Miért?

avagy egy baleset margójára

Kikanyarodott elém egy autós és rendesen megborított. A bal első kereke találkozott az első kerekemmel, megszorulásig magával rántotta, miközben megdöntötte a mocit. Szerencsére nem mentem gyorsan, és - mint jó szokásom szerint mindig - fejem búbjáig fel voltam páncélozva, szóval a mentősöknek semmi munkát nem adtam. Az autós úr - egy idős, rokkant ember - vélhetőleg abban a tudatban indult el, ki elém a főútra, hogy majd mindenki satuféket nyom, ha ő egyszer elindul és megoldja a problémát amit okozott. Rendőr, helyszínelés, feljelentés lett a dologból, természetesen, de a mocin azért van sérülés rendesen, és a két ölelkező kereket sem volt egyszerű szétválasztani. Megértem, hogy a motorom, a két lámpa ellenére picike, alig lehet észrevenni, és egyébként is ezerrel száguldozok vele, eltűnök, feltűnök, meg minden. Megértem, hogy főútvonalon, egyenesen haladva nincs elsőbbségem egy elém kanyarodó kocsival szemben és vigyáznom kell rá. Még azt is megértem, hogy egy ilyen manővernél az autósnak nem kell a tükörbe néznie, ad absurdum hátrafordulnia - mert ugye a tükörből MINDENT látna, dehát minek az, azért van a fék, hogy megálljanak mögötte. Mellesleg jegyzem meg, ez a második ilyen jellegű esetem... De egyet végképp nem értek. Hogyan kap egy idős, rokkant ember jogsit úgy, hogy a KRESZ alapvető, elsőbbséghez való jogait is megsérti - akár testi fogyatékosságai miatt, akár tudatosan. Nem hibáztatom, nem utálom, csak nem értem, miért kell gyilkos fegyvert adni olyannak a kezébe, aki mint kiderült, használni se tudja.

Eddig volt pár balesetem. Ha ezek országúton, vidéken, nagy sebességnél történtek volna, akkor azt mondanám, magamat is beleértve, hogy igen, azok a hülye motorosok, mennek mint az állat. Donorjelöltek. De nem... egyetlen esetet kivéve az eddigi négy borulásomat mind lakott területen, kis sebességnél, meg nem adott elsőbbség (mind egyenesen haladva, főútvonalon) miatt szenvedtem el... Igen, örülök, hogy fel vagyok protektorozva, hogy mind fejben, mind védőöltözetben megteszem amit lehet, hogy ne legyen baj. És mégis van. Mondhatnám, hogy közlekedési kultúra, meg hasonló puffogások, de minek. Egyszerűen csak nem értem, mi jár ilyenkor a másik fejében. Miért teszi, amit. Miért?

 

Lázár Ervin - Mese Julinak

Dindimnek, hogy szép napja legyen...

És akkor bejött az ablakon egy cserkesz. A gombja gesztenye. Juli eloltotta a villanyt, hogy jobban lássa.

– Micsirkász, cserkesz? – kérdezte.

– Cserkeszek – mondta a cserkesz.

– Mit cserkeszel?

– Lázrózsákat.

– Itt vannak az arcomon – nevetett Juli.

– Rózsamező, rózsatő, úgy elviszlek, mint a kő – szavalta a cserkesz.

– Jaj, ez jópofa! – örült Juli. – Csak éppen semmi értelme sincs.

– De rímel-bímel – mondta a cserkesz, és közelebb jött.

Nicsak, az orra is gesztenye!

– Az orrod gesztenye – mondta Juli.

– Az orrom gesztenye, a szemem mandola – énekelte a cserkesz.

A mese folytatódik itt...

 

A nap képe - 2008/02/14

avagy a szerkezet rabja

You are the Sunshine of my Life - Sungha Jung

A mostani videot egy gitáros lánynak ajánlom, mert ő az én napsugaram...

Az eredeti, 1974-es szám nagy kedvencem, Stevie Wonder szerzeménye, egy édes kis szerelmes szám. Stevie-t mind zenészként, mind emberként nagyra becsülöm, és örülök, hogy személyesen sem okozott csalódást, amikor személyesen is találkozhattam vele. Valóban egy csoda az az ember.

