Mr. Scruff - Sweet Smoke

2009-05-09T17:11:00.000+02:00

Ismertem Mr. Scruff zenéjét régebbről: egyszer egy áruházban ment mint háttérzene, utánakérdeztem, hogy emmegmi, na ez volt a So Long. Aztán hébe-hóba belebotlottam jó zenéibe, gyűjtögetni kezdtem. A minap a youtube-ot böngészgettem új és jó zenék után, és belebotlottam Scruff úrba. Jó, mondom, nézzük, ha már ismerős. Kellemes kis butaság, vidám zene, mókás animáció. Link egy másik Scruff videóra. Az is rajzfilm, meg egy harmadik is. Na mondom, itt valaki nagyon lelkes volt és naplemente meg repkedő ludak fotói helyett videót csinált a kliphez. Aztán olvasgattam a hozzászólásokat, majd utánanéztem... hát épp Mr. Scruff az, aki a zene mellett az animációt is, tehát az egész klipet ő csinálta. Na, innentől nekem ez egy jó klip, passzol a rajzfilm a zenéhez, egyik sem akar több vagy kevesebb lenni, mint egy jópofa, vidám zene. Következzék hát Scruff úr, az ő krumpliemberei, és sok-sok pite!

Ráadásnak itt van még két másik klip, ha ez tetszett:

Lora

2009-05-08T10:05:00.000+02:00

Régóta szerettem volna megnézni, most egy kedves jóbarátom elhozta nekem. Megint egy szerethető, bár nem hatalmas népszerűségre kárhoztatott magyar film, ami képes elhitetni velem, hogy lenne még a kis hazánkban meggyújtandó puskapor, amiből ha kellő mennyiségben összejönne, és kellően jól sürítve nagyot tudna durranni.

Kacérkodom a gondolattal, hogy elmeséljem az alaptörténetet, annyit, hogy valakinek kedve legyen megnézni, de mivel a cselekmény időben össze-vissza van töredezve (van aki ettől fejreáll, míg másoknak épp ez a vágyfokozójuk - nekem spec bejön), ezért ezt most mellőzném. Annyit talán elárulhatok, hogy a történet örökzöld, egy szerelmi háromszög, több, egymásba fonódó tragédiával megspékelve. A központban áll Lora, egy gyönyörű vak lány, akibe szerelmes egy csóró srác, aki történetesen a lány elvesztett szerelmének a szétcsúszott zenész öccse. Az ok-okozati összefüggéseket nem boncolgatnám, én a film erényének tartom, hogy mindig annyit csepegtet a történet keserédes csöppjeiből, amennyinek épp helye van. Persze azért ezt a "krimit" sem Agathe Christie írta, szóval egy magamfajta átlagnéző azért néha sejti, merre fordul a történet, de azért lehet néha meglepődni is, no meg a negédes befejezést is sikerült elkerülni... bár itt azért kicsit rezgett nálam a léc.

Lehetne méltatni a színészeket, a képi világot, miegymás, de ehhez szokás szerint béna vagyok. Nem biztos, hogy a híresen gyönyörű magyar csajok közül nem lehetett volna egy Lora karakterűt találni, de amennyiben az volt a cél, hogy kicsit kerüljék a kicsit elhasznált magyar színészarcokat, hogy kicsit mást is lássunk, méghozzá azért jót, akkor szerintem ez összejött. Örültem, hogy a filmben van egy kicsi humor, nem idétlen, nem túl sok, de nem is az az önmagát hullakomolyan vevő mozi ez, szóval ebben is nagyon kellemes volt számomra. A sztori nem használ durva, kontrasztos színeket, inkább visszafogott pasztelleket, még a legdurvább érzelmi viharokban is, és ez megint jó. Nincsenek túljátszott jelenetek, ha valahol érezzük, hogy valami túl sok, akkor az tényleg túl sok akar lenni. Megkockáztatom, a sztori elég jól kerüli a sziruposságot, bár itt-ott csábító lenne. Az operatőrnek külön kockacukor a szép képekért. Ami még meglepett, hogy a közel két órás hosszt nem éreztem fárasztónak, pedig nehezen viselem a bő lére eresztett mozikat.

Lehet, hogy túl jó orrom van hozzá, de nekem egy picit sok a megcsináltság a filmben, és -bár látszott, hogy a készítők rendesen próbálkoztak- a szponzorokat is be lehetett azonosítani a film alatt. (Mikor jutunk el oda, hogy egy normális filmet meg lehessen csinálni úgy, hogy ne ordítson belőle, hogy ki adta a lóvét a csóri filmeseknek...?) Szóval ahhoz képest, hogy ez egy érzékenyebb, finomabb történet akarna lenni, ahhoz képest a jófiú úgy jófiú, hogy a hölgynézők simán belezúgnak (hát ki tud ellenállni egy pucéran és érzelmesen szaxizó hősszerelmesnek?), a széplány meg aztán pár éjszakára bármelyik barátnőt lecseréli az ágyban a férfinézők fejében. A zene sem csak olyan háttérzene, kíséret, érződik, hogy az oda ki van találva. Hrutka Róbert tud amit tud, mese nincs. A helyek, a karakterek is valahogy kiszolgálják a harmincas nézői célközönséget, hiszen kinek ne lenne ismerős az otthonkás "kedves mama", a füstös szórakozóhely, vagy az, hogy pálinkától állok be, de azért szeretnék borszakértő lenni, és hasonló klisék. Na jó, azért az ember menet közben ezek felett simán elsiklik, mert valahogy mégis működik a film és bevallom, az előbb erőltetnem kellett hogy belekössek. Valami Amerika, Magyar vándor, Lora, Valami Amerika 2... Most kicsit vonatkoztassunk el a rókabőr második lenyúzásáról, és felejtsük el, hogy van egy Valami Amerika 2. Szóval a szememben fokozatosan javuló tendenciát mutat Herendi Gábor, de még bőven van helye még jobb filmeknek. A Lora nekem bizonyította, hogy lehet egy filmet jól megcsinálni úgy, hogy az nézhető maradjon, legyen benne mélység, legyen európai módra játékos kiszámíthatatlanság, keserédes életszeretet. Ha Herendi egyszer el tudja hitetni velem, hogy ezt nem a mozibevételért és a szponzorok megelégedéséért fotózza a cellulózra, akkor megemelem a kalapom. Így egy kedves, többször is nézhető jó magyar film, amiből szerencsére már jócskán akad a mozikban. Kérünk még ilyen és jobb filmeket.

A film 2007-ben elnyerte a 38. Magyar Filmszemle Diákzsűri Különdíját a nagyjátékfilm kategóriában.

Ui: olvasom a kritikákat a filmről, és egy érdekes felvetés... Igen, nem vagyok vak. Igen, a népesség azon hányadába tartozom, aki annak ellenére hogy törekszik (pl. ability-parkban szerettem a vakokkal azonosulni, de azt sem bánom, ha egy nő beköti a szemem), mégsincs belém szocializálva a vakokkal azonosulás. Igen, kicsit bánt is a dolog, ahogy az is bánt, hogy nem merült fel bennem is a kérdés: egy vak, a mozira beülve tudja-e élvezni ezt a filmet. Végigolvasva a dolgokat, amiket írtam... hát, azt hiszem, jócskán veszítene az értékéből a film, ha nem látnám. És ez azért valljuk be, egy öngól. Tudom, ez a film nem a vakokról szól, vagy az ő elfogadásukról, és miért is lenne szempont, hogy ők élvezzék a mozit (mert ugye minek menne egy vak mondjuk akár egy múzeumba...?). Kedves Herendi Gábor, tudom, hogy jövök én ahhoz... de ez így akkor sem sikerült túl elegánsan.

Samantha James - Send It Out To The Universe

2009-05-05T16:46:00.000+02:00

when life your life goes round in circles, feel lost in time
you keep searching for the answer that you'll never find
you've been holding on for too long, letting life pass u by
give it up so random, let it go this time

send it out to the universe, let it fly away
send it out to the universe, whatever is meant to be will be
send it out to the universe, let it fly away
send it out to the universe, whatever is meant to be will be

Just have faith in things you can't see, open your heart
there is no better feeling than to be free, right where you are
Everything that you need, the world will provide
listen, hear your calling, its louder than your own mind

send it out to the universe, let it fly away
send it out to the universe, whatever is meant to be will be
send it out to the universe, let it fly away
send it out to the universe, whatever is meant to be will be

Padlás 700 - Mert kell egy hely...

2009-05-01T18:53:00.000+02:00

Derégírtamáride...
Nem igérem, hogy sűrűn folytatom, főleg azért mert készül a 2.0. De most nem erről szeretnék írni.

