2009. szeptember 1., kedd

Mokka egy cukorral

Bár nem mai darab, gondoltam megosztok egy személyes videót "fiamról", egy Mokka nevű uszkárról.

A videó egy filmes táborban készült, két kedves barátom "követte el", Emődi Bálint és Halász Levente. A táborban én voltam a technikai személyzet, illetve az okításból is kivettem a részem, de a munka oroszlánrésze a két úriemberé volt. Tanakodtunk, hogy miről lehetne rövid filmet forgatni, aztán a fejvakargatással a tábor hetének fele el is ment. :) Aztán belefogtunk a komoly forgatásba, Mokka zsinórban szaladgált fel s alá a táborban, követve a rendezői instrukciókat, miközben ötletek, kameraállások és snittek jöttek-mentek. Vegülis összeállt 20 perc anyag, ebből vágtunk össze hármat, ezt tárom most a széles publikum elé. A videó a képre kattintva elérhető.

 

2009. augusztus 22., szombat

Fazz - Pussy Lover

Egy újabb gyöngyszemet szeretnék megosztani veletek. Böngészgettem régen a sok ingyenes webcast között (ingyenes, médialejátszókkal élvezhető netes rádó vagy videóadás), megakadtam egy clermont-ferrand-i koncertfelvételen, egy Fazz nevű francia csapat zenélt (a linkek közt a felvétel Grenad'In'Casa néven megtalálható egy részlete). A srácok nagyon jól raktak egymás mellé két teljesen távoli műfajt, a lehelletfinom akusztikus jazzt és a vaskos, hangminta alapú elektronikus zenét. Gyerekkoromban többek közt Armstrongon meg Kraftwerken szocializálódtam, mindkettő tetszett, de meglepő volt a két műfajt így összeépítve hallani. A csapat 2002-ben alakult, Emmanuel André vezetésével (Dax - bill.), azzal a céllal, hogy zenei háttértámogatást nyújtson más zenekaroknak, mind akusztikus, mind elektronikus eszközökkel. Társa volt ebben barátja, Remi Roux-Probel (Roo - trombita) és  Laurent de Wilde (Offset - elektronikus hangszerek) is, ők hárman játszanak a következő klipben, mely a Dadvsi & Chloe albumon jelent meg (tudomásom szerint kizárólag online elérhető), címe pedig Pussy Lover (inkább nem fordítanám...). Akit megfogott a klip, annak figyelmébe ajánlom a további linkelt videót, illetve a további linkelt videót, az ízelítőket a honlapról, illetve a Fazz két honlapját.

 

2009. július 25., szombat

Moonwalk

Michael Jackson, a popzene királya, ahogy mostanában hívják. Kétségtelen, hogy amit ez a srác csinált, az nem semmi. Azért hozzátenném Berry Gordy, a Motown-stáb, Quincy Jones, Greg Phillinganes, Rod Temperton, Stevie Wonder zenei segítsége és barátsága is rendesen hozzájárult a sikerhez, de pl. John Landis rendező (a Thriller klip rendezője) nélkül is nehéz lett őt sztárként megismerni, és ők még az ismertebb nevek közé tartoznak. Most két kevésbé ismert embert szeretnék a blogolvasók figyelmébe ajánlani, aki nélkül hasonóan nem lett volna elképzelhető a Jacko-mítosz.

Az egyik arc Cabell 'Cab' Calloway, egy fekete énekes-táncos-előadóművész, aki a 30-as évektől kezdve mind scat-elős énekstílusában, mind mozgásában egyedit alkotott. Tánc-produkciói sokakat ihlettek meg a 80-as, 90-es években, amikor a zenei klipek a műholdas adások és a videózás elterjedésével kezdtek minden fiatalhoz eljutni. Jacko mellett huga, Janet és Paula Abdul is az ő koreográfiáira alapozták látványos fellépéseiket. Életművéért két Grammyt is kapott. És igen, a híres moonwalk nevű pantomím-elemet is először Cab Calloway előadásában láthatta a nagyközönség 1932-ben. Persze lehet vitatkozni azon, hogy kié volt az első igazán tökéletes moonwalk, Bill Bailey-é, 1955-ből, vagy Jeffrey Daniel-é 1982-ből, de talán ez annyira nem is lényeges, hiszen itt egy folyamatról van szó, amit Calloway elindított, a sztepptánc és a pantomímelemek beépítése a produkcióba, az ének "performance"-szá tétele tánccal kiegészítve.

