avagy a békarancs
(bocs, ez a kép csak ekkora méretben áll a rendelkezésemre :( )
2008. február 8., péntek
Don Henley - The Boys of Summer
Tegnap emlegettem a nyári napot a Koop klipjében... Tegnap egy csodás estém volt, most egy kis rock-félére fájt a fogam, ezért a mai video Don Henley mutatja be, hogy kik is azok a nyári srácok. Ez a szám egy régi kedvenc, még a klip-korszakból, amikor a hazai médiába először tört be csőstül a nyugati popzene, amikor már műholdról lehetett az angol MTV-t fogni, ahol egy mókás VJ, bizonyos Ray Cokes nyomta a zenéket.
Nos, akkor hölgyeim, uraim, Don Henley és a Boys of Summer
2008. február 7., csütörtök
Koop - Summer Sun
Ideje hogy egy vidám, lendületesebb számot ajánljak, méghozzá egy svéd nujazz-bandától. Mindig ellenérzéseim vannak a német és a skandináv jazzistákkal, talán három igazán híres és jó nevet tudok említeni, az egyik az izlandi Mezzoforte, a másik Jan Garbarek, a harmadik pedig Terje Rypdal, az utóbbi két előadó norvég. A műfaj megújulni látszik, és az új irányzatokkal új arcok is jönnek, és lám, ebből a térségből is több az igéretes tehetség: NoJazz, De Phazz, Koop, csak hogy párat említsek. A Koop duó főleg a latinos feldolgozásairól ismert, illetve arról, hogy bár hallgatva a zenéiket, az ember hajlamos rögtön nagyzenekart képzelni a számok mögé, a hangzást mégis hangminták adják. És ott van még Yukimi Nagano édes hangja is... Mellesleg ez a szám az új Rózsaszín párduc film egyik filmzenéje is volt.
Szóval Summer Sun, mert lassan itt a tavasz, és ha tavasz, akkor a nyár is, előbb-utóbb. Hölgyeim, lehet készülni a libbenő szoknyákkal, a kacér mosolyokkal...
2008. február 6., szerda
Út a semmibe
avagy egy motoros mazsola kalandja a nagy magyar tejfölben
Már tegnap este, amikor hazafele gurultam, szép nagy pamacsokban az országra borult a köd. Ma hajnalban már egybefüggő sűrű köd borult a tájra, no meg minden, ami ezzel jár, csúszós utak, párás tükör, becsillanás mindenhol, kívül-belül párásodó, majd csurom vizes bukó, türelmetlenül araszoló, majd ki-ki ugró közlekedők. A tegnap éjszakai vezetésnek is volt egy hajmeresztő hangulata, lévén hogy sötét volt, de ma is misztikus volt, ahogy a szembejövők lámpái 10-15m távolságban bukkantak elő a szürke semmiből. Persze voltak, akik fütyültek az egészre, mentek, előzgettek, nyomultak... Sokféle érdekes időjárási körülmény tarkította motoros utazásaimat eddig, de a ködöt még kihagytam. Egy élmény volt... de remélem estére elmúlik! :)
Lisa Ono - The Dock of the Bay
A mai klip Otis Redding klasszikusa Lisa Ono előadásában. Ma reggel, ahogy jöttem be Pestre, ebben a nyálkás-ködös időben, ez a szám járt a fejemben. Akit esetleg érdekelnek a bossák meg a csendes, énekes-gitáros számok, azok nézzenek utána Lisa Ono-nak, mert meglepően kellemes feldolgozásai vannak.
2008. február 5., kedd
Fonák Japán
avagy egy messzi világ, ferde szemmel
Aki azt hitte, hogy japán televan komoly emberrel, akik mint a güzü, dolgoznak, azokat most csúnyán ki fogom ábrándítani. Aki azt hiszi, ezek az ufók a sok fegyelmezettség után szeretik a legextrémebb baromságokban kiélni mindenféle devianciájukat, az már közelebb áll kicsit a valósághoz. Aki pedig azt hiszi, hogy japán egy nagyon távoli, számunkra nagyon ismeretlen és adott esetben sokszor extrém módon más, mint a miénk, az már szinte ott is van fejben japánban...
Mostanában sok japános cuccal találkozom, filmekkel, olvasnivalókkal, zenékkel, és minél többet tudok meg róluk, annál jobban tudom, semmit se tudok még. Ezért ajánlom mindenkinek, hogy miután kikuncorászta magát a képeken, próbáljon meg utánajárni, mit lát, miért és hol. Érdekes és meghökkentő dolgokat fog találni!
Aya - Looking for the Sun
Nagy sikert aratott a két NakedMusic zene, a Music and Wine és a Cherry, gondoltam dobok fel még egyet ebből a csapatból. Az előadó most Aya (Lysa Aya Trenier), akinek a hangja kicsit Sade-ra emlékeztetett engem, bár egy hajszálnyival kevésbé latinos hangulatú, kicsit merengőbb dalokat énekel, mint a dívából lett énekesnő. A szám olyan kis édeskés pálmafák-alatt-naplementét-nézős, koktél-nyalogatós, barátnő-ölelgetős békés szám, egy csipetnyi retro érzéssel.
2008. február 4., hétfő
Hiromi Uehara, Chick Corea - Spain
Lehetne erről a zenéről vmi jól hangzót írni, mint pl. hogy egy koreás nevű, olasz amerikai és egy japán jazzista most akkor jól elmondja, mi is az a Spanyolország... Persze köze nem lenne a zenéhez, de páran mégis végighallgatnák, annak ellenére, hogy ez jazz. És ez már önmagában nem is lenne rossz.
Hiromi... egy 28 éves lány egy olyan országból, ahová csak az jutott be, aminek helye volt, de pl. amikor a világ feltalálta a ritmust, akkor éppen nem volt vevő a kultúra eme szegmensére. És a csaj mégis nyomja. Jazzesen, vérből előadva, őszintén, fiatalon, mégis profin.
Corea... egy 66 éves aktív jazz-ikon, aki megjárta a Julliardot, aki Miles egyik felfedezettje és egyben inspirálója volt, aki Jarrett és Hancock mellett a jazz-zongora egyik legismertebb és legmeghatározóbb alakja lett. És még mindig nyomja. Bölcsességgel, mégis játékosan, feszesen és mégis lebegősen. Mintha a jazz jedi-lovagja lenne, akivel a jazz van... egy Yoda mester.
Spain... Ha művészetről, zenéről, szerelemről, szenvedélyről, ha a buja, érzéki és virágzó életről beszélünk, akkor nehéz nem beszélni Spanyolországról. Eszembe juttatja, és talán neked is, hogy mire vágysz, mi akarnál lenni, és hogy hogy fordítanád fel a világot egy merész pillanatban. Igen, te se félnél a bikától, és álmaid nőjét te is vadul csókolnád úgy hogy törékeny szépsége szinte összeroppanjon, és akiért minden szélmalomban az óriásokat győznéd le a perzselő latin nap alatt.
Néha kihajolok a vonat, a kocsi ablakából, a motor plexije mögül és a mellem nekifeszítem a szélnek. A szívem a torkomban dobog és érzem, ahogy áramlik át minden rajtam. Így áramlott át ez a zene is rajtam. Élvezd te is!
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)