Padlás. Nem tudom, kiben van benne pavlovi reflexként a szó, ahogy bennem. Remélem nagyon sokaknak, és tudom, hogy biztosan nem vagyunk kevesen. Mi jutott régen eszembe a padlás szóróról? A sajnos nálam korán meghalt nagyszülők, az emlékek, a nálunk a rejtélyes bújó- és kincses helyet pótló műterem, no és természetesen az az érzés, hogy ha ott vagyok, akkor más nincs, csak csupa érdekes, felfedezésre váró csoda, amit nem a jövő, hanem a titokzatos múlt vetett oda. Misztikum, emlékek, egyfajta magányos közösség mindenkivel és mindennel, amihez én még a nagy felnőttek szerint kicsi vagyok. És persze valami megmagyarázhatatlan szeretet.

Aztán jött gimiben az előadás. Rudolf Péter "Itt vagyoooooooooooooooooook!" kiáltással a fejünk felett berepült a színpadra, és kezdődött a varázslat. Kiszakadtam az akkorból és mostból: magával ragadott a mese. Talán nem is jó a mese szó, hiszen inkább valóság, a valós élet elemei, történések, és az a csoda, amit mindenki vár, aki már "kinőtt" a mesékből. Egy kicsit elhiszem, hogy van egy hely, ahol minden csoda, ahol minden szeretett lény él és kézzel fogható, ahol minden remény egy valóság. Nem akarok most a Kaszás Attila rajongókkal együtt sóhajtozni, mert egyszerűen mindenki jó volt. Tábori Nóra, Pápai Erika, Igó Éva, Rudolf Péter, Hegedűs D. Géza, Kaszás Attila, Balázs Péter, és bocsánat, akit kihagytam. A sztori a mai napig kedves nekem, ha van zene, amin férfi létére sírni tudok, akkor azt is e musical jegyzi. Tudtam, hogy életem egyik, illetve eddig legkedvesebb darabja lesz ez, amikor a végén a vígből kijöttem. Azóta párszor láttam - sajnos nem annyiszor, ahányszor szerettem volna, a zenéje is megvan, megörültem ma, amikor a rádióban hallottam egy ezzel kapcsolatos riportot... Kíváncsi leszek, kereskedelmi adók megemlítik-e valahol, valamikor. 2009 május 1., ma megy Dusán és Pici bácsi örök meséje 700. alkalommal a vígben. 21 éve volt az első, és szerintem mai napig az egyik és legértékesebb kincse az országnak Hofi humora mellett, amit bárki ebben az országban az utóbbi pár évtizede létrehozott. Mondanám, hogy ezt már exportálni kéne, mint az unicumot, de nem mondom, mert kicsit nehezen tudom elképzelni más nyelven, más helyen. Tábori Nóra, Kaszás, Rudolf Péter nélkül sem könnyű, már ők is hiányoznak. Talán egy rajzfilm... ha lenne sok pénzem, időm, megcsinálnám. 21 éve töretlen a népszerűsége, és tuti, hogy a páromat és a gyerekeimet is elviszem megnézni. Egyszerű halandó lévén csak annyit tudok tenni, hogy szeretem, hogy dúdolom néha, hogy dédelgetem magamban a darabot. Ha teheted, nézd meg te is! Ja, már láttad? Akkor úgyis elmész még párszor magadtól is...

Pici bácsi, Dusán, kedves szereplők, Vígszínház, köszönöm nektek, hogy visszaadtatok nekem vmi nagyon kedveset, szeretnivalót! Még nagyon-nagyon sok Padlást nektek, mert még sokan meg akarjuk nézni! :)

A nap képe - 2008/05/09

2008-05-09T12:28:00.000+02:00

avagy megvagy!

A nap képe - 2008/05/08

2008-05-08T12:37:00.000+02:00

avagy ne félj!

A nap képe - 2008/05/07

2008-05-07T12:21:00.000+02:00

avagy ölelés

A nap képe - 2008/05/06

2008-05-06T12:48:00.000+02:00

avagy az ellentét/pár

Midnight Star - The Midas Touch

2008-05-06T12:34:00.000+02:00

Huh. 80-as évek, emlékszik rá egyáltalán vki? Tiritarka divat, szintiőrület, hajzselé, vigyor ezerrel és persze mindenki boldog, szerelmes és szerencsés. Naná, hogy a csúcson ott volt a legifjabb Jackson, a csodagyerek, de azért itt volt csomó jó műanyagzene, a popzenében pedig már kikerülhetetlenek voltak a feketék. Mindenki szép volt, fiatal és bájos, nem véletlen, hogy több híres modellből is énekes lehetett (Whitney Houston, Sade). És valahogy még mindig emberiek voltak, nem pedig kitaláltak, mint a mai RnB hősök, akiknek a hangját vocoderrel gyártják le marketingesek és hangmérnökök. Akkor a Yamaha DX7 volt a király, minden zenéhez vmit értő ember ismerte a hangmintakészletét, amiből gazdálkodni lehetett. El Debarge, Ray Parker Jr. (Ghostbusters zenéje... emlékszel?), Zapp & Roger, Billy Ocean, New Edition, éshát Stevie (Wonder), Cameo (Word up!) és a Midnight Star, csak hogy pár név abból az érából. A legutóbbi bandától a mai szám a Midas Touch... minden amihez hozzányúl, arannyá változik.

A nap képe - 2008/05/05

2008-05-05T12:55:00.000+02:00

avagy testmeleg

Omar - There's Nothing Like This

2008-05-05T12:22:00.000+02:00

Nem akarok itt lenni. Ott akarok lenni, ahol mindig forró narancssárga alkonyat van. Ahol minden fürdik a buja virágillatban. Ahol minden hang érthető és érezhető. Ahol nincsenek titkok és bonyolult dolgok. Ahol te vagy csak és én. Ahol meleg van, ahol fúj a szél, ahol esik az eső. Ahol rajzolhatók az álmok és ahol a gyerekek élnek. Ahol a falak vattacukorból vannak, ahol mindig van csoki és szerelem. Hiányzol.

Sorry, nekem ezt mondja, ide visz el most ez a szám. Akinek infó kell, az Omar Lye Fook-nak nézzen utána!

A nap képe - 2008/04/30

2008-04-30T12:39:00.000+02:00

avagy álca

Kispál és a Borz - De szeretnék...

2008-04-30T12:33:00.000+02:00

Van-e olyan ember, aki magyarul beszél, zenét hallgat és nem ismeri a Kispált? Biztos van, de nekik meghagyom Balázs Palit és hasonlókat. :) Lovasi András és pécsi bandája szerintem az egyik legeredetibb magyar dolog, ami az utóbbi 2-3 évtizedben történt a hazai művészeti életben. Nem akarom behatárolni műfajilag, hogy mi ez, elég annyi, hogy pár taktusból, pár sor szövegből minden zenekedvelő megismeri a kispál-zenéket. Volt szerencsém vele beszélgetni arról amit csinálnak, hogy tulajdonképpen a mai zenék dalszövegei nyelvtanilag az angol nyelv ritmusára, rímeire, stb. vannak kitalálva, ergo mással emészthetőt, főleg újat alkotni képtelenség. Mindenesetre nekik sikerült, úgy érzem.

Aztán ott van az Anima (Sound System, gyengébbek kedvéért). Nekik is sikerült vmi egyénit alkotni, amivel nemzetközi szinten is sikerült érvényesülni, persze más műfajban, máshogyan. Ebben a számban a két unikum csapat összegyúrt vmit, mindkét stílusból a jót, és kerekedett belőle egy kedves, vidám, és szerintem nagyon jó szám. Németh Juci mézédes kislányos hangja Lovasi kemény, férfias soraival.

És még vmi. Régebben is szerettem a számot. Most még jobban szeretem, mert kabalazene. Aki tudja, miért, mosolyogjon, köszönöm neki!

A nap képe - 2008/04/26

2008-04-26T14:03:00.000+02:00

avagy csakazértsem!

Candy Dulfer - Pick Up the Pieces

2008-04-26T14:02:00.000+02:00

A mai darab egy örökzöld funk. A szám eredetije egy méltatlanul kevéssé ismert funk-bandától szármatik, bizonyos Average White Band-től, méghozzá 1975-ből, és akkoriban az Eagles-től a Doobie Brotherstől orozta el a slágerlisták elsőségét. Teltek-múltak az évek, és a fél jazz-funk világ feldolgozta a számot, így jutunk el az 1992-es feldolgozásig.