Cab Calloway
(1:47-2:09)
Bill Bailey
(1:31-)
Jeffrey Daniel
(Shalamar - A Night To Remember)
(1:48-)

A másik ember egy bizonyos Bob Fosse, aki az egyik kedvenc filmemet az All That Jazz (Mindhalálig zene) is rendezte-koreografálta, no meg a kicsit ismertebb Cabaret (Kabaré) címűt is, de a Chicago musical eredeti, színpadi változatát is ő írta, rendezte, koreografálta. (Sajnos a belőle készült filmet már nem érhette meg, 1987-es halála miatt.) Munkásságáért számtalan díjat bezsebelt, az előbb említett életrajzi ihletésű All That Jazzért a Cannes-i Arany Pálmát, több Tony díjat és a filmakadémia díját is. Fred Astaire és Gene Kelly után talán ő volt az egyik legmeghatározóbb ember, aki a hollywoodi filmekbe táncot "csempészett", ő annyival toldotta meg elődei munkásságát, hogy sok pantomimelemet is átemelt a vászonra, valamint megteremtette a jazz-tánc műfaját. Hogy ez mit is jelent, erre két példa, amiből kiderül, miért is idézem meg az ő munkásságát Michael Jackson kapcsán.

Az első a 74-es Kisherceg c. saját rendezésű filmből, amit a híres gyerekregényből csináltak. Természetesen az eredetiben nem Jacko Billie Jean-je szerepel a hangsávon. :)

Bob Fosse

A másik két videó párhuzamára akkor jöttem rá, amikor nemrég láttam a tévében a Moonwalkert.

Moonwalker, Smooth Criminal
(5:30-)
All That Jazz, Take Off With Us

A párhuzam igen merész, kell hozzá fantázia, de szerintem akkor is van párhuzam. És még vmi. A második videó úgy a harmadik perctől átmegy erotikus tartalomba, tehát ha vki ifjú, vagy nem bírja az ilyesmit, akkor csupán addig nézze. 

2009. július 24., péntek

Kutyaharapást szőrével...

Avagy ne kívánd ellenségednek, amit magadnak se kívánnál

Egyre több nagyforgalmú oldalon találkozom olyannal, hogy rögtön az oldal elején az arcomba nyomnak egy kérdőívet, melyben hihetetlen olcsó, akciós és káprázatosan kedvező ajánlatot tesznek nekem, ami egy karnyújtásnyira van csak tőlem. A karnyújtás természetesen az, hogy regisztráljak, adjam meg az elérhetőségeimet, stb. Persze, az ilyet be lehet csukni, ellapozni, mégse gomb, stb... de egy idő után kicsit fárasztó. Kedves marketinges kollégák, elhiszem, hogy ínséges időket élünk, de egy ilyen agresszív nyomulással csak a legbutább emberekből lehet eredményt kisajtolni. Minekutána az eset nem egy oldalon és nem először fordult elő, sőt, az e-mailjeim között is napi szinten egy tonna ilyen kacat található, ellenlépésre szántam el magam, s egyben tippet szeretnék adni azoknak, akiknek hasonlóan tele a hócipőjük a reklámszeméttel.

A dolog roppant egyszerű, pár lépésben megoldható. Ugye, minden ilyen akció elérhetőséghez köthető. Keressünk tehát egy elérhetőséget! Legyen mondjuk annak az oldalnak, melyen a nyomulás megjelenik, a működtető gárdája. Általában az oldalak láblécében, vagy hasonló visszatérő részében link mutat egy "impresszum" vagy "elérhetőségek" oldalra, melyen az üzemeltető nevét, címét, e-mailjét, telószámát találjuk. Szerintem, ha valaki az oldalára ilyen agresszív reklámokat enged, az biztosan nem szeretne egy ilyen hihetetlen akcióból kimaradni. Tehát nyissuk meg az impresszum/elérhetőségek oldalt egy másik ablakban, majd másoljuk onnan ki a kért adatokat, egyenesen a kérdőívbe! Pipáljunk ki minden csábító ajánlatot, melynek az illetékesek bizonyára nagyon örülnének, egyezzünk bele, hogy hírlevelet is kapjanak, hogy a hirdető munkatársa hamarosan felkeressék őket! Legyünk készségesek, osszuk meg az oldal gazdájával az örömet, amit a hirdetés adott nekünk. És természetesen küldjük el a kérdőívet, majd dőljünk hátra, örüljünk, hogy megköszönik közreműködésünket, majd a bosszantó reklámfelület eltűnik. Amennyiben újra találkoznánk vele, nyugodtan ismételjük a fentieket abban a tudatban, hogy nagy örömet okozunk vele. Amennyiben nem találnánk elérhetőséget, nyugodtan lehet az admin@weboldalneve.hu, postmaster@..., info@..., marketing@..., sales@..., support@..., stb. címekkel próbálkozni, ezek általában létező címek, olyan embereké, akik biztosan örülni fognak a szenzációs ajánlatnak.

Remélem sok embernek okoztam örömet tippemmel.

