Minden kedves olvasómnak, ismerősömnek, barátaimnak, hozzátartozóimnak kívánok
Békés, Boldog Karácsonyt!

Minden kedves olvasómnak, ismerősömnek, barátaimnak, hozzátartozóimnak kívánok
Békés, Boldog Karácsonyt!

Ma reggel nekifutottam egy motorral Pestre menésnek. Tudni kell, hogy a motoron úgymond nyári gumim van, mivel télen nem nagyon szándékoztam használni, és csak úgy lecserélni a gumit, hátha alapon azért nem olcsó mulatság. A kerék kb. akkora mint egy kocsikerék, viszont vékonyabb, ami azt jelenti, hogy kb. annyi tapadása van mint egy kocsinak, tehát hóban-fagyban, ami most van, kb. ugyanúgy csúszkálunk mindketten, max a kocsi nem dől el. Kb. 15 km után fordultam vissza. Településen belül még oké, hogy nincs feltakarítva a hó, de az országutakon sem sokkal jobb a helyzet. Ez azt jelenti, hogy 5-20 között lehet menni az előbbin, 50-60-nal az utóbbin. Úgy ítéltem, hogy nem igazán lenne frankó 3 óra alatt felérni, inkább hagytam.

Aki csak kocsit vezetett, az nem tudhatja milyen motorozni. Most áradozhatnék, milyen jó érzés, de most inkább arról beszélnék, hogy egy motoros az úton egyszerre 4-5 dologra kell hogy figyeljen, de a tél miatt a forgalomra és a menetfizikára még jobban kell figyelni. Pl. a hó alatt nem látszanak az úthibák, amikre ha le is vannak fagyva, és a motoros ráfut, akkor észnél kell lenni. Meg aztán a moci, ha a hátsó kerék megpörög, akkor elindul a hajó tatja, esetenként borulni is szeretne. Persze az ember ilyenkor majdnem letett bakanccsal közlekedik, de akkor meg lefagy a lába. Aztán jön az, hogy ha a motoros "csak" hússzal megy, mert félti az életét, akkor már rögtön útban van mindenkinek, mert ugyan a teherautó is döcög, de azt mégsem lehet ledudálni meg letolni az útról.

No de ami a döbbenet. Egy óra alatt én is sokat csúszkáltam, és sok kipörgő kerekű kocsit láttam. Motoron minden milliméter dőlést, csúszást érzek, de vezettem kocsit, tudom, hogy ott a megcsúszásról, a kerekek kipörgéséről szinte semmi infó nincs, ergo ha vki kanyarba belecsúszva, kipörgő kerekekkel megy 60-80-nal a havon-jégen, akkor semmi sem kelti benne azt a halálfélelmet, ami a motorosban már rengeteg szirénát és villogó piros lámpát beindít. Persze, megoldás a kipörgésgátló, a téli gumi, a hólánc... lenne. Részben mert az emberek azt hiszik, ABS-sel annyi a fékút, mint szárazon. Részben, mert téli gumit egy óra alatt alig láttam, hóláncot egyáltalán nem. Kicsit olyan ez, mint amikor vkinek futja egy Astrára, de egy párezer forintos headsetre vagy kihangosítóra már nem. Az autós abban a boldog tudatban megy, hogy ó, ez a sebesség biztonságos a havon is, miközben nem érzi, hogy a kocsija már régen csúszik, és csak a kanyarban derül ki, hogy hoppá.