A szaxofonista Candy Dulfer 14 éves korától játszik, zenei gyökereit apjától, Hans Dulfertől kapta, aki szintén zenész volt. Első nagyobb sikere Dave Stewart-tal a Lily Was Here volt, 1989-ben, de akkoriban, és azóta is Prince-szel sokat dolgozott együtt, illetve a Partyman c. videóban is szerepelt. 19 évesen jelentette meg első albumát (Saxuality), melyet Grammyre is neveztek. Candy Dulfer Pick up feldolgozása a Sax-A-Go-Go albumon jelent meg 1993-ban, és a számon elég erőteljesen érződik Prince hatása. Jó kis bulizós, "tornázós" szám, jó szórakozást hozzá!

Candy Dulfer honlapja

Örkény István - Mi mindent kell tudni

2008-04-26T13:54:00.000+02:00

Érvényes két díjszabási övezet beutazására, egy órán belül, legföljebb négyszeri átszállással, a felszállóhelytől az utazás céljához vezető legrövidebb útvonalon. Átszállni csak kereszteződéseknél, elágazásoknál és végállomásokon lehet, de csak olyan kocsira, melynek útvonala az előzően igénybe vett kocsik útvonalától eltér. Egy utazás során csak egy Duna-híd és minden útvonal csak egyszer érinthető.

Kerülő utazás és útmegszakítás tilos!

Jesszusom

2008-04-26T13:21:00.000+02:00

avagy az igazi hős

Ha netán kétségeid lennének, hogy a vallásos embereket elhagyta a hősmítosz, ha igazi példaképre volna szükséged, és irtózol Superman kívül hordott bugyijától, pókember hálójától, Hulk unintelligens zöld fejétől, akkor eljött a te időd!

Megjött Jézus, a megahős! Van chopperes, szörfös, Stallone-t gyalázó hegymászó, álruhás koldus, de még győzelmet sugárzó focibajnok is. Ne késlekedj, ragadd meg az alkalmat, és rendeld meg máris a te személyes Jézusodat, hogy végre testközelből érezd, ő veled van. Mindörökké. Ámen!

A nap képe - 2008/04/25

2008-04-25T14:10:00.000+02:00

avagy egymást

Afro Angel - Join Me Brother

2008-04-25T14:01:00.000+02:00

Hed Kandi. Aki előadók helyett válogatások szerint gyűjt zenéket, annak ismerős lehet e név, Mark Doyle lemezkiadóját takarja, ami 1999 óta ad ki válogatás-albumokat, chillout-house zenékkel. Nem vagyok egy nagyon house-rajongó, de azért ezek mégis többnyire jó zenék, éshát válogatás lévén csak az előadók néhány legjobb számát kapja az ember az albumokon. Ez a szám is egy HK válogatásról került a mai postba, egy kis brazil-elektro house szám, kellemesen lendületes, ami az utóbbi pár nap nyugisabb számai után felüdülés lehet. A video nem klip, hanem inkább diavetítés, - lévén hogy ezekre a zenékre inkább partizni és nem klipet forgatni szokás, - és a képekkel teszünk egy kis kirándulást Miamiba. :) Csatlakozz te is, tesó! Afro Angel...

A nap képe - 2008/04/24

2008-04-24T14:02:00.000+02:00

avagy oázis

Dolphin Boy - Shake It Loose

2008-04-24T13:52:00.000+02:00

Akkor ma is uncsizunk kicsit. Az előadó nem érdekes, a szám úgyszintén, a videónak meg a hangulaton kívül semmi köze a számhoz. Fincsi, hátradőlős, pihenős zene, hátsó szándék, mondanivaló, stb. nélkül. Biztos van aki az ilyen zenéktől beállna, mint marinéni az űrsütitől, én spec naphosszat tudnám hallgatni. Akkor most három és fél perc nyugi van, chill out...

Karinthy Frigyes - Gőgicse

2008-04-22T16:04:00.000+02:00

Szeretnék valahogy megismerkedni velük, mert Pestig még négy órát megy a vonat, és a lapokat kiolvastam. Csinos, barna asszony és kissé kövéres úr és Bübüke, aki hatéves lehet, de még szoknyában járatják. Odafigyelek.

- Bübüke, mit kell mondani a bácsinak?

- Köszönöm tépen.

- Köszönöd tépen? Jaj, te aranyos! Nézd, kérlek, Aranka, hogy csücsöríti azt a kis száját, mikor azt mondja: tépen! Jaj de édes ez a gyerek. Te!!... Te drágaság.

A novella folytatódik itt...

fejléc javítás

2008-04-22T15:56:00.000+02:00

Apróság, végre megint a fejlécre kattintással juttok el a nyitóoldalra, ennek megfelelően a bal oszlop tetejéről levettem a nyitóoldalra mutató linket.

A nap képe - 2008/04/22

2008-04-22T15:33:00.000+02:00

avagy csobbanáspont

Les Hommes - Intraspettro/Boogaloogalick

2008-04-22T14:59:00.000+02:00

Úgy döntöttem, ma nem terhelem meg senki gyomrát semmi nehézzel, ma bárzenét kapsz. Igazából ez egy kellemes, nyári délutáni, gyümölcslé mellé a tengerpartra való zene. Ibiza, hideg koktél, azúrkék ég, napsütés, mobil, laptop, pda kikapcsolva...

Elvileg azt mondják az okosok, hogy ez nujazz, vagy lounge, vagy mittudomén milyen zene, szerintem csak simán jó, vmi kategorizálhatatlan zene. A banda nem igazán ismert, tipikusan válogatás-albumok szinte névtelen szereplője. Viszont érdemes ezen a számon elindulni a youtube-on, last.fm-en vagy hasonló zenei lelőhelyeken, mert elég jó zenék "társaságban" szokott szerepelni. No, akkor hátradőlni, élvezni!

Elment a vespás

2008-04-21T13:34:00.000+02:00

avagy vallomás Robertonak

Tudod, te voltál az első, aki elvitt motorozni. Féltem mögötted mint a fene, mert úgy mentél mint az állat, bár ez Firenzében, az olasz közlekedésben egy robogón nem is olyan különös. Amikor elhívtál, még nem sejtettem semmit, csak gondoltam kipróbálom, aztán jött a fekete leves, kapaszkodtam mint a fene, úgy zümmögtél a kocsik között. Félelmetes volt ez akkor egy magamfajta kissrácnak, de mégis volt benne vmi.

Hazajöttünk, eltelt sok-sok év, és úgy gondoltam, én ilyen veszélyes hobbira sosem adom a fejem. Aztán mégis... Felültem életem első kávédarálójára, egy kis ötvenes robogóra, mert előtte fizettem ki, és nem volt visszaút, ahogy akkor sem, Firenzében. Aztán belejöttem. Mentem vele sokat, sőt, azóta már nagyobb is van... amivel tavaly nagyon szerettem volna eljutni hozzád, és eldicsekedni vele.

Már nem tehetem. Elaludtál, békésen. Nagyon sajnálom, hogy nem mondhattam el, hogy ezt a hobbit, ezt a mániát neked köszönhetem, Roberto. Már tudom milyen jó, már mennék veled, de már nem lehet. Remélem így, vagy úgy még találkozunk, remélem ott és akkor is lehet még alattunk 2-2 kerék, hogy ez a régi álmom megvalósuljon. Szerettelek volna jobban ismerni, és a saját nyelveden elmondani, milyen jót adtál nekem. Talán egyszer még találkozunk, talán épp úton. Addig is, széles utat, Roberto!

Tömeges kritika

2008-04-21T13:33:00.000+02:00

avagy sokaknak ismét kivan a két kerekük

Nem voltam ott. Még lélekben sem - bocs bicajosok, jobb dolgom volt, de tényleg! - mégis úgy érzem, lettem volna ott. Talán szeptemberben elmegyek megint. Nem akarok magyarázkodni, de néhány éve azért én is ott voltam...

80000 pár emberi erőforrás által hajtott kerék gurult át a fővároson, igazolva, hogy egyre több ember lenne hajlandó kiszakadni a bádogkasztnikból és a benzingőzből, ha az ország kicsit jobban partner lenne benne. 80 ezer ember, a kritikus tömeg, aki tömeges kritikát mondott arról, ami most itthon van - mindezt tette politikamentesen, békésen, másokat nem, vagy csak minimálisan gátolva a dolgában. Voltam már pár éve ezen a vonuláson, ahogy motoros felvonulásokon is, és ilyenkor mindig megélek egy álmot, hogy milyen lenne, ha sok bicajos/motorostársammal lennék az úton, ha vigyáznának ránk, ha vigyáznánk egymásra, ha egy kicsit a miénk is lenne az út, nem csak az autósoké, és ha egy kicsit békésebb, megértőbb, nyugodtabb, tisztább világban lennénk. Persze, amilyen szép az álom, annyira múlandó is, bringaemelés, aztán vissza a macskakőre, a kátyúkba, a teherautók mögé, a 'gőzbe.