2009. július 23., csütörtök

Star Wars nosztalgia

Ha jól tudom, manapság már gyerek-rajzfilm is megy ifjú korom legendás nagy filmjéből, a Csillagok háborújából. Nem nyűgöz le, hogy George Lucas a sokadik bőrt szeretné lehúzni erről a klasszikussá vált rókáról, dehát a pénz az pénz. Miután az eredeti három részt megelőző első rész is moziba került, és még a nagy vásznon láttam, beláttam, ez a legenda leginkább azoknak a szívében él, akik lelkesedésből, Lucas úr eszköztára hiányában, és legtöbbször szinte ingyen, ám brilliáns ötletekkel tartják életben azt.

A Star Wars trilógia sok filmes újítást hozott, többek közt a távolba úszó főcimet is a filmről nevezték el. Mégis, pár lelkes amatőr nagyot gondolt, és eljátszott a gondolattal, hogy mi lett volna, ha a Csillagok háborúja egy TV-sorozat lett volna. Ha egyik-másik főcím stílusa ismerős, akkor nem a messzi-messzi galaxisból lesz az!

A sereghajtó: A harmadik helyzett:
A második helyezett: S a kedvencem:
És végül egy kis összevetés az utolsó klip mellé, amolyan ilyen volt, ilyen lett alapon:
A képekre kattintva jönnek fel a youtube videók! (Csak érdekességképp érdemes megfigyelni a jelenetek egymás után vágását, ritmusát, tematizálását, zenével összeillését.)

 

Köszönet Zsolának és a GlobalSoulMediának a linkekért!

2009. július 20., hétfő

Vihar

Csináltam egy kis animációt a hétvégi viharról. A padláson egy állványról fotóztam, percenként háromszor, majd fél órán át, majd a képeket összefűztem videóvá. Íme az eredmény:


2009. július 17., péntek

18

avagy az ostobaság nem ismer korhatárokat

 
Következő írásom megtekintése 18 éven aluliak számára is csak az ORTT felügyelete mellett ajánlott!
 
Manapság egyre többet látok különböző adókon olyan "műsort", hogy az ORTT jóvoltából adott műsoridőben a képernyő elsötétül, akár több órára, akár főműsoridőben is. Eddig ebből csak ritkán volt probléma, most egyre többet látom a jelenséget. Checkpoint Charlie blogjában (link lejjebb) olvastam, hogy a korhatárokból mostanában máshol is egyre több gond van. Gyanítom, pár nagyfejű ráállt a témára, amolyan "ha szép szóval nem megy, akkor odab*szok keményen" alapon. Leszögezem, részben egyetértek vele, van egy szabályzás, amit ha vki megsért, az illetékesek szabjanak ki büntetést, aminek az illető vesse alá magát, ahogy kell. Azzal is egyetértek, hogy ha van egy film, ami felnőtteknek való, ott legalább a 18-as karikával erre hívják fel a figyelmet.
 
De...
A törvénytiszteletem és -követésem nem jelenti azt, hogy minden hülye szabályozással egyetértek. Sőt, - mert ugye szólásszabadság van - ennek szeretnék most hangot is adni. Kérem, akinek ez sérti az érzelmeit, az kövesse a következő linket: www.disney.com.
Szóval azt nem értem, hogy ki az az okostojás, aki más okostojások elvei alapján a karikákkal "zsonglőrködik". Van csomó film, műsor, ami úgy kap, vagy kaphatna 18-as karikát, hogy igazság szerint minden gimissel megnézetném, szex ide, erőszak oda, mert ők tanulhatnának belőle a legtöbbet. Persze, ha lehet, úgy, hogy legalább egymással, vagy értelmes szülővel, nevelővel fel tudják előtte-utána dolgozni a látottakat, hallottakat. Tudom, ez a legnehezebb, mert ugye eltiltani vkitől vmit könnyebb, mint odaülni mellé, elmagyarázni neki a veszélyeket, fogni a kezét, ha mégis kipróbálja, és segíteni neki, ha mégis úgy dönt, a saját kárán tanul. És akkor már rögtön nem csak a filmekről beszélünk, hanem piáról, cigiről, drogokról, szexről... Csak egy példát mondok, Battle Royale. Ez egy japán film, egy csapat gyerekről, akik egy fura "valóságshow" keretében gyilkolásszák egymást, egyáltalán nem "csak úgy". Aki csak ennyit tud a filmről (és szándékosan nem írok többet, igenis tessék megnézni!), az méltán be is tiltaná. Én láttam, szerintem a mai gyerekek által érthetően, befogadhatóan van megfogalmazva sok olyan gondolat, amit manapság sajnos senki nem tud vagy akar a gyerekekkel megértetni. A tanár a szülőre mutogat, a szülő a tanárra, de leginkább mindenki fütyül rá.
 