Amennyire Stevie életét, zenéjét ismerem, annál kevésbé ismerem ezt a koreai fiatalembert. Igaz, nem mélyedtem el a gitár-tanulásban túlzottan, de annyira igen, hogy belássam, a srác igencsak profi. Ritkán ajánlok honlapot klip mellé, mivel általában többé-kevésbé ismert zenészekről írok, ha vkinek elnyeri a tetszését, úgyis utána tud keresni. Most mégis szeretném ajánlani Sungha Jung MySpace-es honlapját, és szeretném, ha meghallgatnád a játékát, mert tényleg komoly. Kint van jónéhány zene és video is, tessék mazsolázni! Sungha Jung honlapjához katt ide...

 

Lázár Ervin - A kislány, aki mindenkit szeretett

Egyszer mindenki eltéved. Így esett a kis Brunellával is. Eltévedt. Reggel elindult hazulról, a kert alatt egy kicsit nézte magát a patakban, fésülködött.

- Szép fekete hajam van - mondta a pataknak, és mosolygott örömében, hogy szép fekete haja van.

- Bizony szép - mondta a patak.

- És a szemem is nagyon szép - folytatta Brunella.

Mi tagadás, a szeme is szép volt. A patak bólogatott. Most már nem olyan nagy lelkesedéssel, de bólogatott, mert Brunella igazán szép kislány volt, s olyan kedvesen tudott mosolyogni, hogy nem lehetett rá haragudni. A patak nagyon szerette volna, ha Brunella valami olyasfélét mond, hogy: „Jaj, de gyönyörű kristálytiszta vagy, te patak!” vagy: „Olyan szépen muzsikálsz, ilyen szépen senki sem tud muzsikálni!” De Brunella nem mondott ilyesfélét. Esze ágában se volt. Azt mondta:

- Ha behunyom a szemem, nem látlak.

Mikor Brunella szépen megfésülködött, elhatározta, elindul az erdő felé. Otthon ugyan mondták neki, hogy csak a patakig szabad mennie, mert az erdőben eltévedhet, és ott veszélyek leselkednek rá. „Ugyan - gondolta Brunella -, miféle veszélyek? Engem szeretnek a fák, a füvek, az őzikék. De az erdőben kígyók is vannak” - jutott eszébe. Öntudatosan fölvetette a fejét, fekete hajfonatában meglibbent a széles piros szalag.

(a mese folytatódik itt...)

A nap képe - 2008/02/13

avagy burokban

 

31137

ülök a kilométerkövön

A nagyrobogómat 2006 októberében vettem 11000km-rel, és 2007 májusáig - jogsim nem lévén - az óra állása nem is változott. Az azóta eltelt 9 hónap alatt - nyár, ősz, tél - 20 ezer km-t tettem meg két keréken, mivel ma reggel 31137km-t jelzett az odométer. Nagyon sok jó élményem van vele, no meg van rossz is, de alaposan megváltozott az életem azóta. Ne ijedj meg, nem csinálok számvetést, csak letűztem egy kicsi zászlót, 31137-nél.

 

Marcus Miller - Run for Cover

Szeretem a számot, főleg az első két percét, azt hiszem ez egy nagyon jó hangulatcsináló, elindulós jazz. Az előadó Marcus Miller, akit a szintén Miles Davis fedezett fel, s aki Davis kései munkáiban, 1980-90 között igen jelentős szerepet vállalt. Az egyik legismertebb albumát, a Tutu-t is ő szerezte, sőt nagyrészt ő is játszotta fel Miles mellett.

Miller "kettős életet élt", tulajdonképpen egyszerre csinált limonádé hip-hopot, "haknizott" David Sanborn-nal a Saturday Night Live c. műsorban (stand-up comedy műsor, innen indult sok komikus, pl. Chevy Chase, Bill Murray, Dan Aykroyd, John Belushi, Eddie Murphy, Richard Pryor, Adam Sandler, Chris Rock), ugyanakkor mint napjaink egyik legjelentősebb jazz basszusgitárosa, mindig neves jazzistákkal is "komolykodott", miközben turnét turnéra halmoz, hazánkban is járt már jópárszor, mindig nagyon sikeres, ütős koncerteket hozva. Lendületében talán Tina Turner koncertjeihez tudom hasonlítani.

Híres a húrokat pengetés helyett ütögető, "slappingelő" játéka, de számomra is döbbenetes volt, amikor a Strange Fruit-ban egy majd két méteres basszusklarinétból nyomott ki olyan zenét, hogy ledöbbentem.

 

A nap képe - 2008/02/12

avagy a csúsztatás

Chemical Brothers - Star Guitar

A mai video egy kicsit más mint a többi. A zenének és a látványvilágnak egy nagyon ötletes összegyúrása a klip. Elsőre nem is veszi észre a néző, hogy mi is a csavar, mert lefoglalja a vonatból látszó elsuhanó táj és ott keres valami kapaszkodót, hogy mit kell nézni. Aztán az ember rájön, hogy egyrészt nem kell keresni semmi különlegeset, másrészt pedig amit "látni kell", az mindvégig a szeme előtt volt, hogy a táj ugyanúgy loopolt (végtelenítve ismétlődik) és mintákat sző, ahogy a zene, és persze a zenével együtt változva. Videotechnikában kicsit otthon vagyok, ismerek pár trükköt, de azért erre azt kell hogy mondjam, ügyes. A zene tulajdonképpen ugyanúgy "csak" egy hangulat, ahogy a képi világ is. Aki nem keres mondanivalót egy úton levésben, aki bambult már bele az elsuhanó tájba, aki zsibbadt már bele a folyamatos változásba, annak ismerős lesz az érzés, amit a klip ad. Hogy miért az a címe, hogy Star Guitar? Erre szeretném egy nálam okosabb költő mély életbölcsességet tükröző szavait idézni: csak. Akinek nem tetszik a cím, az mondhatja azt is, az a vonatos klip... :)

 

It's Showtime!

Roy Schneider emlékére

Volt egy film, All that jazz címmel, ami kb. annyit tesz, hogy "...meg minden", aztán Mindhalálig zene lett a magyar fordítás. Egy koreográfusról szól, akinek élete a művészete, a showbiznisz, a pörgés, a folyamatos reflektorfényben izzás, s végül a halála is egy hatalmas musical-katarzis. Sokan ismerik az "Icc sótájm/csótány" dumát, de a filmet, melyből ered, azt sajnos nem - ez lenne az All that jazz, ami talán Schneider legsikeresebb, legjobb filmje, mellesleg kedvencem is.

Csontvelőrákkal kezelték, ennek ellenére több filmen is dolgozott. Nem izzott úgy, mint Joe Gideon az All that jazz-ben, de az élete a filmé volt. Mindhalálig.

Jelentősebb filmjei:
Klute, A francia kapcsolat, Cápa 1-2, Maraton életre-halálra, Mindhalálig zene, 2010 - A kapcsolat éve (a 2001: Űrodüsszeia folytatása)

A nap képe - 2008/02/11

avagy gurul-gurul-gurul

Lenny Kravitz - Fly Away

A jó zenék sosem öregednek. Reggel a mocin hallgattam ezt a számot, és gondoltam megidézem a blogon is. Pont tíz éves, mondhatnám erre, hogy hát igen, hogy repül az idő, és hogy lassan minden kedvenc számom slágermúzeumi darab lesz, de ez annyira rossz, poros duma.

Tegnap megint megtanultam vmit... Ütni jó. Érzem. Mindig is bennem volt, de visszafogtam magam. Felszabadultam egy láncom alól. Nem, nem a K1-et néztem a tévében, nem ültem boxoló mellett, hogy hirtelen erősnek érzem magam, csak eloldozták egy kötelékem. Feloldoztak. Végre használhatom a szárnyaimat. Üvöltsd velem te is: Fly awaaaaay!