Van vmi, amit az autósok nem tudnak. Persze, megtehetik, hogy hóban, jégen nagy gázzal indulnak, azzal a felkiáltással, hogy egyszer csak megkapaszkodnak a kerekek. Közben a surlódás miatt a kerekek alatt megolvad a hó, ami aztán rögtön visszafagy, miután a kocsi elgurult onnan. Így lesz az úton egy szép, tükörsima jégpáncél. Hogy miért mondom, hogy "az autósok"? Mert ha ilyen útviszonyok közt egy motoros nagy gázzal indul el, akkor úgy kicsúszik a hátsó kereke, hogy a gép megborul és vége a mesének.
Nomármost a tél miatt nem áll meg az élet. Gyalogosok, bicajosok ugyanúgy vannak mint eddig, meghát a vonatos sztrájk se javít a helyzeten. Szóval bőven van mire vigyázni a közúton, ami ugye úgy nem megy, hogy se gumicsere, se visszajelzés a kerékről, ergo a nagy kasztni úgy rója útját mint az a bizonyos malomkő a Toldiban, ki tudja hol áll meg, kit talál meg. Télen nincs a szokásosnál nagyobb páncél a gyalogosokon, bicajosokon, motorosokon, de az autósokon sem, szóval amit lehet tenni, az az, hogy ésszel vezet az ember, no meg ha már tél van, felteteti a téli gumikat legalább. Téli gumi nélkül minden autós egy potenciális gyilkos. Hogy kit öl meg, magát vagy másokat, hogy mikor és hol, az csupán véletlen kérdése. A motoron nem volt téli gumi, visszafordultam, pedig sajnos sok dolgom lett volna Pesten. Ha az autósok is ezt tennék, nem lenne ennyi baleset télen. Túl szép lenne? Vagy erőszakkal kell már megint betartatni egy ésszerű dolgot, és minden sarkon álljon egy rendőr?
Ma egy kicsit fura lesz a reggeli zene, egy 14 éves számot mutatnék be. Amennyire fura a video, annyira "szalonjazz" a zene, de legalább azok is szórakozhatnak rajta, akiket nem köt le ez utóbbi. :) Az úr, Donald Fagen Walter Brecker basszusgitárossal alakította meg a 70-es években a limonádé-jazz nagy formációját a Steely Dant, Fagan mégis feloszlása után, a '93-as Kamakiriad albummal érte el legnagyobb sikereit, erről jön a Snowbound is. A siker örömére újra összeállt a Steely Dan, meg más pop/jazz zenészekkel, mint pl. Michael Franks, Michael McDonald, is megpróbált ismét nagyot alkotni, sikertelenül. Mégis, a Kamakiriad megmarad egy jó albumnak.
Jön a tél, a hó, álmodjunk együtt egy nagy téli álmot, és csak akkor bújjunk elő, amikor már a farkasok is vidáman játszanak. Donald Fagen és a Hó foglya.
Amikor szegény Karol 'János Pál' Vojtila elhunyt, volt egy olyan érzésem, hogy utána egy nála gyengébb és/vagy kevésbé jó fej pápa következik. Nem tudom, hogy mi az oka, hogy az ex-pápa liberálisabb elveket vallott, talán az öregségből adódó bölcsesség és a keresztényi megbocsátás, elfogadás munkált benne... ki tudja. Aztán jött ez a Benedek, valahogy nekem nagyon eszelős, rosszindulatú tekintete van, nem az a jótékony, kedves bácsi, mint Vojtila volt. No jó, gondolom a hithű keresztényeket már kellően felhúztam, bocs érte, ezek nem egy eretnek puffogásai, csak benyomások. Nem vagyok keresztény, mégis, vagy tán pont ezért szerettem az előző pápát.
No de térjek a lényegre. Nem jógázom, előrebocsájtom. Többé-kevésbé szimpatizálok a keleti tanokkal, no meg az ezoterikus dolgokkal, de van amit én is hókuszpókusznak tartok, nem fenntartások nélkül fogadom el, amit eddig elfogadtam. Van ami nagyon mélyen megy az ember lelkébe, hitébe, és van ami úgy hat az emberre, hogy nem nagyon akarja befolyásolni mondjuk a vallását. Kicsit úgy vagyok ezekkel mint a kávéval. Nem éreztem még soha, hogy a kávétól felébredtem volna, nem is kávézom ezért. Viszont néha, az íze miatt megkívánom, és akkor jól esik. Az a csésze kávé nem borítja meg az étkezéseimet, nem leszek tőle belőve, stb. csak finom, és kicsit feldob, hogy vmi finomat iszom. Szóval így vagyok a filozófiával, az illóolajakkal, a masszírozással, stb... Ami lelki megborítás nélkül be akar jönni jóérzés, az jöjjön!