Más. Mert ugye az egy dolog, ha egy oscart nyert, tartalommal, mondanivalóval bíró film megkapja a 18-as karikát, annak ellenére, hogy lehet, hogy egy 14 évesnek is szolgálna feldolgozható tartalommal. Persze hozzátehetem azt is, hogy érdekes módon, a legsúlyosabb tartalommal, mondanivalóval rendelkező értékes filmek valahogy mindig éjfél környékén, vagy utána kerülnek adásba, még akkor is, ha gyakorlatilag semmi tiltandó vagy tiltható nincs benne. Hogy még egy dolgozó felnőtt se nagyon lássa, nem hogy egy gyerek. De amikor 12-es karikával mennek olyan népbutító műsorok, amik nem csak a már kialakult értékrenddel rendelkező felnőtteket tudják "nevelni" a korai adásidő és a korhatár nélküliség miatt, hanem a könnyen befolyásolható gyerekeket is. Szerintem a legtöbben tudják mire gondolok, de azért párat felsorolok. A ripacs színészeket, egysíkú, sablonos és bugyuta történeteket felvonultató sorozatok. A nem kevésbé ripacs, nem kevésbé (és szándékosan ilyenre válogatott) bugyuta szereplőket bemutató valóságshow-k, amiknek a történetei látszólag közel állnak a mindennapjainkhoz, de mégis valahogy mégsem. Mert ugye se győzike életét, sem berényimiklósék gondjait nem érzem magamhoz közellállónak. Meg aztán a talkshow-k is azt hirdetik magukról, hogy lám, az élet gondjait mutatják be, holott szerintem sem egymás magánéletének kiteregetését, sem az egymás felett bíráskodást nem tartom egy követendő példának. A nagy összeborulások, bunyók, üvöltözések is mind kamuk, nem feltétlenül megrendezettek, de mégis a kamerának szólnak... mert ugye ha tényleg baj lenne, akkor nem a TV intézkedne, hanem a bíróság, ha pedig két ember nem csak a látszat kedvéért békülne ki egymással, akkor megtehetné ezt kamerák nélkül is. Bulvárműsorok és persze a híradók. Nem akarom látni, hogyan hazudnak egymásnak a politikusok, nem akarom hallani, hogy hogy fröcsögnek utálkozva, nem akarom tudni, hogy XY illetékes hogy jópofizik ahelyett, hogy cselekedne. Nem akarok tudni arról, hogy Kairóban egy híd hány embert temetett maga alá, ahogy arról sem, hogy egy magyar bérgyilkost hogyan szorongatnak a világ egyik végén és hogyan lesz belőle hős a világ másik végén. Nem akarom megtudni, hogy hazugság árán hány embert öltek meg az "erősebb kutya b*szik" elvén, és hány ember halt éhen, csak úgy észrevétlenül. Mindezt színesben, vérrel, fegyverekkel, lövöldözéssel, gyűlölködéssel körítve, 18-as karika nélkül. Nem akarom tudni, hogy milyen cuki zsiráfok vannak Londonban és hogy kocsorzsolti (gyk. szomorú szamurájunk...) mennyire szeret mindenkit, valamint ki válik, ki szül, ki dug félre a nulla teljesítménnyel reflektorfénybe került celebjeink közül. Konkrétan lesz*rom. Ami egyéni szoc probléma lenne, ha nem tudnám, hogy lassan a második nemzedék butul ezeken a témákon, csak mert ez van eléjük rakva.
 
Tényleg... A reklámokra mikor kerül karika? Mikor fogják egy tizenéves csitrinek megmagyarázni, hogy a bomba nők nem "mert én megérdemlem" alapon lesznek bombanők, ráadásul az a szépség nem több egy múló máznál, egy álarc, amit bárki magára ölthet, aki bemegy a boltba és megveszi. Mikor fogja vki megmagyarázni a sok reklámzabálónak, hogy egy antioxidáns épp az anyagcserét lassítja, nem pedig felpörgeti a proppellereket a hasunkon. Vagy hogy a bifiduszesszenzisszel csak segítjük az emésztést, de tápanyag az nudli nincs benne, ergo ha vki csak azon, meg a hasonló álkaján él, az minden, csak nem egészséges. Vagy mikor fogja elmondani vki a csóró barátunknak, akinek nincs pénze, hogy ha bármilyen hitelt vesz fel, akkor annál jobban (méghozzá sokkal jobban) fogják megkopasztani, minél könnyebben és mosolygósan sikerült hozzájutnia. Nem csak egy 18-as karikás film mellé kéne egy okos felnőtt, akivel szépen mindent megvitathatunk, és nem csak a gyerekek mellé kell felügyelet... Csakhát ez már kit érdekel? Addig meg lehet buta, formai elvek alapján tűrni meg tiltani, mert ugye a támogatás már nem divat...
És hogy miért is izgat, hogy milyen karika van egy műsoron, ha egyszer az ORTT-t kivéve mindenki tojik bele és néz mindent kortól függetlenül, akár a netről is, bármikor?
 
