Mátrix ping-pong

És még egy lökött videó, most a japánoktól. Ping-pong meccs Mátrix-stílusban.

Hadd tegyek hozzá egy érdekességet. A japán színdarabokban, és általában közmegegyezés, hogy ha vki teljesen fekete ruhában van, akkor ő láthatatlan. Persze, látható marad feketében is, de az emberek ilyenkor ezen az optikai semmiségen túltéve magukat tényleg nem akarják meglátni a beöltözött embert, ergo pl. bábjátékoknál a segítők is feketében vannak, ergo csak a bábokat "látni", a segítőket nem. Erre az elvre épül a klip is. Szerintem poén.

 

MANAMANA!

Ha netán bal lábbal keltél volna fel, a busz az orrod előtt ment el, vagy a reggeli rohanásban még kávét sem tudtál inni, akkor most neked ajánlom a videót. Örökzöld, elnyűhetetlen, idióta. Aki ezt nem ismeri, az most sürgősen pótolja!

 

A nap képe - 2008/04/04

avagy a kerék két oldalán

Quimby - Most múlik pontosan

"Villámlik, mennydörög
Ez tényleg szerelem..."

 

Egy régi szám Muppet verzióban

Nem akarom nagyon magyarázni a következő videót, akinek ismerős a szám, az szerintem röhögni fog a feldolgozáson, akinek nem, az megnézheti az eredeti klipet itt...

 

A nap képe - 2008/04/02

avagy és mégis mozog a Föld

Andreas Vollenweider - And the Long Shadows

Ma egy svájci hárfás úr zenéjét idézem meg, mint napi klip. Számomra meghatározhatatlan, milyen zenét is játszik, mert ez egy kicsit klasszikus zene, kicsit pop, kicsit világzene, kicsit vmi akusztikus ambient... olyan ilyen. Aki ismeri Vollenweidert, az ráismer, aki nem, annak meg megfoghatatlan. Volt szerencsém egy koncertjén jelen lenni, idáig az egyetlen olyan eset volt, amikor a közönség nem állt, nem csápolt, nem széken ült fegyelmezetten, hanem a földön heverészett.

Vollenweider zenéje számomra egy mesevilágot fest le, hol hősökkel, szörnyekkel, hol erdőkkel és tündérekkel, és kiszakít a mindennapi világból. Általában nagyobb zenekarokra, klasszikus hangszerelésre írt zenéi könnyedek tudnak maradni, sosincs olyan érzésem tőle, hogy komolyzenét hallgatok, holott ez sokmindenben olyasmi.

Az És a hosszú árnyékok c. szám a Dancing With The Lion albumról való, az album turnéjának egy állomása volt Budapest, ekkor hallgathattam meg élőben Vollenweider zenéjét, talán ezért maradt meg bennem annyira ennek a lemeznek az anyaga. Vagy csak jó az album. Én szeretem, kérlek, hallgasd meg!

 

arculatváltás, háttérzene, meg pár apróság...

No, ha ezt olvasod, valószínűleg láttad, hogy az oldalt kicsit átterveztem. Lehet szidni, dícsérni, de most ilyen és kész. Ha van vmi építő jellegű javaslatod, hogy hogy lenne jobb, akkor lehet kommentálni.

Raktam be jobbra egy zenelejátszót, ami a háttérzenét adja, általam kedvelt zenékből. Ez sajnos lapozáskor újraindul, de lehet számot ugrani benne, meg aztán filózom azon is, hogy hogy tudnék többféle zenei repertoárt kitenni, de ezeken a kérdéseken még dolgozom. Egyenlőre van, megy, akinek tetszik, az hallgatja, akinek nem, nem fogja.

A fejlécen volt egy link a főoldalra, hogy ha vki nagyon elkavarodik a részletekben, visszataláljon az elejére. Lévén hogy áttúrtam sokmindent, és a "Tigrincs blog" szövegen volt a link, ez pedig a fejléc-képbe került, ezért a link sincs többé. Viszont baloldalt, a doboz tetejére került egy link, ami kicsit suta, de a célnak megfelel: a főoldalra ugrik.

No, várom a kritikákat, de ha lehet, akkor konstruktív dolgokat kérek, nem olyat, hogy ez nem tetszik, az csúnya, stb. mert ezzel nem tudok mit kezdeni, max kimoderálom, ha unom.

Presser Gábor - Örökké szépek

avagy in memoriam Kaszás Attila

A mai video kicsit rendhagyó. Ugyan a zenét is szeretem, a darabot is, melyhez Presser írta ezt a számot, ez talán önmagában is elég lenne hogy feltegyem. De valaki a dalhoz szerkesztett egy fotó-összeállítást, melyben Kaszás Attilára, a Vígszínház nemrég elhunyt szinészére emlékezik, és úgy éreztem, ennyivel én is tartozom a szinész emlékének, mind Padlás-rajongó és mind Kaszást szerető ember is.

A zenés mesét 20 éve játssza töretlen sikerrel a Vígszínház, sokszáz előadást megérve, én is láttam párszor. Nem akarom túlértékelni a dolgot, de azt hiszem, elfér a polcon a Kisherceg és a Micimackó mellett ez a történet is, a gyerekeimet tuti el fogom vinni rá. Presser az LGT-s pályafutása végén írta Sztevanovity Dusán szövegéhez a zenét, a mai merengős-szomorkás számot is.

Kaszás Attiláról sokmindent lehetne írni, csupán copy-paste kérdése az egész. Sok filmben és darabban játszott, egy halom díjat megkapott, de nekem akkor is a Padlás rádiósa volt a kedvencem, amiért nagyon szerettem. Az én szememben mindig egy örök gyerek volt, valaki, aki nem tudott öregedni. Talán épp ezért is volt olyan tragikus korai halála. Emlékeimben tovább él.

 

A nap képe - 2008/04/01

avagy az amazon

Balhés, a nagybeteg

Pénteken megállt alattam a motor. Volt már előjele, pár nappal ezelőtt már rándult egyet alattam, de reméltem, semmi gond. Aztán munkába menet, reggel, Vecsés és Üllő között kilehelte a lelkét, a nagy préri közepén. Nem volt egyszerű fuvart szereznem, pár km-t toltam a két mázsáját, de napestig nem toltam volna be a szervízbe. Szerencsémre megállt egy autósnak álcázott motoros, akinek ismerőse foglalkozik motor-mentéssel, ergo egy fél órán belül úton voltunk a szervízbe. Ott viszont kiderült, hogy a baj komoly, ott kellett hagynom a gépet, mert a blokkban van vmi gond, talán a hengerfej-tömítés szállt el. Nem örülök neki. Nem kéne ilyen fiatalon rongyolódnia, de az is igaz, hogy azért nyúztam is rendesen. Valahogy ez az év nem indul jól két keréken, Balhés rászolgál a nevére. :(