Azt hiszem, szerencsém van.
Aki látta e filmet, az szinte tuti, hogy nem ismer.
Aki ismer, elég jól, az nem látta a filmet.
Aki a filmet is látta, és jól ismer engem is, nos, ők nem olvassák a blogom.
Kavarog bennem mindenféle érzés, ordítani tudnék, de mégis ülök némán, mint valami áruló. Furcsamód kicsit erről is szól a film. Meg másról is, amit le kéne írnom... de nem fogok.
Álljon itt e bejegyzés, mint egy kereszt az út mellett.
Nyugalom. De még nem nekem.