Hát, ezért:
És innentől már az egész nem jótékony népnevelésről, erkölcsről, jószándékról, értékekről szól, hanem a pénzről. Nem érzem jogosnak, hogy egy erkölcsi elvek, értékrendek mögé bújó, de amúgy pénzügyekkel testület és partnerei a buliban hogyan veszik a bátorságot, hogy elbíráljanak bármit is... Ha igazi elbírálásról és igazi értékekre nevelésről szólna a mese, akkor rég nem győzikétől idézne az ország, hanem mondjuk Major Tamástól vagy Kulka Jánostól. vagy fábrisanyi helyett Hofitól...

2009. június 26., péntek

Michael Jackson - Don't Stop 'Til You Get Enough

Elment egy diszkócsillag. 50 éves korában elhunyt Michael Jackson. Emlékére egy régi videó, amiben még olyan, ahogyan talán a legtöbben szeretnének emlékezni rá.


Ne állj meg, míg nem elég...


 



(Katt a képre a videóhoz!)

2009. június 21., vasárnap

Modern idők...

Carpe diem!

- Élj a mának! - mondta a tücsök, miközben elhúzott mellette a hangya, az összespórolt pénzén vett Ferrariján.

- De tücsök szerintem cukibb! - mondta egy hölgyismerősöm, miután megosztottam vele a fenti szösszenetem.

Hogy miért az iwiw-es tag? Elnézve az iwiwes ifjú, jól fejlett egójú adrenalintermelők adatlapját, ötlöttem ki a fenti rövid történetet. Ilyenkor mindig marslakónak érzem magam. :)

2009. június 20., szombat

MLM a kalapom előtted, ha ebből megélsz!

Avagy miért nem akarok gazdag, sikeres és egészséges életmódot élő ember lenni

Bevallom, szkeptikus vagyok. Hiszek abban, hogy ha evilági dolgokról van szó, akkor a 2x2 mindig 4. Bevallom, kötekedő is vagyok. Talán családi örökség, talán a műegyetemen végigült érvelés- és tárgyalástechnika órák, talán a neveltetésem teszi, de szeretek vitatkozni és gyakran provokatívan állok 1-2 olyan témához és beszélgetőpartnerhez, akikről csak remélem, hogy rendelkeznek olyan érvekkel, amikkel meg tudnak győzni. Ha igen, akkor perverz módon élvezem a vitát. Ha nem... hát annak is van egy bája. :)

MLM, azaz multilevel marketing. Rendszerváltás környékén nagy port kavartak a piramisjátékok, amibe sok-sok hiszékeny, megvezethető embert szerveztek be. No, az MLM teljesen más. Mert hát vannak a csúnya rossz kereskedők, akik aljas módon minden haszontalanságra költik a hatalmas árrésüket, ergo mindenki drágán vesz meg mindent. Az ötlet roppant egyszerű: Végy meg mindent közvetlenül egyhelyről, árrés nélkül, olcsón, kötelezd el magad, s ezt a frappáns, gazdaságos módszert ismertesd meg másokkal is. Ha így teszel, a vásárlásaiddal keresel, részese leszel egy egyre növekvő, egészséges, sikeres és gazdag családnak, s az egyre gyarapodó szabadidődben pedig ráérsz elkölteni a bevételedet. Kérek minden hálózatépítőt, ne kövezzen meg, ha kissé pongyolán fogalmaztam, nekem kb. ez a zanzás összefoglalója a dolognak.

Találkoztam már az MLM-mel személyes elbeszélgetés és csapatos bemutató képében is, mindkettőben volt jó is, rossz is. A minap egy csoportos előadáson vettem részt, nekem ez -bevallom- kevésbé jött be. Távolságtartóbb volt, egyirányúbb, és profibban próbált elhitetni velem valamit, de ez visszaütött, mert ha valakit nagyon át akarnak verni, és kilóg a lóláb, azt nehezebb elsikálni.

De hogy mi is a bajom az egésszel. Hosszú a lista. Ha valaki végigolvassa irományom, akkor minden elismerésem az övé, függetlenül "pártállásától", de végülis miért ne írnám le?