No, mit ad isten, olvasom a napi reggeli betevő infóadagomat, látom, Benedek pápa és udvartartása kivonta kardját a jóga ellen. Nem óhajtok okos, okosnak látszó ostoba, vagy ostobán ostoba érveket hozni a jóga mellett, ahogy ők hoztak a jóga ellen. Simán csak nem értem. Illetve értem, csak nem akarom érteni. A fő érv a jóga és a keleti tanok ellen, hogy a kereszténység jó-rossz kétpólusú, átjárhatatlan, merev világnézetével ellentétben a keleti filozófia azt az elvet vallja, hogy váljunk eggyé a mindenséggel, hogy a jó és a rossz egymás kiegészítői. Egy régi gimis vita jutott eszembe - amikor még meg akartuk váltani a világot... -, egy merev hívő osztálytársunkkal beszélgettünk arról, hogy a rossz, az ördög szükséges "kiegészítője"-e a jónak, vagy afféle hiba a rendszerben, amit ki lehetne küszöbölni, és akkor minden tökéletes lenne. Akkor szembesültem azzal, hogy sokan úgy gondolják, hogy úgy is lehetne élni, hogy egyfolytában a napon lennénk, árnyék nélkül. Szerintem minden dolognak a világon, aminek valamilyen jellemzője van, legyen az hossz, szín, emberi jellemző, történés, bármi, annak e mentén legalább két végpontja van, ami között így vagy úgy lehet kapcsolat. Vagy ha úgy vesszük, minden ami több mint nulla dimenziós (tehát nem egy pont, aminek nincs kiterjedése), annak meghatározható végei, szélei, élei, tehát határai vannak, átellenesek, és összetartoznak. Az embernek is van bal keze, jobb keze, meg közte az egész ember; önállóan a jobb vagy a bal kéznek nincs az embertől független élete. Tehát egy kisebb egység része, egyik oldala és másik oldala... Eddig nem sikerült olyan két végletet találnom, ami között ne lenne köztes állapot, egy kapocs, ami a kettő közt hidat ver. Összefoglalva, nem értem, miért "rekeszti ki" a rosszat a kereszténység. Talán mert "kerítésen belül" kezelhetetlennek, elfogadhatatlannak tartja, ezért inkább meg sem engedi? Kicsit nekem ez olyan, mintha mindent ami jó, megtartanám, mindent, ami rossz, azt meg áttolnám a szomszédba, mert a szomszéd a gonosz. Úgy egy nap alatt ki is derülne, hogy ez mekkora életképtelen ötlet. A meditációban és a hasonló elmélyülésben pont az a jó, hogy erőt ad, hogy összekapcsolódhassak mindennel ami kint van, befogadjam a jót, küzdeni tudjak a rossz ellen. A jóga is ilyen lehet... Valahogy az az érzésem, hogy az egyház nem érti, hogy hogy működik a keleti filozófia, mert annyira a saját tanaival van elfoglalva, és amitől fél, azt ugye ki kell zárni. Szóval a keresztényeket buzdítom, hogy a pápaság szava ellenére bátran jógázzon, a jógázókat buzdítom, hogy ismerjék meg a kereszténységet, és egyáltalán, legyen híd a kettő közt, hátha kiderül, hogy mindketten emberek...
Vatikán, se abortusz, se koton és jóga se (Index)
Jövő héttől útra kelek, új munkahelyen kezdek. Nem kicsit izgulok emiatt, elvégre új közeg, új teendők, új elvárások, új arcok... Ugyan a szám nem egészen ilyen szituról szól, de akkor is egy jó megindulós nóta, ráadásul nem is mai darab, mégis jó. Hát akkor gyerünk, Jack!
A mentősök életeket mentenek, nap mint nap, néha munkájukon kívül, néha extrém helyzetben is, ez egy köztudott és közhelyes dolog. Ragozhatnám, hogy milyen nagyszerű ez az egész, pláne, ha gyerekek életét mentik, pláne, ha akkor is, amikor nem lenne kötelességük, pláne ha ez vmi különleges körülmények közt jön össze, de nem teszem, egy mentősnek valsz. ilyen az élete, neki így természetes. Múlt pénteken mégis meglepett, amikor két szolgálaton kívüli mentős saját motorra pattant és elrobogott életet menteni, amikor meghallották, hogy baj van és a riasztható rohamkocsi messzebb van, mint ők. Lehetnék gonosz, és mondhatnám, hogy egy igazi motoros minden alkalmat kihasznál, hogy kedvenc kétkerekűjére üljön, de itt nyilván nem erről van szó. Egyszerűen örülök, hogy a média felkapott egy olyan esetet is, amikor a motor nem kétkerekű gyilkolóeszköz, hanem egy életmentésben segítkező jármű. Aztán motoros haverok közt szinte mindenhol egyszerre indult be mindenkinek az agya, hogy miért nincsenek itthon motoros mentők, hiszen gyorsak, felszerelhetőek sok jóval és mind a pesti dugókban, mind országúton esetenként gyorsabbak és hatékonyabbak tudnának lenni, mint egy rohamkocsi. Persze nem mindig. Aztán ugyanazzal a lendülettel jött két ellenérv is, az egyik a motorok beszerzése, tehát a pénz, a másik pedig a mentősök kiképzése. Mégis, szerintem hosszútávon érdemes lenne elgondolkodni a dolgon. Egy mentősnek is, de minden jóérzésű embernek is valószínűleg fontos minden élet, ha ennek érdekében van mit tenni, akkor tenni kell.
Akárhogy is lesz, örültem neki, hogy pénteken a motor (ami történetesen egy az enyémtől csak évjáratában és színében eltérő 400-as Burgman volt) életet mentett. Ahogy a mecseki kamerás balesetet sok motoros magáénak érezte, foglalkoztunk vele együtt, és ki-ki magában is, úgy azt hiszem, ez is egy picit rólunk is szólt. Szerencsére egyre többen - nem motorosok is - foglalkoznak azzal, hogy a közutakon egyre több a kétkerekű, picit, centiről centire javul a közlekedési morál is, és a sok baleset után megérkeznek az első motoros jó hírek is. Pár hete Talma győzelme, most ez... Egyre jobb motorosnak lenni.
Itt megtekinthető az RTL Klub riportja az esetről...
Egy kis kiegészítés Zsoké kérésére. Itt látható az egyik magyar mentőmotor (mentő-mentő-mentő...), ami köszöni, létezik, üzemben van, ment, stb.

(Tehát ez nem a két mentős srác Burgmanja, hanem a hivatásos OMSZ mentős motor.)
Manapság nem sok fiatal emlékszik a névre sem. Nekem az első plátói szerelmem volt. Olyan nő volt, aki miután elérte, hogy az egész világot elbűvölte szépségével, hátra tudott lépni, hogy az életét a családjának szentelje, és "mellesleg" az UNICEF nagykövete legyen. Persze Hollywoodban régen is, most is naponta születtek filmcsillagok, ő mégis úgy tudott bájos, elbűvölő nő lenni, hogy nem volt szüksége nagy mellekre, vad sminkre, botrányokra, és hasonló külsőségekre. Nem ő öltötte magára az aktuális divatot, hanem ő lett maga a divat, nem véletlen, hogy Hubert de Givenchy-nak, a híres divattervezőnek is sokáig ihletője volt.
Sok-sok Oscar és Golden Globe díjat és jelölést kapott filmjeiért, ezek közül egy kis ajánló: My Fair Lady, Álom luxuskivitelben, Római vakáció, Sabrina. 1993-ban halt meg rákban, mégis azon szerencsés emberek közé tartozott, akik már életükben is angyalok lehettek. Isten veled, mókás arc!
Mai videóm egy szolíd kis szám, most ez passzol a kedvemhez. Aki tudja miért, az hallgassa a szöveget. Aki meg jönne velem, az jelentkezzen ASAP, "gyors moci" jeligére a postaládámba.
Egy kedves barátom hívta fel a figyelmem Ferber Katalinra, egy japánban élő, a világ egyik legrangosabb egyetemén japán gazdaságtörténelmet tanító professzorasszonyra, könyvére, illetve a Tilos Rádióban vele folytatott két beszélgetésre. Ha vkit érdekel japán, az ott élő emberek, életmódjuk, azoknak mind a könyv, mind a műsor kötelező. A beszélgetést hallgatva két dolog járt a fejemben, az egyik, hogy úristen, az a világ mennyire más, mint a miénk, hogy mennyire vonz és mennyire taszít mégis. A másik, hogy újabb színnel bővült annak a palettája, hogy vajon a jó öreg Európa, kis hazánkkal együtt miért küzd a túléléssel, és miért életképesebb a tőlünk keletre élő kisebb-nagyobb "tigrisek", azaz Korea, Vietnam, illetve Kína, Japán gazdasága, társadalma. Eddig is érdekelt japán, de azt hiszem, ezek után ideje utánajárnom pár dolognak. Gyuri, köszönöm a beszélgetéseket!
A tegnapi édeskés ébresztő után egy kis más, remélem ez a fajta reggeli sem fogja megülni a gyomrod. Roni Size drum'n'bass guru egy ismertebb számával indítom a reggelt, különösebb kommentár nélkül. Ha tetszik, oké, ha nem, akkor legalább tudod, mit nem szeretsz ebben a fajta zenében. Hősök, Roni Size...
Régebben rá voltam kattanva a windows-csicsázásra (tipikusan Stardock-termékek), de rájöttem, ahhoz hogy tényleg harmonikusan nézzen ki a kedvenc nyílászáróm, ahhoz legalább 6-8 skinezhető alkalmazás "kabátkáját" kell megrajzolnom, ami ugye nagyobb munka, mint megszokni az eredetit, vagy esetleg a neten nézni vmi csillivillit, igaz, az meg sosem passzol össze egymáshoz. Szóval maradtam a pár kedvenc extrámnál (True Launch Bar, hátterek, néha az erőforrászabáló Google Toolbar), a Windows meg marad a régi formájában. Persze így nem lehet vagánykodni a haverok előtt, de bánja a kánya. Aztán találtam ezt a kis aranyost. Kellően pici és keveset zabál az erőforrásokból, ráadásul úgy néz ki, az oprendszer lelki világába se túr bele mélyen, csak úgy van. A progi egy 3D-s asztallá teszi az asztalt, ikonokkal, mappákkal, kukával, amin az elemeket pakolászni lehet, no meg jól megkavarni egymással a rendetlenséget. Persze nem ez az egyetlen ilyen fejlesztés, a legerőteljesebb a bumptop, ami bár jóval többet fog tudni, elég erősen távol áll a működőképességtől, tehát próbaverziója sincs még. Ezért ismerkedésnek addig is ajánlom a Real Desktopot, aminek van butított, de ingyenes verziója is.
A Real Desktop működés közben:
S íme a kísérleti BumpTop videója:
Hm. Elnézést kérek minden jobb érzésű olvasótól. Szerencsére a videóban bemutatott termékeket nem lehet kapni, és a kislányod nem fog érte rögtön a játékboltba rohanni. Remélem mindenki más érti ezt az igen morbid reklám-egyveleget. Előre szólok, gyenge gyomrú embereknek és kislányos anyukáknak nem ajánlom, hogy a lejátszásra kattintsanak.
De ha te mégis úgy döntöttél, hogy megnézed a videót, és még talán tetszett is, akkor ajánlom a Pleix média-stúdió további videóit, melyek kevésbé "hétköznapiak" - khm... mintha ez hétköznapi lenne, no mindegy - ám szerintem mint video-művészet elég izgalmasak. Ajánlom az e-Baby-t, a Sometimes-t, vagy a Netlag-et, de tessék mazsolázni, érdemes:
Jó reggelt kedves blogolvasók!
Ha ez nem volt elég optimista, vagy lendületes, akkor kattints az alábbi videóra! Al Jarreau garantáltan feldob ezzel a vidám kis számmal, hogy jól induljon a heted. No persze biztos akad olyan feketelelkű, akit még egy ilyen fodros-bodros-felhős tiritarka szirup videó sem dob fel, dehát az ilyenek már menthetetlenek. :) Szóval szép napot mindenkinek!
Szerintem nem mondok senkinek se újat, ha abbéli véleményemet osztom meg, hogy a mai rohanó, kézzel fogható javakkal törődő, neten "szocializálódó" társadalmunkban egyre nagyobb (lenne) az igény a spiritualitásra. A nagy rohanásban -hogy időt vegyünk a pénzünkért, majd a nyert időn a pénzünk után fussunk-, egyre kevesebb időnk, energiánk, igényünk, stb. jut egymásra, no meg saját lelkünkre, ergo sok igaz és igaztalan hit éli virágkorát. Az, hogy ezek közül melyik igaz támasz, melyik pedig egy olcsó, jól marketingelt, sokat igérő mankó, azt nem szeretném taglalni, ki-ki találja meg a saját igazságát. Mégis, az állam leesett, amikot az alant linkelt cikkeket olvastam.

OK, az emberiséget -a technikát, a gazdaságot, az oktatást illetően-, a saját lustasága viszi tovább, mégis nagyban elvonja a figyelmünket az igazi kérdésekről, a saját lustaságunk. Azaz hogy szeretjük a távirányítható tévét, az azonnal oldódó kávét, sokszáz százalékos kamatot is képesek vagyunk fizetni egy házhoz jövő hitelért és szinte azonnal benyaljuk az egyszerű, illatos, csillivilli, jól marketingelt igazságokat, illetve amit mások igazságnak adnak el nekünk. Légy gazdag munka nélkül, légy boldog spirituális fejlődés nélkül, üdvözülj és értsd meg a világot valós tanulás és bölcsesség nélkül, mert az olyan jó. Tehát a Reuters hírügynökség egy amerikaiak között végrehajtott felmérés szerint az alanyok 82%-a hisz istenben, 79%-a a csodákban, 75-a a mennyországban, 62%-a pedig a pokolban, miközben Darwin evolúcióját csak 42% gondolta igaznak. Ilyen statisztika mellett szinte várom a modern boszorkányüldözéseket és hasonló fanatizmusra alapozott hülyeséget. Mint tudjuk, az USA sorra hirdet szent keresztes háborút az általa fanatikus terroristák ellen, akik a világ bölcsőjének megismert vidékekről jöttek. Az indoklás egyszerű, ők a gonoszok. Megérteni minek a másik oldalt? 82% minden parlamentben elsöprő többség, minek az észérvek, a magyarázkodás, a valós figyelem és a törődés, ha egy jól marketingelt dumával a világ egy ekkora és ilyen társadalmát mozgósítani lehet? Bár mit várjunk egy olyan országtól amelynek egyik kormányzója karrierjét izomzatának és butábbnál butább filmszerepeinek köszönheti? Minek egy bölcs ember a nép élére, ha van egy egy képregényekből kilépett szuperhősünk? Minek gondolkodó, igényes, kételkedő embernek lenni, ha jóval egyszerűbb a birkák élete... Isten majd odamegy helyettünk átkapcsolni a tévét, feloldja a kávét a forró vizünkben, kedvező hitelt, munka nélküli fizetést, és egyszerű boldogságot, könnyű megvilágosodást ad. Csodát tesz - hiszen 5 emberből 4 nem tévedhet.
Reuters: Poll finds more Americans believe in devil than Darwin
Index.hu:Nem hisznek Darwinnak az amerikaiak
Amikor először láttam ezt az oldalt, nem tudtam, sírjak-e vagy nevessek. Inkább nevettem. OK, uszkárom van, nem egy morc vadállat, de nem is nyírom bohóc-fazonra és nem aggatok rá trendi kis kabátkát, és édibédi csizmácskát sem veszek neki, még akkor sem, ha sáros praclival az ölembe ugrik egy séta után. De ez...... hát elállt a szavam, az tuti. Vakok és gyengénlátók örömére megosztom velük is ezt a csodát: szóval egy macskáknak parókát gyártó cégről van szó. Van minden színben, a platinaszőkétől a barackszínig, a pinktől az echte természetes neonkékig. Dönölűűű... De ezek még tudják az idegborzolást fokozni: az ok, amiért a blogban helyt kapott az oldal, az a fotók. Tessék megnézni, elámulni, olvadozni, kinek mi...

ma reggeli videó egy kicsit szomorkásra sikeredett, hiszen egy kisgyerekről szól, akit vernek a szülei. De a dal szép, egy szép nő előadásában, és a gimis éveimet hozza vissza. Szerettem ezt a számot, remélem neked is tetszeni fog.
Zenei feldolgozásokat elemezgető sorozatom első darabja, Bob James 1976-os zenéje, a Westchester Lady. Az öt hangból álló refrén a zongorán szinte BJ névjegye lett, hiszen egyszerű, nagyszerű, fülbemászó dallam. Egyáltalán nem véletlen, hogy a Westchester Lady kopogós refrénjét sokan hangmintaként felhasználták (pl. Will Smith, anno amikor még Fresh Prince néven játszott DJ Jazzy Jeff mellett), illetve a számot is feldolgozták. Bob James zenéje még ismerős lehet azoknak is, aki a Taxi c. sorozatot látták anno.
Hát akkor következzék az eredetinek mondható feldolgozás a Bob James-t is magában foglaló Fourplay előadásában:
Most pedig jöjjön a -mellesleg igen kellemes és nem kevésbé híres- drum'n'bass feldolgozás Adam F-től Circles címmel:
Új rovatot indítok, melyben szeretnék eléd tárni ismert, vagy kevésbé ismert de jó zenéket, amiknek így vagy úgy előéletük vagy utóéletük lett. Ha durván akarok fogalmazni, akkor lenyúlások, ha szebben, akkor feldolgozások, mindenesetre az alap közös. Egyáltalán nem bántásnak szánom a sorozatot, egy feldolgozást sem akarok lehúzni, csupán szeretnék bemutatni stílusokat, interpretációkat, sikerek gyökereit, vagy épp utóéletüket.
Hát igen, lehet máshogy is, nem csak dugóban anyázva, mobiltelefonálva-cigizve-kanyarodva, minden megálláskor dudálva, kereszteződésben álldogálva... A magyar közlekedési kultúra még nem érett a sok bicajos (és motoros) elfogadására. Igaz, erről a gyorshajtó és autók közt cikázó motorosok és a járdán közlekedő, piroson is áthajtó bicajosok is tehetnek. Nyugaton azért van pár hely, ahol igenis büszkék arra, hogy a lakók civilizáltan, környezetet óvva és nem utolsósorban dugómentesen közlekednek két keréken. Sokat szidjuk azt a környezetszennyező Amerikát, mégis, ők négy várossal képviselik magukat... és Magyarország? Lehet keresni a toplistán:
11. Basel, Svájc
10. Barcelona, Spanyolország
9. Berlin
8. San Francisco, Kalifornia, USA
7. Trondheim, Norvégia
6. Sandnes, Norvégia
5. Davis, Kalifornia, USA
4. Boulder, Colorado, USA
3. Copenhagen, Dánia
2. Portland, Oregon, USA
1. Amsterdam, Hollandia

További részletek itt:
11 most bicycle-friendly cities
Szinte elképzelhetetlen, de úúúúúúúúgy szeretnék ilyen helyeken élni. Persze, ha belegondolok, ott nem lenne net, nem lennének szórakozóhelyek, társaság, motorozás, adott esetben talán víz és áram sem, szóval eleve más életmódot kíván egy ilyen hely. De akkor is... Kipróbálnám... aztán lehet hogy ott ragadnék. :) Ki tudja?
Itt még sok hasonló fotót találsz...
Előrebocsátom, senkit nem szeretnék őrültködésre bíztatni. Amit a motoros csinál, az még nagyon gyakorlottaknak is életveszélyes, nem véletlen, hogy törvényileg tilos is. Amiért felteszem, az az, hogy akinek nem adatik meg, hogy átélje az érzést -feltéve, hogy kíváncsi rá-, az is kicsit belekóstolhasson, milyen 300-zal repeszteni az úton egy Yamaha YZF-R1 nyergében. Akiknek pedig megadatik, azoknak pedig üzenem, hogy inkább a videóban gyönyörködjenek, és ne próbálják ki. A helyszín mellesleg Ausztria.
avagy volt már falfestmény, testfestés, hát miért ne legyen kézfestés?
Biztosan ismered az a játékot, amikor vki a keze árnyékával utánoz állatokat. No, itt ezt gondolta tovább valaki nagyon leleményesen. A kéz árnyéka helyett magát a kezet használja, mint az állatok körvonala, és hogy még jobban a lényt lásd bele, meg is festette.
Az érzékeny lelkületű vallásos embereket kérem, most forduljanak vissza és meg ne nézzék a következő videót, a saját érdekükben.
Közeleg karácsony, egy aktuális történetet szeretnék eléd vezetni. A magvas mondanivalótól és az ötlet nagyságától dobtam egy hátast, gondolom ezzel nem leszek egyedül. Hát akkor élvezzétek!
A világ meghatódottan hallgatta a We Are The World-öt, könnyes szemmel adakozott az éhező afrikaiaknak, vagy épp vigyorgott, hogy a magyar tévén igazi sztárokat láthat, amikor leadták a maratoni segélykoncertet. Közben 1985-ben egy maroknyi zenész összefogott, hogy kiálljon a '62-ben bebörtönzött dél-afrikai szabadságjogi harcos, Nelson Mandela kiszabadításáért, a saját "fegyverükkel", zenében. A nagy nevek között volt Bob Dylan, Bono (U2), Bruce Springsteen, Keith Richards (Rolling Stones), Lou Reed, Peter Gabriel, Run DMC, de jazzisták közül is voltak szép számmal élő legendák, hogy csak Herbie Hancock, Miles Davis és Ron Carter nevét említsem. Hogy aztán ennek hatására szabadult ki Mandela 1990-ben, vagy sem, azt ki-ki döntse el maga, mindenesetre ez a szám elérte amit akart, a We Are The World árnyékában is. És mellesleg nem egy rossz szám.
Ezt a videót most kaptam. Üt. Gyengébb idegzetűek inkább maradjanak a Julia Roberts-féle hollywoodi esküvőfilmeknél!
Gyerekkori kedvencem volt a Macskafogó, aminek pár jelenete, párbeszéde azóta szállóige is lett (Safranek...), most elkészült a rajzfilm folytatása. Ha a film csak annyira lesz jó sztoriban és kivitelezésben, mint amennyire az előd volt, akkor világsikert érdemel. Ugye te is eljössz a moziba megnézni? Addig is íme az előzetes:
Először is Szócső cimkével fog futni minden, ami kevésbé tartalom, inkább "ügyrendi téma", tehát nem másodlagos tartalom, sőt, kifejezetten szeretném, ha ezt mindenki elolvasná, reagálna rá, stb. mert a szócsőbe szeretném, ha ti is, én is belekiabálhatnánk egymásnak, ami a szívünket nyomja. Tehát itt nem egyoldalúan mutatni akarok vmit, hanem közzé tenni vmit, illetve kikérni a véleményeteket.
Rögtön szeretnék kitérni arra, hogy a statisztikákból látom, hogy szépen növekszik a közönségem, ugyanakkor hozzászólásokat nem látok, egyet sem. Nem mondom, hogy nem szeretnék dícsérő szavakat olvasni a kommentárban, hogy fúúúúúú, de zsír a blogom, vagy hogy azon a videón majd' összeszartam magam, mert naná, hogy minden építő jellegű vélemény, hozzászólás érdekel... de azért tizenvalahány bejegyzést összehozni a semmiből, ráadásul nem is rosszakat, na az azért munka. Ha nincs semmi lelkesítés, akkor egy idő után elvész a lendület, "oszt' jónapot". No de viccen kívül... ha tetszik, ha nem tetszik, tessék kommentálni a bejegyzéseket, hogy tudjam, jó amit csinálok, vagy hogy mit csináljak jobban!
Előre is kösz! :)
A mai nosztalgia-zeném egy kicsit provokatív. Egyrészt azért, mert a mai fiatalok közül már szerintem kevesen ismerik már ezt a számot. Talán már Lisa Stansfieldet sem, akik meg mégis, ők sem ezt az oldalát. Aztán provokatív, mert 18!!! éve ez a klip még igen rebellis volt a pörgő-forgó vasalókkal, a csaj frizurájával, meg minden, és alaposan felkavarta a Milli Vanilli-Kylie Minogue-Rick Astley-stb féle zenei állóvizet. Jó zene volt, aztán Lisa Stansfield lenyugodott, egyre több szerelmes nótát énekelt és lassan a feledésbe merült egy igen jó énekes. Kár érte. Addig is pörögjenek azok a hősugárzók meg fényképezőgépek, emberek, ti meg tartsatok ki!
Ha eddig kétséged lett volna, hogy némiképp retro-imádó lennék, akkor most minden ellenkező gyanúd eloszlatom. Létezik egy oldal, ami a múlt olykor giccsesbe hajló relikviáit gyűjti és színes üvegcserépként darabról darabra összeillesztve megrajzolja, igen, ilyenek voltunk. Ciki, vagy nem ciki, nekem is volt ABBA-s szatyrom, törpeautóm, a Pajtást is vettem, takarékbélyeget is gyűjtöttem, a nyári Balatonra utazás (naná, hogy a piros NOHAB-on!) előtt képletesen is és szó szerint is szomjuhoztam egy nylon-zacskós Sióra, szombat esténként néztem a Meghökkentő meséket és a Menő manót. A lány bőre őre a Fabulon volt, míg a srác a kockaladában és Trapperban feszítve érezte úgy, hogy a sikeres randi érdekében mindent megtett. Sorolhatnám napokon át a márkákat és a hétköznapi vagy épp ünnepi részeit a letűnt gyerekkoromnak, giccses, nem giccses, engem akkor is olyan érzés fog el ilyen emlékeket visszaidézve, mintha egy kicsit megint elhinném, hogy van Mikulás. Persze tudom, nincs, és ciki az egész, mégis...
Nézzetek körül a Retronom-on és emlékezzetek mosolyogva, ilyenek is voltunk:
Hm. Mióta rátaláltam, tudom, egyszer találkoznunk kell. Álmaimban magam előtt látom, ahogy bebarangolom lejtőit, domborulatait, íveit és lassan, minden szédült percét élvezve magamévá tenném. Szenvedélyesen megcsalnám bármelyik csajomat azokért az izgalmakért, amit nyújt. Vagy együtt egy hármas vele és a barátnővel.
Passo dello Stelvio. Stelvio hágó. A motorosok mekkája. Ezt egyszer minden motorosnak meg kell tapasztalnia! Bormioból indulunk, ez az olasz Alpokban van, 1215m magasból. Hajtűkanyarokkal tagolt hegyi szerpentin vezet fel a 2758m magasan fekvő Stelvio hágóra, ahonnan északkeletre visz az utunk tovább, több mint 1800m-t süllyedve, a 916m magasan található Prato allo Stelvioba. Hátunk mögött hagytunk 50km-t, miközben 3200 méter szintkülönbséget tettünk meg, számolhatatlan kanyar után. Persze autóból nem az igazi dolog, hiszen ott az ember a természettől elzárva, egy dobozban utazik és kerülgeti a hányinger, míg a motorosok kanyartól kanyarig a lejtőre simulva másszák meg a hegyet, a hegyoldal roppant árnyékában.
Íme pár kép és egy videó, hogy kicsit átérezzétek, mi fogott meg ebben a természeti csodában. Először a hágó déli oldaláról egy fotó:

Illetve egy kép arról, hogy mit lát az ember a hágó tetejéről, ha visszanéz.

Végezetül egy videó arról, hogy mit él át az úton a motoros, aki itt gurul lefelé. Igen, ezt szeretném átélni!
Haveroknak mutattam a blogot, és volt olyan visszajelzés, hogy szép-szép, de mi ez a furcsa zene, meg hogy a drum'n'bass-t eszik-e vagy isszák. Utálok magyarázkodni, aki kellően nyitott, az utánanéz, kérdez, ha tényleg érdekli a téma. Na igen, de mit csináljunk ha a zenei lexikonok és más okosságok általában a musicaleknél meg Elvisnél véget érnek, a mai "tánczenéről" (bocsánatot kérek attól akinek idegeit borzolja a szó - igen, az enyémet is, de most nem jut jobb eszembe) meg ugye egy kukkot sem írnak. Meg aztán ha az ember bemegy egy mégoly' kulturált zeneboltba, ahol hegyekben állnak a CD-k, még ott is hiába szeretne belehallgatni vmi jó kis goába, hogy megtudja mi az, ha az amúgy fiatal, kozsón nevelkedett eladó úgy néz rá, mint bornyú az új kapura. Szóval jogos, honnan a fenéből tudhatná meg vki, mi az a tribal vagy hogy mi köze mondjuk a Kraftwerknek a KLF-hez?