Nem értem, ha egy maroknyi ilyen vagy olyan politikai tüntető, vagy egy kupac mávos-békávés, vagy más közszolgáltató fel tud tartani másik 10 milliót, ha a közteret tudja szennyezni a létével, ha másokat akadályozhat abban, hogy dolgozzon, adót fizessen (a tüntető helyett is...) és még el is tud érni vele vmit, akkor 80 ezer békés, politikamentes, természetbarát bicajos miért nem tud elérni semmit. Vagy azt csak balhéval lehet? Csak akkor lehet felfogni egy kritikát, ha már bokszkesztyűvel vagy baseball-ütővel adják?

A nap képe - 2008/04/21

2008-04-21T13:31:00.000+02:00

avagy ha megnövök...

ZZ Top - Rough Boy

2008-04-21T13:30:00.000+02:00

Most elég hülyén érzem magam, mert egyfelől szinte alig tudok vmit a két szakállasról, meg a harmadikról, akik így együtt a ZZ Top - persze utánanézhetnék, és számomra érdektelen dolgokkal tömhetném a fejed, de inkább nem. Másfelől meg a dal mondanivalója is kellően nulla ahhoz, hogy írhassak róla. Aztán mégis valahogy jó ez a szám, ül a videó is, mégha kissé távol is áll a képi világa a rocktól. Na jó, pucér nénik vannak benne, meg az űrsiklóvá alakított ZZ Mobil is, füst meg fém szerelékek is... Választhattam volna a Gimme All Your Lovin'-t vagy a Legs-t is a mai számnak, de szerintem akkor is ez a legjobb. Szóval jó szórakozást, jönnek a szakállasok!

Meghalt Antal Imre

2008-04-15T12:56:00.000+02:00

Egy ideje nem írtam a blogra, nincs időm, sajnos nagy a hajtás. Ezt mégis be kell jegyeznem, mert....... mert kell.

Nem tudom, nincs rá még szó. Szomorú vagyok, mert a műsorain nőttem fel, és valahogy mindig úgy tűnt, olyan volt mint Hofi, hogy nem tudod elképzelni, hogy ne éljen örökké. Aztán most már ő sincs... Egy ideje, ahogy öregebb és betegesebb lett, eltűnt a képernyőről, és csak a bulvár kapta fel, hogy az emberek is rádöbbenjenek, nem tudják elképzelni, hogy "A műsorvezető" eltűnjön. Aztán persze a bulvár pénzt látott benne, szenzációt, és volt, aki rajongással védte, volt, aki mindenféle mocskos dolgot derített ki róla, volt, aki csak pénzt remélt abból, ha fodrozódik a zavaros víz az ügy körül. Nem örültem neki, hogy egy embert nem hagynak megöregedni, meghalni békében, méltóságban. Most meghalt, nem tudom mennyire békében és mennyire méltóságban és a sem a bulvár, sem a pénz nem hozza vissza.

Sok boldog órát adtál nekem, Imre bácsi, akit csak a tévéből ismertelek. Emlékezni fogok rád, mert lehettél bármilyen, egy kicsit mégis sokaknak a családtagja voltál, és családtagoknak az ember mindent elnéz. Nyugodj békében, vagy térj vissza közénk, ugyanolyan életszeretettel, vidámsággal, ahogy éltél!

Youtube videók Antal Imrével...

Mátrix ping-pong

2008-04-04T13:52:00.000+02:00

És még egy lökött videó, most a japánoktól. Ping-pong meccs Mátrix-stílusban.

Hadd tegyek hozzá egy érdekességet. A japán színdarabokban, és általában közmegegyezés, hogy ha vki teljesen fekete ruhában van, akkor ő láthatatlan. Persze, látható marad feketében is, de az emberek ilyenkor ezen az optikai semmiségen túltéve magukat tényleg nem akarják meglátni a beöltözött embert, ergo pl. bábjátékoknál a segítők is feketében vannak, ergo csak a bábokat "látni", a segítőket nem. Erre az elvre épül a klip is. Szerintem poén.

MANAMANA!

2008-04-04T13:48:00.000+02:00

Ha netán bal lábbal keltél volna fel, a busz az orrod előtt ment el, vagy a reggeli rohanásban még kávét sem tudtál inni, akkor most neked ajánlom a videót. Örökzöld, elnyűhetetlen, idióta. Aki ezt nem ismeri, az most sürgősen pótolja!

A nap képe - 2008/04/04

2008-04-04T13:30:00.000+02:00

avagy a kerék két oldalán

Quimby - Most múlik pontosan

2008-04-04T13:26:00.000+02:00

"Villámlik, mennydörög
Ez tényleg szerelem..."

Egy régi szám Muppet verzióban

2008-04-02T13:07:00.000+02:00

Nem akarom nagyon magyarázni a következő videót, akinek ismerős a szám, az szerintem röhögni fog a feldolgozáson, akinek nem, az megnézheti az eredeti klipet itt...

A nap képe - 2008/04/02

2008-04-02T13:02:00.000+02:00

avagy és mégis mozog a Föld

Andreas Vollenweider - And the Long Shadows

2008-04-02T13:00:00.000+02:00

Ma egy svájci hárfás úr zenéjét idézem meg, mint napi klip. Számomra meghatározhatatlan, milyen zenét is játszik, mert ez egy kicsit klasszikus zene, kicsit pop, kicsit világzene, kicsit vmi akusztikus ambient... olyan ilyen. Aki ismeri Vollenweidert, az ráismer, aki nem, annak meg megfoghatatlan. Volt szerencsém egy koncertjén jelen lenni, idáig az egyetlen olyan eset volt, amikor a közönség nem állt, nem csápolt, nem széken ült fegyelmezetten, hanem a földön heverészett.

Vollenweider zenéje számomra egy mesevilágot fest le, hol hősökkel, szörnyekkel, hol erdőkkel és tündérekkel, és kiszakít a mindennapi világból. Általában nagyobb zenekarokra, klasszikus hangszerelésre írt zenéi könnyedek tudnak maradni, sosincs olyan érzésem tőle, hogy komolyzenét hallgatok, holott ez sokmindenben olyasmi.

Az És a hosszú árnyékok c. szám a Dancing With The Lion albumról való, az album turnéjának egy állomása volt Budapest, ekkor hallgathattam meg élőben Vollenweider zenéjét, talán ezért maradt meg bennem annyira ennek a lemeznek az anyaga. Vagy csak jó az album. Én szeretem, kérlek, hallgasd meg!

arculatváltás, háttérzene, meg pár apróság...

2008-04-01T15:45:00.000+02:00

No, ha ezt olvasod, valószínűleg láttad, hogy az oldalt kicsit átterveztem. Lehet szidni, dícsérni, de most ilyen és kész. Ha van vmi építő jellegű javaslatod, hogy hogy lenne jobb, akkor lehet kommentálni.

Raktam be jobbra egy zenelejátszót, ami a háttérzenét adja, általam kedvelt zenékből. Ez sajnos lapozáskor újraindul, de lehet számot ugrani benne, meg aztán filózom azon is, hogy hogy tudnék többféle zenei repertoárt kitenni, de ezeken a kérdéseken még dolgozom. Egyenlőre van, megy, akinek tetszik, az hallgatja, akinek nem, nem fogja.

A fejlécen volt egy link a főoldalra, hogy ha vki nagyon elkavarodik a részletekben, visszataláljon az elejére. Lévén hogy áttúrtam sokmindent, és a "Tigrincs blog" szövegen volt a link, ez pedig a fejléc-képbe került, ezért a link sincs többé. Viszont baloldalt, a doboz tetejére került egy link, ami kicsit suta, de a célnak megfelel: a főoldalra ugrik.

No, várom a kritikákat, de ha lehet, akkor konstruktív dolgokat kérek, nem olyat, hogy ez nem tetszik, az csúnya, stb. mert ezzel nem tudok mit kezdeni, max kimoderálom, ha unom.

Presser Gábor - Örökké szépek

2008-04-01T14:36:00.000+02:00

avagy in memoriam Kaszás Attila

A mai video kicsit rendhagyó. Ugyan a zenét is szeretem, a darabot is, melyhez Presser írta ezt a számot, ez talán önmagában is elég lenne hogy feltegyem. De valaki a dalhoz szerkesztett egy fotó-összeállítást, melyben Kaszás Attilára, a Vígszínház nemrég elhunyt szinészére emlékezik, és úgy éreztem, ennyivel én is tartozom a szinész emlékének, mind Padlás-rajongó és mind Kaszást szerető ember is.

A zenés mesét 20 éve játssza töretlen sikerrel a Vígszínház, sokszáz előadást megérve, én is láttam párszor. Nem akarom túlértékelni a dolgot, de azt hiszem, elfér a polcon a Kisherceg és a Micimackó mellett ez a történet is, a gyerekeimet tuti el fogom vinni rá. Presser az LGT-s pályafutása végén írta Sztevanovity Dusán szövegéhez a zenét, a mai merengős-szomorkás számot is.

Kaszás Attiláról sokmindent lehetne írni, csupán copy-paste kérdése az egész. Sok filmben és darabban játszott, egy halom díjat megkapott, de nekem akkor is a Padlás rádiósa volt a kedvencem, amiért nagyon szerettem. Az én szememben mindig egy örök gyerek volt, valaki, aki nem tudott öregedni. Talán épp ezért is volt olyan tragikus korai halála. Emlékeimben tovább él.

A nap képe - 2008/04/01

2008-04-01T13:53:00.000+02:00

avagy az amazon

Balhés, a nagybeteg

2008-04-01T12:49:00.000+02:00

Pénteken megállt alattam a motor. Volt már előjele, pár nappal ezelőtt már rándult egyet alattam, de reméltem, semmi gond. Aztán munkába menet, reggel, Vecsés és Üllő között kilehelte a lelkét, a nagy préri közepén. Nem volt egyszerű fuvart szereznem, pár km-t toltam a két mázsáját, de napestig nem toltam volna be a szervízbe. Szerencsémre megállt egy autósnak álcázott motoros, akinek ismerőse foglalkozik motor-mentéssel, ergo egy fél órán belül úton voltunk a szervízbe. Ott viszont kiderült, hogy a baj komoly, ott kellett hagynom a gépet, mert a blokkban van vmi gond, talán a hengerfej-tömítés szállt el. Nem örülök neki. Nem kéne ilyen fiatalon rongyolódnia, de az is igaz, hogy azért nyúztam is rendesen. Valahogy ez az év nem indul jól két keréken, Balhés rászolgál a nevére. :(

68

2008-03-26T14:35:00.000+01:00

avagy lemeszeltek...

Lakott területen, Cegléden, nem tudom, hogy 50 helyett mentem 68 km/h-val, amiről ugye ha leveszem a méréshibát, akkor az 65... 3 rugóm és 3 "smart pontom" bánja a dolgot. Siettem, a szerelmemhez. Ez az első gyorshajtás-büntetésem, nem szeretnék többet, de biztos lesz még. Van akiben a 48 marad meg, vagy az 56, nekem a 68 lesz a kedvenc számom. Csak úgy. Nem vagyok vad motoros, és nem vagyok büszke rá, de azért bizsergető érzés. :)

Joe Hisaishi - Sea of Blue (Hana Bi OST)

2008-03-26T14:14:00.000+01:00

Vannak témák, amiket kerülgetek. Szeretnék írni pár dologról, de nehéz, mert úgy érzem, vmi olyat kéne leírnom, amitől majd mindenki jól kedvet kap, és megszereti, amiről írok. Persze úgyse fogja, de én szeretném. Aztán ennek az a vége, hogy sokmindenről írok, csak épp a lényegesebb dolgokról. Itt van pl. Takeshi Kitano és a filmjei. Nagyon szeretem őket, de képtelen vagyok írni róla. Írok hát a zenéjéről kicsit.

Eredeti nevén Mamoru Fujisawa, vagy ahogy a filmekből ismerhetjük, Joe Hisaishi több mint száz filmhez adta műveit, köztük egész estés rajzfilmekhez és játékfilmekhez is, pl. Kitano filmjeihez is. Nagyon szeretem a zenéit, egyfelől le se tagadhatná, hogy japán, mégsem tolakodóan sok benne a "hazai" elem, egy távolkeleti zenéhez nem szokott embert is simán elringatnak a darabjai. A filmes kollégáimnak köszönhetően megtanultam szeretni a filmekben a csendet és az atmoszférát, ugyanakkor a filmzenékre is jobban figyelek, és Hisaishi művei film mellett és magukban is nagyon kellemesek. Nem felforgatók, nem akarnak többek lenni, mint egy filmzene: hangulatok, színek, érzések lágy folyama.

Ez a szám a Hana Bi, azaz a Tűzvirágok című filmből való.

A nap képe - 2008/03/26

2008-03-26T12:01:00.000+01:00

avagy grrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrr-brrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrr

Karinthy Frigyes - Szeretem az állatot

2008-03-25T10:53:00.000+01:00

A kis házinyúl mindjárt nagyon megtetszett, mikor a konyhában letették: buta, kedves kis feje, ijedt szemei és lágy, sima szőre. Azt a jellemző, gyöngéd, pártoló szeretetet érzem, amit nagyon jól ismernek kezdő szerelmesek, akiknek kicsi és macskaszerű nőkkel akadt dolguk. Nem akarok semmit tőled, te fehér, ijedt kis nyúl, csak meg akarom simogatni a fehér bundádat, hátrafelé és óvatosan, hogy jólessék neked, ölembe vennélek, és a kis fejedet simogatnám, hogy megnyugodj, és jól erezd magad, biztonságban, és elhidd, hogy nincs okod félni, nem kell tartanod semmitől, én vigyázok rád és megvédelek.

Ezt érzem, egészen melegen és önzetlenül, felolvadva ebben a védő, önzetlen, odaadó szeretetben, és a kis fehér nyúl után nyúlok, hogy megsimogassam. A kis nyúl azonban, ijedt kis dög, riadtan lelapul, és kifut a tenyerem alól, be a konyhaszekrény alá.

A novella folytatódik itt...

Jimi Hendrix - Foxy Lady

2008-03-25T10:23:00.000+01:00

Ha Hendrixre gondolok, rögtön tódulnak a fejembe a közhelyek, amiket írhatnék. Egy legenda, akinek meg kellett halnia, hogy örökké éljen, meg ilyenek. Nem tudom, kicsit siralmas mondjuk Mick Jaggert, a békében megőszült rocker lázadót nézni, ahogy ötvenezredszer is követelik tőle koncerten a getnót a mindenkori ifjak és örökifjak, ő meg megpróbálja előadni az újabb lázadásait is. Éshát ez azért egy nyugdíjaskorú felforgató szájából... no de mindegy. Bezzeg Jimi ha élne... ő se lenne jobb, de ő legalább eltávozott időben, mint Petőfi. No jó, az ironizálást és a közhelyeket befejeztem.

Erősen kétlem, hogy mai zenészemről sokat kéne mesélnem, talán csak az nem ismeri, aki Lakodalmas Lajos zenei költészetén nevelkedett, ergo nem szaporítanám a szót. Gitárzseni, egy állat, a legnagyobb bűne az, hogy Miles Davissel a jazzes barátkozásuk már nem fért bele földi pályafutásába. De inkább nézd, ez a buja kiscsaj, a Foxy Lady.

A nap képe - 2008/03/25

2008-03-25T10:18:00.000+01:00

avagy biztos kezekben

Mezzoforte - Garden party

2008-03-21T11:33:00.000+01:00

Ez az egyik leggagyibb jazz-funk szám, amit valaha hallottam. Egyben ez az egyik legismertebb ilyen szám, amit a 80-es években játszottak, Herb Alpert és Jean-Luc Ponty (aki mellesleg egy kis ideig a zenekarban játszott) mellett. A banda 1977-ben alakult, fiatal izlandi srácokból, és a kezdetektől fogva markáns, könnyen felismerhető jazz-funkot játszottak, mely gyors népszerűséget jelentett nekik. A Suprise Surprise albumról ez a Garden Party a popzenei albumokra is felcsúszott (az angol toplistán a 17. helyig jutott 1983-ban), s bár a zene nem emelkedik Miles Davis-i magasságokba, mégis szerintem a könnyedségével és slágerességével sokat tett a jazz mint műfaj megismertetéséért, elfogadottságáért.

Egy kis bulizene, kerti partikhoz a középhangosan:

A nap képe - 2008/03/21

2008-03-21T11:01:00.000+01:00

avagy macskapár

A nap képe - 2008/03/20

2008-03-20T11:46:00.000+01:00

avagy feszültség

Dimitri from Paris - A Very Stylish Girl/Sacré Francais!

2008-03-20T10:58:00.000+01:00

Hát, ismét egy retro-lounge-samba-jazz-house-valami következik. Az előadója sem egy egyszerű eset, ugyanis Dimitri igazi neve Dimitris Yerasimos, azaz görög lenne, ha nem született volna Isztambulban. A DJ-zés mellett olyan híres divattervezőknek szerzett zenét a kifutókra (igen, ilyen is van, ha egy vmit magára is adó divatdiktátor nem csak egyszerűen slágereket akar összeollózni a billegő cicababák mellé...), mint pl. Yves Saint-Laurent, Coco Chanel és J.P. Gaultier. Zenéi régi és új számok és hangminták remixelése, de általában a 60-as, 70-es évek nagy romantikus filmjeinek előkelő és parfümillatú hangulatát idézik. Ez a szám is egy nagyon divatos lányról szól, s a '96-os Sacrebleu albumról való.

És akkor most rendhagyó módon linkelek még videót, mert egyszerűen nem bíííííííííírom ki... Na jó, tegnap úgysem volt napi klip, szóval bocsásd meg nekem. Tehát még egy Dimitri szám, egy kicsit hasonló, egy kicsit más, de a rajzfilm-részéért egyszerűen megbolondulok. Írnom kell már Shag-ről és társairól egy cikket végre, mert élek-halok a stílusért, csak ugye az idő... Addig is: Sacré Francais!

A nap képe - 2008/03/18

2008-03-18T14:39:00.000+01:00

avagy a zuhanás

Matt Bianco - Don't Blame it on that Girl

2008-03-18T14:35:00.000+01:00

Egy negyed évszázada alakult banda 20 évvel ezelőtti száma kerül ma terítékre. A zenekar a 80-as években volt népszerű, de 2004-ben sikerült egy új albummal visszatérniük, ami ugyan nem lett sikeres, de azért szerintem szinvonalas lett (Matt's Mood). Zenéjük könnyed latinos pop volt, melyet érdekes módon leginkább lengyel énekesnőjük, Basia Trzetrzelewska egyedi énekstílusa tett felismerhetővé és különlegessé. Ő később szólókarrierbe kezdett, és tulajdonképpen ő vitte tovább a Matt Bianco sikereit még pár évig.

A nap képe - 2008/03/17

2008-03-17T16:22:00.000+01:00

avagy az őrző

Hiroshima - One Wish

2008-03-17T16:02:00.000+01:00

Na ilyet se sűrűn lát európai halandó. Japán elektronikus-jazz-pop, hagyományos japán hangszereken és szintin, a hangulatfokozó elem pedig egy kimonós táncos. A '74-ben alakult zenekar a világzenét, a jazzt és az elektronikus zenét ötvözi a hagyományos japán zenével. '85-ben jelent meg az Another Place albumuk, ami eddig a legismertebb lett, erről való a One Wish is, ami lágyabb smooth jazzes zene. Többek közt ennek az albumnak is köszönhető, hogy a banda Miles Davis előzenekara is volt.

Hiroshima - One Wish (Youtube)

Nézz körül a Hiroshima honlapján is:

http://www.hiroshimamusic.com/

A nap képe - 2008/03/13

2008-03-13T13:40:00.000+01:00

avagy a vörös katedrális

Santana - Bella

2008-03-13T13:33:00.000+01:00

Nem szeretem Santanát. Nekem túl... populáris és blues-os. Mégis van pár mélyebb, hangulatosabb zenéje, mint pl. a Bella. Félre ne érts, vitathatatlanul egy jó gitáros, meg egyébként is, hogy jövök én ahhoz... de azért játszhatna még sok olyan számot mint ez... Igaz, akkor már nem Santana lenne, hanem mondjuk Pat Metheny... :) No, lényeg a lényeg, íme a Bella, enjoy!

Bella Video

Bella lyrics - Santana lyrics

Santana Music Videos

Music Video Codes by VideoCure

A nap képe - 2008/03/11

2008-03-11T11:38:00.000+01:00

avagy egy lusta nyári délután

(Bougival-i híd, Claude Monet francia impresszionista festménye)

Claude Debussy - Claire de lune

2008-03-11T11:14:00.000+01:00

Frida Bauer és David Ojsztrak előadásában

Említettem, hogy szeretem Debussy-t, hát íme. Claire de lune, azaz holdfény. Debussy az egyik leghíresebb impresszionista zeneszerző Ravel mellett, darabjai főleg benyomásokról, hangulatokról, színekről szólnak, és átmenetet képeznek a 19. sz. romantikája és a 20. sz.-i modern zene között. Zenéje sokakat megihletett, Sztravinszkijtől Bartókig, Philip Glasstól Steve Reichig, Bill Evanstől Monkig, Brad Mehldautól Jobimig. Még a szinte meghatározhatatlan, kortárs komoly- és popzene között magának hírnevet szerző Art of Noise is csinált egy (mellesleg egész jó) albumot a francia zeneszerző emlékére - egy drum'n'bass-opera-jazz-hiphop-narráció keverék zenei anyagot. De íme egy 1962-es előadásban a Holdfény.

A nap képe - 2008/03/10

2008-03-10T11:54:00.000+01:00

avagy égen állva, földet tartva

Gal Costa és Antonio Carlos Jobim - Dindi

2008-03-10T11:32:00.000+01:00

Dindimnek...

Bossa nova. Egy világhíressé lett brazil zenei irányzat, mely mögött egy név áll: Antonio Carlos Jobim. Neki köszönheti a világ a az Ipanema-i lányt, a Desafinado-t, és még sok más örökzöld latin dallamot. Ő és Joao Gilberto a latinamerikai zene talán legnagyobb klasszikusai, de a Gilberto név már ismerős lehet a blogomról, ha figyelmesen olvastál. Jobim zenei gyökereit a latin zene mellett Ravel és Debussy (huhh... na komolyzene még nem volt a blogon, de most hogy írok róla, hát Debussy-t be fogok tenni) zenéjében, no és a század elején született jazzben lehet megtalálni.

Dindi. Egy édes kis dal a nagy szerelemről, és arról a boldogságról, amit ha az ember meglel, úgy érzi, megtalálta a helyét a világban.

Oh Dindi…
If I only had words
I would say all the beautiful things that I see
When you’re with me
oh my Dindi

Don’t you know Dindi
I’d be running and searching for you
Like a river that can’t find the sea
That would be me
Without you my Dindi

/szabad fordításban...
Ó, Dindi,
Bárcsak lennének rá szavaim
Milyen gyönyörűnek látom a világot
Mikor velem vagy
Én Dindim

Hát nem tudod, Dindi?
Rohannék és keresnélek,
Mint a folyó, ami a tengert nem leli
Ilyen lennék én Nélküled, Dindim

Julio Cortazar - A virág és a dulimanó

2008-02-29T12:02:00.000+01:00

Egy dulimanó talál egy magányos virágot a mezon. Az első gondolata az, hogy leszakítja.
de aztán eszébe jut, hogy ez értelmetlen kegyetlenség lenne, ezért hat letérdel melle, és vidáman játszadozni kezd vele; megsimogatja a szirmait, fújdogálja, hogy táncra perdüljön, döngicsél neki, mint egy méhecske, szagolgatja az illatat, majd fogja magát, leheveredik melle, és békésen elszundít.

A virág meg azt gondolja magában: "Olyan, mint egy virág."

A nap képe - 2008/02/29

2008-02-29T11:46:00.000+01:00

avagy Bábel tornya

The Coup - Ride the Fence

2008-02-29T10:42:00.000+01:00

Megint rap. Egy zene, amiről keveset tudok, kb. semmit azon túl, hogy jó zene és kemény szöveg. Amiért anno felfigyeltem rá, az az volt, hogy 2002-ben megnyerte a legjobb rajzfilm díját a külön flash animációknak rendezett Flash Film Festival-on, ebben a kategóriában ez volt az első klip, amit díjaztak.

Örkény István - Az otthon

2008-02-28T17:56:00.000+01:00

A kislány még csak négyéves volt, emlékei bizonyára összemosódtak, s az anyja, hogy tudatosítsa benne a küszöbön álló változást, odavitte a szögesdrót kerítéshez, és messziről megmutatta a szerelvényt.
- Nem is örülsz? Ez a vonat visz haza.
- És akkor mi lesz?
- Akkor otthon leszünk.
- Mi az, hogy otthon? - kérdezte a gyerek.
- Ahol azelőtt laktunk.
- És ott mi van?
- Emlékszel még a mackódra? Talán a babáid is megvannak még.
- Anyu - kérdezte a gyerek. - Otthon is vannak őrök?
- Ott nincsenek.
- Akkor - kérdezte a kislány - onnan meg lehet majd szökni?

A nap képe - 2008/02/28

2008-02-28T11:27:00.000+01:00

avagy függeszkedés

Grandmaster Flash & The Furious Five - The Message

2008-02-28T11:15:00.000+01:00

Egy történelmi szám. A rapet lehet szeretni, lehet utálni, lehet elmenni mellette, de mint műfaj, a létezése nem kérdéses. Ugyanakkor kevesen ismerik a gyökereket. Az első igazán híres rapper Kurtis Blow volt, aki a hetvenes évek közepe óta DJ-kedett bulikon, de mint break-táncos is ismert volt. A legelső elhíresült számot mégsem ő, hanem egy csapat jegyzi, ez volt Grandmaster Flash (Joseph "Biggie Grand" Saddler) és a Furious Five, az őrjöngő ötök, melyből később kiválva Melle Mel és Kid Creole kezdett önálló karrierbe. Melle Mel volt az első, aki MC-nek hívta magát, ha úgy tetszik, a DJ után az MC rövidítés tőle származik. Ha már a "nyelvújításnál" tartunk, akkor meg kell említeni, hogy a hip-hop kifejezést a zenei kategóriára pedig szintén egy bandatag, Keith "Cowboy" Wiggins találta ki. És még egy első, ebben a számban "publikálták" először a szkreccselést, azaz a lemez oda-vissza huzkodását a tű alatt. Az album, amin a szám található, egy hónap alatt platinalemez lett. Tehát 1982-t írunk, és ez az Üzenet. Vigyázat, szókimondó szöveg! :)

A nap képe - 2008/02/27

2008-02-27T10:47:00.000+01:00

avagy méééééé' fotózol máááááár??

Adamski - Killer

2008-02-27T10:41:00.000+01:00

Bevallom, nem tudtam ki is az az Adamski. Bevallom, a Wiki után sem lettem okosabb, pár adaton kívül, aminek bárki bármikor utánanézhet. Egyike azon producereknek-zenészeknek, akinek háta mögül egy nagyon jó zenész bújt ki, aki nem más mint Seal. Ezt a klipet is legtöbben hozzá kötik, a Future Love Paradise-hoz hasonlóan, holott ekkor Seal még "csak" egy vokalista volt. Na jó de milyen - no, ezt azóta már tudjuk. Aztán a számot George Michael is feldolgozta, nem is rosszul. De most jöjjön a szó szerint gyilkos szám a sebhelyesarcú fekete énekes és a fehér zenész előadásában.

A nap képe - 2008/02/26

2008-02-26T12:03:00.000+01:00

avagy színkontraszt

Good Morning Sunshine

2008-02-26T10:52:00.000+01:00

Szerintem menthetetlenül itt a tavasz. Lehet hogy a hideg még párszor bepróbálkozik, de ereje már nem lesz. Rügyeznek a fák, kidugták a buksi fejüket a hóvirágok, tavaszillat van a levegőben, meleg van. Rövidülnek az éjszakák és a szoknyák a lányokon. :) Úgy tűnik, túléltük a telet, és most megint minden jó lesz...

Tudom, naiv vagyok, egy kis egyszerű lélek, de nekem nem a "Let the Sunshine in", vagy az "Aquarius" a kedvencem a filmből, hanem ez a kis bugyuta nóta. Ezért most jól rád fogom erőltetni, hogy napsütéses vidám napod legyen tőle. :)

Miért?

2008-02-16T14:18:00.000+01:00

avagy egy baleset margójára

Kikanyarodott elém egy autós és rendesen megborított. A bal első kereke találkozott az első kerekemmel, megszorulásig magával rántotta, miközben megdöntötte a mocit. Szerencsére nem mentem gyorsan, és - mint jó szokásom szerint mindig - fejem búbjáig fel voltam páncélozva, szóval a mentősöknek semmi munkát nem adtam. Az autós úr - egy idős, rokkant ember - vélhetőleg abban a tudatban indult el, ki elém a főútra, hogy majd mindenki satuféket nyom, ha ő egyszer elindul és megoldja a problémát amit okozott. Rendőr, helyszínelés, feljelentés lett a dologból, természetesen, de a mocin azért van sérülés rendesen, és a két ölelkező kereket sem volt egyszerű szétválasztani. Megértem, hogy a motorom, a két lámpa ellenére picike, alig lehet észrevenni, és egyébként is ezerrel száguldozok vele, eltűnök, feltűnök, meg minden. Megértem, hogy főútvonalon, egyenesen haladva nincs elsőbbségem egy elém kanyarodó kocsival szemben és vigyáznom kell rá. Még azt is megértem, hogy egy ilyen manővernél az autósnak nem kell a tükörbe néznie, ad absurdum hátrafordulnia - mert ugye a tükörből MINDENT látna, dehát minek az, azért van a fék, hogy megálljanak mögötte. Mellesleg jegyzem meg, ez a második ilyen jellegű esetem... De egyet végképp nem értek. Hogyan kap egy idős, rokkant ember jogsit úgy, hogy a KRESZ alapvető, elsőbbséghez való jogait is megsérti - akár testi fogyatékosságai miatt, akár tudatosan. Nem hibáztatom, nem utálom, csak nem értem, miért kell gyilkos fegyvert adni olyannak a kezébe, aki mint kiderült, használni se tudja.

Eddig volt pár balesetem. Ha ezek országúton, vidéken, nagy sebességnél történtek volna, akkor azt mondanám, magamat is beleértve, hogy igen, azok a hülye motorosok, mennek mint az állat. Donorjelöltek. De nem... egyetlen esetet kivéve az eddigi négy borulásomat mind lakott területen, kis sebességnél, meg nem adott elsőbbség (mind egyenesen haladva, főútvonalon) miatt szenvedtem el... Igen, örülök, hogy fel vagyok protektorozva, hogy mind fejben, mind védőöltözetben megteszem amit lehet, hogy ne legyen baj. És mégis van. Mondhatnám, hogy közlekedési kultúra, meg hasonló puffogások, de minek. Egyszerűen csak nem értem, mi jár ilyenkor a másik fejében. Miért teszi, amit. Miért?

Lázár Ervin - Mese Julinak

2008-02-14T15:52:00.000+01:00

Dindimnek, hogy szép napja legyen...

És akkor bejött az ablakon egy cserkesz. A gombja gesztenye. Juli eloltotta a villanyt, hogy jobban lássa.

– Micsirkász, cserkesz? – kérdezte.

– Cserkeszek – mondta a cserkesz.

– Mit cserkeszel?

– Lázrózsákat.

– Itt vannak az arcomon – nevetett Juli.

– Rózsamező, rózsatő, úgy elviszlek, mint a kő – szavalta a cserkesz.

– Jaj, ez jópofa! – örült Juli. – Csak éppen semmi értelme sincs.

– De rímel-bímel – mondta a cserkesz, és közelebb jött.

Nicsak, az orra is gesztenye!

– Az orrod gesztenye – mondta Juli.

– Az orrom gesztenye, a szemem mandola – énekelte a cserkesz.

A mese folytatódik itt...

A nap képe - 2008/02/14

2008-02-14T15:36:00.000+01:00

avagy a szerkezet rabja

You are the Sunshine of my Life - Sungha Jung

2008-02-14T15:31:00.000+01:00

A mostani videot egy gitáros lánynak ajánlom, mert ő az én napsugaram...

Az eredeti, 1974-es szám nagy kedvencem, Stevie Wonder szerzeménye, egy édes kis szerelmes szám. Stevie-t mind zenészként, mind emberként nagyra becsülöm, és örülök, hogy személyesen sem okozott csalódást, amikor személyesen is találkozhattam vele. Valóban egy csoda az az ember.

Amennyire Stevie életét, zenéjét ismerem, annál kevésbé ismerem ezt a koreai fiatalembert. Igaz, nem mélyedtem el a gitár-tanulásban túlzottan, de annyira igen, hogy belássam, a srác igencsak profi. Ritkán ajánlok honlapot klip mellé, mivel általában többé-kevésbé ismert zenészekről írok, ha vkinek elnyeri a tetszését, úgyis utána tud keresni. Most mégis szeretném ajánlani Sungha Jung MySpace-es honlapját, és szeretném, ha meghallgatnád a játékát, mert tényleg komoly. Kint van jónéhány zene és video is, tessék mazsolázni! Sungha Jung honlapjához katt ide...

Lázár Ervin - A kislány, aki mindenkit szeretett

2008-02-13T11:54:00.000+01:00

Egyszer mindenki eltéved. Így esett a kis Brunellával is. Eltévedt. Reggel elindult hazulról, a kert alatt egy kicsit nézte magát a patakban, fésülködött.

- Szép fekete hajam van - mondta a pataknak, és mosolygott örömében, hogy szép fekete haja van.

- Bizony szép - mondta a patak.

- És a szemem is nagyon szép - folytatta Brunella.

Mi tagadás, a szeme is szép volt. A patak bólogatott. Most már nem olyan nagy lelkesedéssel, de bólogatott, mert Brunella igazán szép kislány volt, s olyan kedvesen tudott mosolyogni, hogy nem lehetett rá haragudni. A patak nagyon szerette volna, ha Brunella valami olyasfélét mond, hogy: „Jaj, de gyönyörű kristálytiszta vagy, te patak!” vagy: „Olyan szépen muzsikálsz, ilyen szépen senki sem tud muzsikálni!” De Brunella nem mondott ilyesfélét. Esze ágában se volt. Azt mondta:

- Ha behunyom a szemem, nem látlak.

Mikor Brunella szépen megfésülködött, elhatározta, elindul az erdő felé. Otthon ugyan mondták neki, hogy csak a patakig szabad mennie, mert az erdőben eltévedhet, és ott veszélyek leselkednek rá. „Ugyan - gondolta Brunella -, miféle veszélyek? Engem szeretnek a fák, a füvek, az őzikék. De az erdőben kígyók is vannak” - jutott eszébe. Öntudatosan fölvetette a fejét, fekete hajfonatában meglibbent a széles piros szalag.

(a mese folytatódik itt...)

A nap képe - 2008/02/13

2008-02-13T11:51:00.000+01:00

avagy burokban

31137

2008-02-13T11:48:00.000+01:00

ülök a kilométerkövön

A nagyrobogómat 2006 októberében vettem 11000km-rel, és 2007 májusáig - jogsim nem lévén - az óra állása nem is változott. Az azóta eltelt 9 hónap alatt - nyár, ősz, tél - 20 ezer km-t tettem meg két keréken, mivel ma reggel 31137km-t jelzett az odométer. Nagyon sok jó élményem van vele, no meg van rossz is, de alaposan megváltozott az életem azóta. Ne ijedj meg, nem csinálok számvetést, csak letűztem egy kicsi zászlót, 31137-nél.

Marcus Miller - Run for Cover

2008-02-13T11:19:00.000+01:00

Szeretem a számot, főleg az első két percét, azt hiszem ez egy nagyon jó hangulatcsináló, elindulós jazz. Az előadó Marcus Miller, akit a szintén Miles Davis fedezett fel, s aki Davis kései munkáiban, 1980-90 között igen jelentős szerepet vállalt. Az egyik legismertebb albumát, a Tutu-t is ő szerezte, sőt nagyrészt ő is játszotta fel Miles mellett.

Miller "kettős életet élt", tulajdonképpen egyszerre csinált limonádé hip-hopot, "haknizott" David Sanborn-nal a Saturday Night Live c. műsorban (stand-up comedy műsor, innen indult sok komikus, pl. Chevy Chase, Bill Murray, Dan Aykroyd, John Belushi, Eddie Murphy, Richard Pryor, Adam Sandler, Chris Rock), ugyanakkor mint napjaink egyik legjelentősebb jazz basszusgitárosa, mindig neves jazzistákkal is "komolykodott", miközben turnét turnéra halmoz, hazánkban is járt már jópárszor, mindig nagyon sikeres, ütős koncerteket hozva. Lendületében talán Tina Turner koncertjeihez tudom hasonlítani.

Híres a húrokat pengetés helyett ütögető, "slappingelő" játéka, de számomra is döbbenetes volt, amikor a Strange Fruit-ban egy majd két méteres basszusklarinétból nyomott ki olyan zenét, hogy ledöbbentem.

A nap képe - 2008/02/12

2008-02-12T11:28:00.000+01:00

avagy a csúsztatás

Chemical Brothers - Star Guitar

2008-02-12T11:25:00.000+01:00

A mai video egy kicsit más mint a többi. A zenének és a látványvilágnak egy nagyon ötletes összegyúrása a klip. Elsőre nem is veszi észre a néző, hogy mi is a csavar, mert lefoglalja a vonatból látszó elsuhanó táj és ott keres valami kapaszkodót, hogy mit kell nézni. Aztán az ember rájön, hogy egyrészt nem kell keresni semmi különlegeset, másrészt pedig amit "látni kell", az mindvégig a szeme előtt volt, hogy a táj ugyanúgy loopolt (végtelenítve ismétlődik) és mintákat sző, ahogy a zene, és persze a zenével együtt változva. Videotechnikában kicsit otthon vagyok, ismerek pár trükköt, de azért erre azt kell hogy mondjam, ügyes. A zene tulajdonképpen ugyanúgy "csak" egy hangulat, ahogy a képi világ is. Aki nem keres mondanivalót egy úton levésben, aki bambult már bele az elsuhanó tájba, aki zsibbadt már bele a folyamatos változásba, annak ismerős lesz az érzés, amit a klip ad. Hogy miért az a címe, hogy Star Guitar? Erre szeretném egy nálam okosabb költő mély életbölcsességet tükröző szavait idézni: csak. Akinek nem tetszik a cím, az mondhatja azt is, az a vonatos klip... :)

It's Showtime!

2008-02-11T12:43:00.000+01:00

Roy Schneider emlékére

Volt egy film, All that jazz címmel, ami kb. annyit tesz, hogy "...meg minden", aztán Mindhalálig zene lett a magyar fordítás. Egy koreográfusról szól, akinek élete a művészete, a showbiznisz, a pörgés, a folyamatos reflektorfényben izzás, s végül a halála is egy hatalmas musical-katarzis. Sokan ismerik az "Icc sótájm/csótány" dumát, de a filmet, melyből ered, azt sajnos nem - ez lenne az All that jazz, ami talán Schneider legsikeresebb, legjobb filmje, mellesleg kedvencem is.

Csontvelőrákkal kezelték, ennek ellenére több filmen is dolgozott. Nem izzott úgy, mint Joe Gideon az All that jazz-ben, de az élete a filmé volt. Mindhalálig.

Jelentősebb filmjei:
Klute, A francia kapcsolat, Cápa 1-2, Maraton életre-halálra, Mindhalálig zene, 2010 - A kapcsolat éve (a 2001: Űrodüsszeia folytatása)

A nap képe - 2008/02/11

2008-02-11T10:54:00.000+01:00

avagy gurul-gurul-gurul

Lenny Kravitz - Fly Away

2008-02-11T10:35:00.000+01:00

A jó zenék sosem öregednek. Reggel a mocin hallgattam ezt a számot, és gondoltam megidézem a blogon is. Pont tíz éves, mondhatnám erre, hogy hát igen, hogy repül az idő, és hogy lassan minden kedvenc számom slágermúzeumi darab lesz, de ez annyira rossz, poros duma.

Tegnap megint megtanultam vmit... Ütni jó. Érzem. Mindig is bennem volt, de visszafogtam magam. Felszabadultam egy láncom alól. Nem, nem a K1-et néztem a tévében, nem ültem boxoló mellett, hogy hirtelen erősnek érzem magam, csak eloldozták egy kötelékem. Feloldoztak. Végre használhatom a szárnyaimat. Üvöltsd velem te is: Fly awaaaaay!

A nap képe - 2008/02/08

2008-02-08T11:01:00.000+01:00

avagy a békarancs

(bocs, ez a kép csak ekkora méretben áll a rendelkezésemre :( )

Don Henley - The Boys of Summer

2008-02-08T10:50:00.000+01:00

Tegnap emlegettem a nyári napot a Koop klipjében... Tegnap egy csodás estém volt, most egy kis rock-félére fájt a fogam, ezért a mai video Don Henley mutatja be, hogy kik is azok a nyári srácok. Ez a szám egy régi kedvenc, még a klip-korszakból, amikor a hazai médiába először tört be csőstül a nyugati popzene, amikor már műholdról lehetett az angol MTV-t fogni, ahol egy mókás VJ, bizonyos Ray Cokes nyomta a zenéket.

Nos, akkor hölgyeim, uraim, Don Henley és a Boys of Summer

A nap képe - 2008/02/07

2008-02-07T13:48:00.000+01:00

Koop - Summer Sun

2008-02-07T13:35:00.000+01:00

Ideje hogy egy vidám, lendületesebb számot ajánljak, méghozzá egy svéd nujazz-bandától. Mindig ellenérzéseim vannak a német és a skandináv jazzistákkal, talán három igazán híres és jó nevet tudok említeni, az egyik az izlandi Mezzoforte, a másik Jan Garbarek, a harmadik pedig Terje Rypdal, az utóbbi két előadó norvég. A műfaj megújulni látszik, és az új irányzatokkal új arcok is jönnek, és lám, ebből a térségből is több az igéretes tehetség: NoJazz, De Phazz, Koop, csak hogy párat említsek. A Koop duó főleg a latinos feldolgozásairól ismert, illetve arról, hogy bár hallgatva a zenéiket, az ember hajlamos rögtön nagyzenekart képzelni a számok mögé, a hangzást mégis hangminták adják. És ott van még Yukimi Nagano édes hangja is... Mellesleg ez a szám az új Rózsaszín párduc film egyik filmzenéje is volt.

Szóval Summer Sun, mert lassan itt a tavasz, és ha tavasz, akkor a nyár is, előbb-utóbb. Hölgyeim, lehet készülni a libbenő szoknyákkal, a kacér mosolyokkal...