Először is, retorika. Sokszor hallottam már MLM-előadást tévében, élőben egyaránt, de egyben megegyeztek: minden előadó bevetett retorikai elemeket annak érdekében, hogy csatlakozzam, a képzettebbek többet, jobban, meggyőzőbben, észrevétlenebbül, a kevésbé képzettek sutábban. Csak pár példa... Akarsz sok pénzt keresni és egészségesebb életet élni? Ki ne akarna... Úgy érzed, kevesebbet keresel, mint amennyit a képességeid alapján kéne? Naná... Szeretnéd óvni a környezeted, és minél kevesebb méreganyagot bejuttatni a szervezetedbe? Akar a franc mérgeződni... Szeretnéd magad sikeres emberek társaságában tudni, akik segítenek neked? Hát, mindenki retteg attól, hogy egy magányos lúzer legyen... Téged érint a mostani válság? Elvesztetted a talajt a lábad alól? Stabil, biztonságos jövőt akarsz? Hát, nem mindenki szeretne híd alatt lakni vagy mondjuk utcasöprésből, koldulásból élni. Alapvető szorongásainkra, félelmeinkre tapintanak rá, alternatívaként a nagy testvér már nyújtja is megváltó kezét, mely mögött milliók, esetenként amerikai milliárdosok és nagycégek, hihetetlen, válságot megcáfoló statisztikák állnak. Aki sikeres, aki gazdag, aki hatalmas, annak igaza van. Avagy az erősebb kutya baszik... Egy kedvenc zenémben pedig: "Long live the king but don't spare the loser", azaz éljen a király, és fütyülj a vesztesre.

No, itt kezdődik a második problémám, ahol az első végződik. Aki nincs velünk, az ellenünk van. Aki nem csatlakozik, az marad vesztes. Mert hiszen egy eleve milliárdos, vagy egy körbeugrált celeb hol szorulna rá, hogy így keressen magának bevételt? Lúzer vagy kiskomám, ha már eljöttél, itt csak mi segíthetünk rajtad, ha csatlakozol, ha meg nem, magadra vess: egyedül maradsz, bukott ember leszel, és eheted a műanyagot, kaphatsz tőle rákot, oszt' mehetsz utcát seperni. Mindezt az ember rokonaitól, barátaitól kapja, akik segíteni szeretnének. A segítség veszélyes dolog, talán nincs veszélyesebb, mint úgy segíteni, ahogy azt a másik nem tudja hasznosként befogadni. Talán mindenki röhögött már életében egyszer az örök helyzetkomikumon, amikor a vakot valaki akkor is átkíséri az utcán, amikor ő nem akarja. Vagy a másik klasszikus: a nő panaszkodik, a pasi megoldást erőltet és nem érti, mi baja a nőnek, a nő pedig megsértődik, mert ő tulajdonképpen csak beszélni akar róla... Nem, én nem szeretnék a családtagjaimmal, a barátaimmal üzleti kapcsolatban is állni, főleg ha ez egy kockázatos üzlet és ha az üzletbe lépés alapmódszere egy zsarolás, hogy fiacskám, ha nem hagyod, hogy segítsek, akkor lúzer leszel.