No, akkor most felkapcsolom a villanyt jól! Találtam egy nagyon kedves oldalt, ahol összefüggéseiben, példákkal (zenékkel) illusztrálva vannak bemutatva a modern zenei irányzatok a technotól a rapig, az acid jazztől a dubig:
Kéne egy jó háttérkép? Unod a Winamp külsejét? Tetkót akarsz, de ötleted sincs? Egyedi kép kéne a telódra? Ingyenes ecseteket, fontokat keresel a rajzoláshoz? Vagy csak simán bámészkodnál, mások mit alkotnak?

Akkor nézz be a deviantART-ra!
Ha elakadnál, akkor katt a Categories gombra, ott keresheted ki a megfelelő kategóriát. Pl. a legnépszerűbb kategóriát, a háttérképeket és a különböző programokhoz való skineket a Customization menüpont alatt, a Wallpaper-ben illetve a Skins&Themes-ben találod.
Pasiból vagyok, igen, megnézek egy jó csajt az utcán. Hogy aztán a külső mennyiben smink és mennyiben szépség, az mindig a nő titka. Vagy a másnap reggelé...
A média azt nyomja, legyen jó kocsid, széles, hófehér vigyorod, jó nőd, és hiába húztak át Budapest csatornahálózatán, a drájvettertaft minden körülmények közt tökéletes hajkoronát biztosít a fejeden. Szóval hogy a természetesnél csak a reklámokban szereplő emberek szebbek és boldogabbak. Annyira, hogy néha hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, hogy amit látunk, az nem más mint reklámfotó és gyakorlott retusmunka. Egy Photoshopot profin használó retusőr keze alatt kisimulnak a ráncok, és a tegnap még ragyás szomszédlány is kívánatos cukorfalat lesz.

Aki nem hiszi, járjon utána... itt:
Glenn Feron - The Art of Retouching
Greg Apodaca's Digital Portfolio
(A kicsi fotókra - illetve Apodacánál a fotók további kisebb részleteire - kattintva bejön nagyban a retusált fotó. Ha a fotóra ráviszed az egeret, előbukkan az eredeti, retusálatlan kép. Ha nem változna a kép, akkor várj picit!)
Szerintem ez már beteges... A név magáért beszél, nem magyaráznám, nézd meg!
Van egy jó hírem meg egy rossz. A jó az, hogy a mai fizika szerint csak 10 dimenzió van. A rossz az, hogy a mindennapi értelemben, ahogy a négy dimenziót (tér és idő) megtapasztaljuk, úgy a tizet sosem fogjuk, szóval aki szeret tapasztalás alapján tanulni, az most bebukta.
De hogy mégse legyen olyan kilátástalan a helyzet, találtam egy nagyon jó szemléltető videót a dologról, ami megpróbálja bemutatni a 10 dimenziót, lépésről lépésre, általunk, 3+1 dimenziós lényeknek is érthető fogalmakkal, képekkel. Ha vmi mégsem érthető, ne búsulj, így is okosabb vagy, mint a bubi a kártyán, vagy mint egy hangya. Persze van, akit ez nem vigasztal. :)
Ha jobb minőségben szeretnéd megnézni a videót, akkor itt az eredeti flash animáció.
Amikor először láttam ezt a videót, az elején csak kuncogtam a poénokon, oké, jópofa tájszólással beszélnek lökött emberek, de nem értettem, mi olyan vicces ezen, hogy a webre kell tenni. Aztán úgy másfél perc elteltével megértettem, amikor a középső mukinak mikrofont adnak. Utána fél óráig dőltem a röhögéstől. És azóta sem tudom megúszni az újranézést nevetés nélkül. Szóval bedobom a közösbe, nevess te is!
(Akit zavarna, hogy sok bejegyzésemben feltételezem az angoltudást, az most megnyugodhat, ehhez angol nem kell. Azért egy kis infó... Egy egy stand-up, tehát a szinpadon egyedül fellépő komikus, aki megpróbálja egy kis mókába belevinni a közönségét. Aztán maga is meglepődik, hogy az egyik néző ellopja a show-t, egy váratlan megnyilvánulásával.)
Nem tudom, ki hogy van vele, de én hiába tudom, hogy az optikai csalódások csak trükkös ábrák, amik inkább a látás-érzetünket manipulálják, nem pedig valós dolgokat mutatnak, mégis szeretem, ha egy-egy szebb-érdekesebb ábra el tudja hitetni velem, hogy márpedig amit látok az frankó.
Íme egy kis videó ami csokorba szedi a legalapvetőbb ábrákat. Régebben volt olyan verzió, amit fél percig nézni kellett, hogy aztán a nézőre hozza a frászt egy üvöltő fej. Garantálom, ez most nem az a mese, ezek tényleg érdekes ábrák.
Opolopo - Step Into the Light
A medley of the latest album - RF Presents Opolopo
Szoktam motorozni, tudom milyen érzés, pláne ha az ember egy picit a lehetőségeivel, a fizikával, a korlátaival játszik. És estem is már. De amit ezek csinálnak, az hajmeresztő.
Tudod-e, hogy mi a világ lassan legnagyobb angolul beszélő közössége? Nem, nem az amerikai...
Mialatt végignézed a következő prezentációt, szerinted hány gyerek születik?
38 éves korodra szerinted hányadik munkahelyedet koptatod?
Szerinted feltalálták már azt a technikát, amit 5 év múlva otthon használsz? Létezik az a munka ma, amit 10 év múlva végzel?
Ilyen, és ehhez hasonló kérdéseket válaszol meg egy prezentáció, mely az egyre szédítőbb ütemben gyorsuló világunkat mutatja be (lapozni a nyilakkal lehet):