De hogy kicsit a módszerről is beszéljek, hogy azzal mi a bajom. Először is a hálózat, annak matematikai háttere. Pléh Csaba egyetemi tanár, MTA főtitkárhelyettes előadását érdeklődve néztem a Mindentudás egyetemén, melyben a hálózatok matematikájáról volt szó. Meghökkentett a tény, hogy egy felmérés szerint egy ismerősöm ismerősének ismerőse ismeri azt az embert, akinek ismerőse ismeri a pápát. Azaz bárkit a világon. Tehát 7 ismerősön át mindenki mindenkit ismer a világon. Tapasztalataim szerint (és erre az IWIW a forrás) kis hazánkban 1-2 ismerősön keresztül mindenki ismer mindenkit, és mindenkinek átlag 500 ismerőse van. Az MLM-esek azt mondják, a beszervezhető emberek száma végtelen, hiszen ha van 100 ismerősöm, annak 100 ismerőse, stb, akkor az sokadik szinten már közelít a végtelenhez, és ők mind fizetnek majd nekem. No, ez három oldalról is sántít. Először is, 100 egyedi ismerősöm van, ez oké. De 100 ismerősnek 100 ismerősen nem 100x100 = 10 000 ember, hiszen ebben már sok az átfedés, és kétirányból nem lehet valakit beszervezni. Nomármost az, hogy egy átlag MLM cég a 3-4. szinten kezd el úgy pénzt termelni, ami mondjuk a mindenkori létminimum összege, az nem véletlen. A harmadik szinthez 100x100x100 olyan ismerős kell, akik nincsenek beszervezve és nem ismerik egymást, ez egymillió ember. Tehát ahhoz, hogy valaki a 3. szintre jusson, ahhoz egymillió embert kell mozgósítania. És még akkor sem tuti a siker, hiszen rendben, van egy létminimumnyi bevétele, de azután - mivel a cég vállalkozóként "alkalmazza" őket, s utánuk adót, tb-t, stb. nem fizet - még keményen kell adóznia, járulékot fizetnie, ha becsületes akar maradni, miközben telefonál, mászkál, előadást tart, és termékeket fogyaszt (amiről nem kap számlát, ergo el se tudja számolni)... Ilyenkor jön az, hogy de 10 ismerősömből legalább 2-3 csatlakozni fog, és ők már nekem termelik a pénzt. Volt szerencsém cégvezetőként reklámkampányt vezetni, tudom, hogy egy sikeres kampány az emberek 0,5-1%-át győzik meg. Tehát 200 megkeresett emberből 1-2 olyan lesz, aki hajlandó is lesz vásárolni a kérésemre. Ezen egy hatásos prezentáció és egy lehengerlő szónoki képességű előadó egy kicsit tud segíteni, mondjuk megduplázza, és lesz 2-4 ember az 1-2-ből. Nem véletlen, hogy vannak olyan MLM cégek, akik saját, magasabb szinten levő, retorikailag képzettebb embereket küldenek a bemutatóra... akik aztán nagyobb távolságot is tartanak, a kényesebb kérdéseket inkább kerülik. Nekem 600 körüli ismerősöm van, akit megkereshetek, mondjuk ebből 3 lenne, akit be tudnék szervezni. Igen ám, de itt még nem dőlhetek hátra, mint ahogy azt az MLM-esek mondják. Lévén hogy fogyasztóként meg kell tartanom az üzletben azt a 3 embert, ösztönöznöm kell őket azzal, hogy ők még ennyit felkutassanak, miközben fogyasztanak, sőt, mászkálnom kell utánuk, hogy támogassam őket, bemutatókon kell beszélnem, stb. A matematika kegyetlen dolog, és aki az MLM rendszert tervez, tudnia kell úgy kalibrálni a jutalékokat, hogy az megérje a csúcspozícióban levőknek. Ez olyan, mint a lottó: egy matematikai valószínűség alapján, statisztikusan állapítják meg, hogy egy akárhányas találat mennyit fizet. Ha egy kettes többet fizetne, mint amennyit az előfordulási valószínűsége mutat, akkor a lottó csak veszteséget termelne. Az MLM-nél is úgy van kalibrálva minden, hogy aki az alján beragad, az fizet, ez az ösztönzés. Tehát ha már beléptél, a pénzed múlik azon, hogy másokat beszervezz. Ha szembesülsz azzal, hogy kevés embert tudsz beszervezni - kevesebbet, mint amennyit elképzeltél, és mint amennyit mondtak neked - akkor elkezdesz a barátaidhoz, végső esetben a családodhoz nyúlni. Innentől nem te segítesz rajtuk, hanem ők mentenek meg, te pedig sajátodhoz hasonló nyomorult helyzetbe hozod őket.

Más... Tisztelet a kivételnek, de a legtöbb MLM külföldi. Nagyon meggyőző és vonzó, ha az illető MLM amcsi eredetű, hiszen a sztereotip kép az USA-ról az, hogy a sikeresség hazája. Erre azért az onnan kiindult világgazdasági válság erősen rácáfol. Mert ugye most ott abból van a balhé, hogy kicsiben is, az egyén szintjén is, meg nagyban is, államgazdasági szinten is az emberek többet költöttek - esetenként hitelből -, mint amennyit megtermeltek. Tehát vettek egy házat, de a hitelt nem tudják fizetni, mert kevés, amit megkeresnek. Vagy nagyban: az USA kínai hitelből háborúzott az araboknál, viszont a hiteleket nem tudja törleszteni. Ciki, mi? Túlfogyasztás... zabálunk, hízunk, kényelmesedünk... ismerős? Persze nagy amcsi pénz, nagy amcsi foci, kicsi magyar pénz, kicsi magyar foci. Vesszük az olcsó kubai narancsot meg délafrikai kiwit, a drága magyar almát nem. Persze, mert olcsóbb... de ezzel a kubaiaknak és az afrikaiaknak adunk munkát, lehetőséget a termelésre, a bevételre. No meg a sok kamionosnak, szállítócégnek, akik idehozzák. Ami meg itt van, az kell a fenének. Ja, és ami ott állítódik elő, vagy ottani cég hozza ide, ugye az ott adózik is, tehát az ottani gazdaságot támogatja. Nekünk mi marad? A fogyasztás, hogy adjuk nekik a pénzünk, és persze a csomagolás, ami nem bomlik le. Miért kell nekem amcsi méhpempőből és aloéból készített, ott csomagolt terméket vennem, drágábban, mint az itthoni? Vagy miért nem mutatja meg valaki nekem inkább, hogy hol vehetek 100%-os aloétartalmú aloé növényt, és hogyan használjam, hogyan csináljak belőle teát, stb? Az MLM-esek büszkék arra, hogy kikerülik a forgalmazást és a reklámozást. Igen ám, de akkor a termékbemutatók nem reklámok, amiben valakinek az ingyenmunkája van benne? Ha nincs forgalmazói árrés, akkor miért kerül adott esetben a konkurrens termékek árának kétszeresébe-háromszorosába minden, pláne, ha ennek 15-20-át kapja vissza az ember masszív beépülés után is? Meg aztán miért kell amcsiból hozatni a termékeket (vajon milyen áron?) ha itt is ugyanúgy elérhető? Azok a termékek miért az ottani gazdaságot élénkítik, nekünk miért csak a fogyasztás jut? Itthon az MLM termelő munkalehetőséget nem teremt, csak szolgáltatóit, ráadásul ezután az egyén adózik, és nem a cég. Tehát a cég minden állam felé irányuló anyagi kötelezettségeit - azaz adó és járulékfizetést - áthárítja a fogyasztóra... akinek így alig marad a zsebében valami. Ha ebből még levonjuk a befektetett energiát, telefonszámlát, benzint, akkor még rosszabb a mérleg. Nekünk van aloénk itthon. Tudom hogy jó, szoktam kenni a bőröm vele, használ a sebre. Most már tudom, óriási tőkém van a kertben. Igaz, nincs pénzem orvosilag bevizsgálni (bár az egyik MLM cég is ebbe bukott bele pár éve... Inkább a büntetést fizette - 60 millió forintot -, de reklámra és orvosi igazolásra nem költ), nincs pénzem raktárfenntartásra, boltüzemeltetésre, csomagolórészlegre, szállítmányozásra, ezeket mind megspórolom.

És végül... A hit, az ideológia, a függés. Aki ebbe belekerül, és elhiszi, hogy ez egy kedvező ajánlat, és hogy csak rajta múlik minden, az a matematikailag kiszámítható, előrevetíthető kudarcot is egyéni felelősségnek fogja megélni. Ha még nincs mélyen a rendszerben, akkor még hat, hogy neki azt mondta a barátja, meg okos, sikeres emberek, hogy rajta múlik, hogy ha sikeres és okos, akkor ezt csinálja... hát őrajta ne múljon, ő megtesz mindent, okos lesz, csinálja, és jön majd a siker. Aztán szép lassan mindenkit elővesz, ismerősöket, barátokat, családtagokat fog a saját lelkiismeret-furdalása oltárán feláldozni, pénzre, sikerre váltani. Aztán mélyebbre jut, ott szembesül azzal, hogy akiket beszervezett, nekik se megy könnyen, de már ott lóg a szeme előtt, hogy már csak egy lépés a nyereség. Ráadásul már nem rajta múlik, hanem azokon, akiket beszervezett, ők égetik le, ha nem ugyanolyan ügyesek mint ő. De a dolog csak nem fordul termőre, miközben XY az előadáson, a sikeres üzletember, aki BMW-vel jött, már milyen magasan jár. Itt már nem szabad feladni. Itt már függő a játszmától a beszervezett, miközben a cég felé semmiféle követelése, garanciás igénye nem lehet. Észre sem vette, hogy részévé vált egy gépezetnek, magáévá tett egy ideológiát, hogy függő lett tőle. Inkább többet dolgozik, többet fektet bele más fronton, mert itt már nincs visszaút. Aztán egyszercsak vége, na akkor aztán tényleg lúzer lett, és még csak vissza sem követelhet semmit, se időt, se pénzt, se energiát. A pénzre váltott ismerősei, barátai, rokonai sem fognak rajta segíteni. No, ő a kifacsart citrom.

A világ csodaszép, televan lehetőségekkel. Lehetsz kevés munkával gyorsan sikeres, boldog, szabad, gazdag és egészséges. Már csak azt kell eldöntened, Neo, hogy melyik tablettát kéred. De ha a frankót akarod, az fájni fog. Lehet, hogy mindenért fizetned kell, nem leszel se nagyon gazdag, se nagyon sikeres, és a biológiád is fel fogja mondani lassan a szolgálatot. De talán ember maradsz, barátokkal, segítő szerettekkel, erőfeszítésekkel. Talán a kertben a földből kihúzott sárgarépa majszolása is boldogabbá fog tenni és örülsz majd, amikor a méh megcsíp, mert megelőzi a reumád.

Én választottam. Nem akarok sikeres lenni. Úgy nem. Boldog akarok. Így igen. Neo, én felébredtem, kicsit fáj még, de inkább mint a hazugságok.

Linkek:
Kontra MLM:
Pro MLM: