avagy megvagy!
2008. május 9., péntek
2008. május 8., csütörtök
2008. május 7., szerda
2008. május 6., kedd
Midnight Star - The Midas Touch
Huh. 80-as évek, emlékszik rá egyáltalán vki? Tiritarka divat, szintiőrület, hajzselé, vigyor ezerrel és persze mindenki boldog, szerelmes és szerencsés. Naná, hogy a csúcson ott volt a legifjabb Jackson, a csodagyerek, de azért itt volt csomó jó műanyagzene, a popzenében pedig már kikerülhetetlenek voltak a feketék. Mindenki szép volt, fiatal és bájos, nem véletlen, hogy több híres modellből is énekes lehetett (Whitney Houston, Sade). És valahogy még mindig emberiek voltak, nem pedig kitaláltak, mint a mai RnB hősök, akiknek a hangját vocoderrel gyártják le marketingesek és hangmérnökök. Akkor a Yamaha DX7 volt a király, minden zenéhez vmit értő ember ismerte a hangmintakészletét, amiből gazdálkodni lehetett. El Debarge, Ray Parker Jr. (Ghostbusters zenéje... emlékszel?), Zapp & Roger, Billy Ocean, New Edition, éshát Stevie (Wonder), Cameo (Word up!) és a Midnight Star, csak hogy pár név abból az érából. A legutóbbi bandától a mai szám a Midas Touch... minden amihez hozzányúl, arannyá változik.
2008. május 5., hétfő
Omar - There's Nothing Like This
Nem akarok itt lenni. Ott akarok lenni, ahol mindig forró narancssárga alkonyat van. Ahol minden fürdik a buja virágillatban. Ahol minden hang érthető és érezhető. Ahol nincsenek titkok és bonyolult dolgok. Ahol te vagy csak és én. Ahol meleg van, ahol fúj a szél, ahol esik az eső. Ahol rajzolhatók az álmok és ahol a gyerekek élnek. Ahol a falak vattacukorból vannak, ahol mindig van csoki és szerelem. Hiányzol.
Sorry, nekem ezt mondja, ide visz el most ez a szám. Akinek infó kell, az Omar Lye Fook-nak nézzen utána!
2008. április 30., szerda
Kispál és a Borz - De szeretnék...
Van-e olyan ember, aki magyarul beszél, zenét hallgat és nem ismeri a Kispált? Biztos van, de nekik meghagyom Balázs Palit és hasonlókat. :) Lovasi András és pécsi bandája szerintem az egyik legeredetibb magyar dolog, ami az utóbbi 2-3 évtizedben történt a hazai művészeti életben. Nem akarom behatárolni műfajilag, hogy mi ez, elég annyi, hogy pár taktusból, pár sor szövegből minden zenekedvelő megismeri a kispál-zenéket. Volt szerencsém vele beszélgetni arról amit csinálnak, hogy tulajdonképpen a mai zenék dalszövegei nyelvtanilag az angol nyelv ritmusára, rímeire, stb. vannak kitalálva, ergo mással emészthetőt, főleg újat alkotni képtelenség. Mindenesetre nekik sikerült, úgy érzem.
Aztán ott van az Anima (Sound System, gyengébbek kedvéért). Nekik is sikerült vmi egyénit alkotni, amivel nemzetközi szinten is sikerült érvényesülni, persze más műfajban, máshogyan. Ebben a számban a két unikum csapat összegyúrt vmit, mindkét stílusból a jót, és kerekedett belőle egy kedves, vidám, és szerintem nagyon jó szám. Németh Juci mézédes kislányos hangja Lovasi kemény, férfias soraival.
És még vmi. Régebben is szerettem a számot. Most még jobban szeretem, mert kabalazene. Aki tudja, miért, mosolyogjon, köszönöm neki!
2008. április 26., szombat
Candy Dulfer - Pick Up the Pieces
A mai darab egy örökzöld funk. A szám eredetije egy méltatlanul kevéssé ismert funk-bandától szármatik, bizonyos Average White Band-től, méghozzá 1975-ből, és akkoriban az Eagles-től a Doobie Brotherstől orozta el a slágerlisták elsőségét. Teltek-múltak az évek, és a fél jazz-funk világ feldolgozta a számot, így jutunk el az 1992-es feldolgozásig.
A szaxofonista Candy Dulfer 14 éves korától játszik, zenei gyökereit apjától, Hans Dulfertől kapta, aki szintén zenész volt. Első nagyobb sikere Dave Stewart-tal a Lily Was Here volt, 1989-ben, de akkoriban, és azóta is Prince-szel sokat dolgozott együtt, illetve a Partyman c. videóban is szerepelt. 19 évesen jelentette meg első albumát (Saxuality), melyet Grammyre is neveztek. Candy Dulfer Pick up feldolgozása a Sax-A-Go-Go albumon jelent meg 1993-ban, és a számon elég erőteljesen érződik Prince hatása. Jó kis bulizós, "tornázós" szám, jó szórakozást hozzá!
Örkény István - Mi mindent kell tudni
Érvényes két díjszabási övezet beutazására, egy órán belül, legföljebb négyszeri átszállással, a felszállóhelytől az utazás céljához vezető legrövidebb útvonalon. Átszállni csak kereszteződéseknél, elágazásoknál és végállomásokon lehet, de csak olyan kocsira, melynek útvonala az előzően igénybe vett kocsik útvonalától eltér. Egy utazás során csak egy Duna-híd és minden útvonal csak egyszer érinthető.
Kerülő utazás és útmegszakítás tilos!
Jesszusom
avagy az igazi hős
Ha netán kétségeid lennének, hogy a vallásos embereket elhagyta a hősmítosz, ha igazi példaképre volna szükséged, és irtózol Superman kívül hordott bugyijától, pókember hálójától, Hulk unintelligens zöld fejétől, akkor eljött a te időd!
Megjött Jézus, a megahős! Van chopperes, szörfös, Stallone-t gyalázó hegymászó, álruhás koldus, de még győzelmet sugárzó focibajnok is. Ne késlekedj, ragadd meg az alkalmat, és rendeld meg máris a te személyes Jézusodat, hogy végre testközelből érezd, ő veled van. Mindörökké. Ámen!
2008. április 25., péntek
Afro Angel - Join Me Brother
Hed Kandi. Aki előadók helyett válogatások szerint gyűjt zenéket, annak ismerős lehet e név, Mark Doyle lemezkiadóját takarja, ami 1999 óta ad ki válogatás-albumokat, chillout-house zenékkel. Nem vagyok egy nagyon house-rajongó, de azért ezek mégis többnyire jó zenék, éshát válogatás lévén csak az előadók néhány legjobb számát kapja az ember az albumokon. Ez a szám is egy HK válogatásról került a mai postba, egy kis brazil-elektro house szám, kellemesen lendületes, ami az utóbbi pár nap nyugisabb számai után felüdülés lehet. A video nem klip, hanem inkább diavetítés, - lévén hogy ezekre a zenékre inkább partizni és nem klipet forgatni szokás, - és a képekkel teszünk egy kis kirándulást Miamiba. :) Csatlakozz te is, tesó! Afro Angel...
2008. április 24., csütörtök
Dolphin Boy - Shake It Loose
Akkor ma is uncsizunk kicsit. Az előadó nem érdekes, a szám úgyszintén, a videónak meg a hangulaton kívül semmi köze a számhoz. Fincsi, hátradőlős, pihenős zene, hátsó szándék, mondanivaló, stb. nélkül. Biztos van aki az ilyen zenéktől beállna, mint marinéni az űrsütitől, én spec naphosszat tudnám hallgatni. Akkor most három és fél perc nyugi van, chill out...
2008. április 22., kedd
Karinthy Frigyes - Gőgicse
Szeretnék valahogy megismerkedni velük, mert Pestig még négy órát megy a vonat, és a lapokat kiolvastam. Csinos, barna asszony és kissé kövéres úr és Bübüke, aki hatéves lehet, de még szoknyában járatják. Odafigyelek.
- Bübüke, mit kell mondani a bácsinak?
- Köszönöm tépen.
- Köszönöd tépen? Jaj, te aranyos! Nézd, kérlek, Aranka, hogy csücsöríti azt a kis száját, mikor azt mondja: tépen! Jaj de édes ez a gyerek. Te!!... Te drágaság.
fejléc javítás
Apróság, végre megint a fejlécre kattintással juttok el a nyitóoldalra, ennek megfelelően a bal oszlop tetejéről levettem a nyitóoldalra mutató linket.
Les Hommes - Intraspettro/Boogaloogalick
Úgy döntöttem, ma nem terhelem meg senki gyomrát semmi nehézzel, ma bárzenét kapsz. Igazából ez egy kellemes, nyári délutáni, gyümölcslé mellé a tengerpartra való zene. Ibiza, hideg koktél, azúrkék ég, napsütés, mobil, laptop, pda kikapcsolva...
Elvileg azt mondják az okosok, hogy ez nujazz, vagy lounge, vagy mittudomén milyen zene, szerintem csak simán jó, vmi kategorizálhatatlan zene. A banda nem igazán ismert, tipikusan válogatás-albumok szinte névtelen szereplője. Viszont érdemes ezen a számon elindulni a youtube-on, last.fm-en vagy hasonló zenei lelőhelyeken, mert elég jó zenék "társaságban" szokott szerepelni. No, akkor hátradőlni, élvezni!
2008. április 21., hétfő
Elment a vespás
avagy vallomás Robertonak
Tudod, te voltál az első, aki elvitt motorozni. Féltem mögötted mint a fene, mert úgy mentél mint az állat, bár ez Firenzében, az olasz közlekedésben egy robogón nem is olyan különös. Amikor elhívtál, még nem sejtettem semmit, csak gondoltam kipróbálom, aztán jött a fekete leves, kapaszkodtam mint a fene, úgy zümmögtél a kocsik között. Félelmetes volt ez akkor egy magamfajta kissrácnak, de mégis volt benne vmi.
Hazajöttünk, eltelt sok-sok év, és úgy gondoltam, én ilyen veszélyes hobbira sosem adom a fejem. Aztán mégis... Felültem életem első kávédarálójára, egy kis ötvenes robogóra, mert előtte fizettem ki, és nem volt visszaút, ahogy akkor sem, Firenzében. Aztán belejöttem. Mentem vele sokat, sőt, azóta már nagyobb is van... amivel tavaly nagyon szerettem volna eljutni hozzád, és eldicsekedni vele.
Már nem tehetem. Elaludtál, békésen. Nagyon sajnálom, hogy nem mondhattam el, hogy ezt a hobbit, ezt a mániát neked köszönhetem, Roberto. Már tudom milyen jó, már mennék veled, de már nem lehet. Remélem így, vagy úgy még találkozunk, remélem ott és akkor is lehet még alattunk 2-2 kerék, hogy ez a régi álmom megvalósuljon. Szerettelek volna jobban ismerni, és a saját nyelveden elmondani, milyen jót adtál nekem. Talán egyszer még találkozunk, talán épp úton. Addig is, széles utat, Roberto!
Tömeges kritika
avagy sokaknak ismét kivan a két kerekük
Nem voltam ott. Még lélekben sem - bocs bicajosok, jobb dolgom volt, de tényleg! - mégis úgy érzem, lettem volna ott. Talán szeptemberben elmegyek megint. Nem akarok magyarázkodni, de néhány éve azért én is ott voltam...
80000 pár emberi erőforrás által hajtott kerék gurult át a fővároson, igazolva, hogy egyre több ember lenne hajlandó kiszakadni a bádogkasztnikból és a benzingőzből, ha az ország kicsit jobban partner lenne benne. 80 ezer ember, a kritikus tömeg, aki tömeges kritikát mondott arról, ami most itthon van - mindezt tette politikamentesen, békésen, másokat nem, vagy csak minimálisan gátolva a dolgában. Voltam már pár éve ezen a vonuláson, ahogy motoros felvonulásokon is, és ilyenkor mindig megélek egy álmot, hogy milyen lenne, ha sok bicajos/motorostársammal lennék az úton, ha vigyáznának ránk, ha vigyáznánk egymásra, ha egy kicsit a miénk is lenne az út, nem csak az autósoké, és ha egy kicsit békésebb, megértőbb, nyugodtabb, tisztább világban lennénk. Persze, amilyen szép az álom, annyira múlandó is, bringaemelés, aztán vissza a macskakőre, a kátyúkba, a teherautók mögé, a 'gőzbe.
Nem értem, ha egy maroknyi ilyen vagy olyan politikai tüntető, vagy egy kupac mávos-békávés, vagy más közszolgáltató fel tud tartani másik 10 milliót, ha a közteret tudja szennyezni a létével, ha másokat akadályozhat abban, hogy dolgozzon, adót fizessen (a tüntető helyett is...) és még el is tud érni vele vmit, akkor 80 ezer békés, politikamentes, természetbarát bicajos miért nem tud elérni semmit. Vagy azt csak balhéval lehet? Csak akkor lehet felfogni egy kritikát, ha már bokszkesztyűvel vagy baseball-ütővel adják?
ZZ Top - Rough Boy
Most elég hülyén érzem magam, mert egyfelől szinte alig tudok vmit a két szakállasról, meg a harmadikról, akik így együtt a ZZ Top - persze utánanézhetnék, és számomra érdektelen dolgokkal tömhetném a fejed, de inkább nem. Másfelől meg a dal mondanivalója is kellően nulla ahhoz, hogy írhassak róla. Aztán mégis valahogy jó ez a szám, ül a videó is, mégha kissé távol is áll a képi világa a rocktól. Na jó, pucér nénik vannak benne, meg az űrsiklóvá alakított ZZ Mobil is, füst meg fém szerelékek is... Választhattam volna a Gimme All Your Lovin'-t vagy a Legs-t is a mai számnak, de szerintem akkor is ez a legjobb. Szóval jó szórakozást, jönnek a szakállasok!
2008. április 15., kedd
Meghalt Antal Imre
Egy ideje nem írtam a blogra, nincs időm, sajnos nagy a hajtás. Ezt mégis be kell jegyeznem, mert....... mert kell.
Nem tudom, nincs rá még szó. Szomorú vagyok, mert a műsorain nőttem fel, és valahogy mindig úgy tűnt, olyan volt mint Hofi, hogy nem tudod elképzelni, hogy ne éljen örökké. Aztán most már ő sincs... Egy ideje, ahogy öregebb és betegesebb lett, eltűnt a képernyőről, és csak a bulvár kapta fel, hogy az emberek is rádöbbenjenek, nem tudják elképzelni, hogy "A műsorvezető" eltűnjön. Aztán persze a bulvár pénzt látott benne, szenzációt, és volt, aki rajongással védte, volt, aki mindenféle mocskos dolgot derített ki róla, volt, aki csak pénzt remélt abból, ha fodrozódik a zavaros víz az ügy körül. Nem örültem neki, hogy egy embert nem hagynak megöregedni, meghalni békében, méltóságban. Most meghalt, nem tudom mennyire békében és mennyire méltóságban és a sem a bulvár, sem a pénz nem hozza vissza.
Sok boldog órát adtál nekem, Imre bácsi, akit csak a tévéből ismertelek. Emlékezni fogok rád, mert lehettél bármilyen, egy kicsit mégis sokaknak a családtagja voltál, és családtagoknak az ember mindent elnéz. Nyugodj békében, vagy térj vissza közénk, ugyanolyan életszeretettel, vidámsággal, ahogy éltél!
2008. április 4., péntek
Mátrix ping-pong
És még egy lökött videó, most a japánoktól. Ping-pong meccs Mátrix-stílusban.
Hadd tegyek hozzá egy érdekességet. A japán színdarabokban, és általában közmegegyezés, hogy ha vki teljesen fekete ruhában van, akkor ő láthatatlan. Persze, látható marad feketében is, de az emberek ilyenkor ezen az optikai semmiségen túltéve magukat tényleg nem akarják meglátni a beöltözött embert, ergo pl. bábjátékoknál a segítők is feketében vannak, ergo csak a bábokat "látni", a segítőket nem. Erre az elvre épül a klip is. Szerintem poén.
MANAMANA!
Ha netán bal lábbal keltél volna fel, a busz az orrod előtt ment el, vagy a reggeli rohanásban még kávét sem tudtál inni, akkor most neked ajánlom a videót. Örökzöld, elnyűhetetlen, idióta. Aki ezt nem ismeri, az most sürgősen pótolja!
2008. április 2., szerda
Egy régi szám Muppet verzióban
Nem akarom nagyon magyarázni a következő videót, akinek ismerős a szám, az szerintem röhögni fog a feldolgozáson, akinek nem, az megnézheti az eredeti klipet itt...
Andreas Vollenweider - And the Long Shadows
Ma egy svájci hárfás úr zenéjét idézem meg, mint napi klip. Számomra meghatározhatatlan, milyen zenét is játszik, mert ez egy kicsit klasszikus zene, kicsit pop, kicsit világzene, kicsit vmi akusztikus ambient... olyan ilyen. Aki ismeri Vollenweidert, az ráismer, aki nem, annak meg megfoghatatlan. Volt szerencsém egy koncertjén jelen lenni, idáig az egyetlen olyan eset volt, amikor a közönség nem állt, nem csápolt, nem széken ült fegyelmezetten, hanem a földön heverészett.
Vollenweider zenéje számomra egy mesevilágot fest le, hol hősökkel, szörnyekkel, hol erdőkkel és tündérekkel, és kiszakít a mindennapi világból. Általában nagyobb zenekarokra, klasszikus hangszerelésre írt zenéi könnyedek tudnak maradni, sosincs olyan érzésem tőle, hogy komolyzenét hallgatok, holott ez sokmindenben olyasmi.
Az És a hosszú árnyékok c. szám a Dancing With The Lion albumról való, az album turnéjának egy állomása volt Budapest, ekkor hallgathattam meg élőben Vollenweider zenéjét, talán ezért maradt meg bennem annyira ennek a lemeznek az anyaga. Vagy csak jó az album. Én szeretem, kérlek, hallgasd meg!
2008. április 1., kedd
arculatváltás, háttérzene, meg pár apróság...
No, ha ezt olvasod, valószínűleg láttad, hogy az oldalt kicsit átterveztem. Lehet szidni, dícsérni, de most ilyen és kész. Ha van vmi építő jellegű javaslatod, hogy hogy lenne jobb, akkor lehet kommentálni.
Raktam be jobbra egy zenelejátszót, ami a háttérzenét adja, általam kedvelt zenékből. Ez sajnos lapozáskor újraindul, de lehet számot ugrani benne, meg aztán filózom azon is, hogy hogy tudnék többféle zenei repertoárt kitenni, de ezeken a kérdéseken még dolgozom. Egyenlőre van, megy, akinek tetszik, az hallgatja, akinek nem, nem fogja.
A fejlécen volt egy link a főoldalra, hogy ha vki nagyon elkavarodik a részletekben, visszataláljon az elejére. Lévén hogy áttúrtam sokmindent, és a "Tigrincs blog" szövegen volt a link, ez pedig a fejléc-képbe került, ezért a link sincs többé. Viszont baloldalt, a doboz tetejére került egy link, ami kicsit suta, de a célnak megfelel: a főoldalra ugrik.
No, várom a kritikákat, de ha lehet, akkor konstruktív dolgokat kérek, nem olyat, hogy ez nem tetszik, az csúnya, stb. mert ezzel nem tudok mit kezdeni, max kimoderálom, ha unom.
Presser Gábor - Örökké szépek
avagy in memoriam Kaszás Attila
A mai video kicsit rendhagyó. Ugyan a zenét is szeretem, a darabot is, melyhez Presser írta ezt a számot, ez talán önmagában is elég lenne hogy feltegyem. De valaki a dalhoz szerkesztett egy fotó-összeállítást, melyben Kaszás Attilára, a Vígszínház nemrég elhunyt szinészére emlékezik, és úgy éreztem, ennyivel én is tartozom a szinész emlékének, mind Padlás-rajongó és mind Kaszást szerető ember is.
A zenés mesét 20 éve játssza töretlen sikerrel a Vígszínház, sokszáz előadást megérve, én is láttam párszor. Nem akarom túlértékelni a dolgot, de azt hiszem, elfér a polcon a Kisherceg és a Micimackó mellett ez a történet is, a gyerekeimet tuti el fogom vinni rá. Presser az LGT-s pályafutása végén írta Sztevanovity Dusán szövegéhez a zenét, a mai merengős-szomorkás számot is.
Kaszás Attiláról sokmindent lehetne írni, csupán copy-paste kérdése az egész. Sok filmben és darabban játszott, egy halom díjat megkapott, de nekem akkor is a Padlás rádiósa volt a kedvencem, amiért nagyon szerettem. Az én szememben mindig egy örök gyerek volt, valaki, aki nem tudott öregedni. Talán épp ezért is volt olyan tragikus korai halála. Emlékeimben tovább él.
Balhés, a nagybeteg
Pénteken megállt alattam a motor. Volt már előjele, pár nappal ezelőtt már rándult egyet alattam, de reméltem, semmi gond. Aztán munkába menet, reggel, Vecsés és Üllő között kilehelte a lelkét, a nagy préri közepén. Nem volt egyszerű fuvart szereznem, pár km-t toltam a két mázsáját, de napestig nem toltam volna be a szervízbe. Szerencsémre megállt egy autósnak álcázott motoros, akinek ismerőse foglalkozik motor-mentéssel, ergo egy fél órán belül úton voltunk a szervízbe. Ott viszont kiderült, hogy a baj komoly, ott kellett hagynom a gépet, mert a blokkban van vmi gond, talán a hengerfej-tömítés szállt el. Nem örülök neki. Nem kéne ilyen fiatalon rongyolódnia, de az is igaz, hogy azért nyúztam is rendesen. Valahogy ez az év nem indul jól két keréken, Balhés rászolgál a nevére. :(
2008. március 26., szerda
68
avagy lemeszeltek...
Lakott területen, Cegléden, nem tudom, hogy 50 helyett mentem 68 km/h-val, amiről ugye ha leveszem a méréshibát, akkor az 65... 3 rugóm és 3 "smart pontom" bánja a dolgot. Siettem, a szerelmemhez. Ez az első gyorshajtás-büntetésem, nem szeretnék többet, de biztos lesz még. Van akiben a 48 marad meg, vagy az 56, nekem a 68 lesz a kedvenc számom. Csak úgy. Nem vagyok vad motoros, és nem vagyok büszke rá, de azért bizsergető érzés. :)
Joe Hisaishi - Sea of Blue (Hana Bi OST)
Vannak témák, amiket kerülgetek. Szeretnék írni pár dologról, de nehéz, mert úgy érzem, vmi olyat kéne leírnom, amitől majd mindenki jól kedvet kap, és megszereti, amiről írok. Persze úgyse fogja, de én szeretném. Aztán ennek az a vége, hogy sokmindenről írok, csak épp a lényegesebb dolgokról. Itt van pl. Takeshi Kitano és a filmjei. Nagyon szeretem őket, de képtelen vagyok írni róla. Írok hát a zenéjéről kicsit.
Eredeti nevén Mamoru Fujisawa, vagy ahogy a filmekből ismerhetjük, Joe Hisaishi több mint száz filmhez adta műveit, köztük egész estés rajzfilmekhez és játékfilmekhez is, pl. Kitano filmjeihez is. Nagyon szeretem a zenéit, egyfelől le se tagadhatná, hogy japán, mégsem tolakodóan sok benne a "hazai" elem, egy távolkeleti zenéhez nem szokott embert is simán elringatnak a darabjai. A filmes kollégáimnak köszönhetően megtanultam szeretni a filmekben a csendet és az atmoszférát, ugyanakkor a filmzenékre is jobban figyelek, és Hisaishi művei film mellett és magukban is nagyon kellemesek. Nem felforgatók, nem akarnak többek lenni, mint egy filmzene: hangulatok, színek, érzések lágy folyama.
Ez a szám a Hana Bi, azaz a Tűzvirágok című filmből való.
2008. március 25., kedd
Karinthy Frigyes - Szeretem az állatot
A kis házinyúl mindjárt nagyon megtetszett, mikor a konyhában letették: buta, kedves kis feje, ijedt szemei és lágy, sima szőre. Azt a jellemző, gyöngéd, pártoló szeretetet érzem, amit nagyon jól ismernek kezdő szerelmesek, akiknek kicsi és macskaszerű nőkkel akadt dolguk. Nem akarok semmit tőled, te fehér, ijedt kis nyúl, csak meg akarom simogatni a fehér bundádat, hátrafelé és óvatosan, hogy jólessék neked, ölembe vennélek, és a kis fejedet simogatnám, hogy megnyugodj, és jól erezd magad, biztonságban, és elhidd, hogy nincs okod félni, nem kell tartanod semmitől, én vigyázok rád és megvédelek.
Ezt érzem, egészen melegen és önzetlenül, felolvadva ebben a védő, önzetlen, odaadó szeretetben, és a kis fehér nyúl után nyúlok, hogy megsimogassam. A kis nyúl azonban, ijedt kis dög, riadtan lelapul, és kifut a tenyerem alól, be a konyhaszekrény alá.
Jimi Hendrix - Foxy Lady
Ha Hendrixre gondolok, rögtön tódulnak a fejembe a közhelyek, amiket írhatnék. Egy legenda, akinek meg kellett halnia, hogy örökké éljen, meg ilyenek. Nem tudom, kicsit siralmas mondjuk Mick Jaggert, a békében megőszült rocker lázadót nézni, ahogy ötvenezredszer is követelik tőle koncerten a getnót a mindenkori ifjak és örökifjak, ő meg megpróbálja előadni az újabb lázadásait is. Éshát ez azért egy nyugdíjaskorú felforgató szájából... no de mindegy. Bezzeg Jimi ha élne... ő se lenne jobb, de ő legalább eltávozott időben, mint Petőfi. No jó, az ironizálást és a közhelyeket befejeztem.
Erősen kétlem, hogy mai zenészemről sokat kéne mesélnem, talán csak az nem ismeri, aki Lakodalmas Lajos zenei költészetén nevelkedett, ergo nem szaporítanám a szót. Gitárzseni, egy állat, a legnagyobb bűne az, hogy Miles Davissel a jazzes barátkozásuk már nem fért bele földi pályafutásába. De inkább nézd, ez a buja kiscsaj, a Foxy Lady.
2008. március 21., péntek
Mezzoforte - Garden party
Ez az egyik leggagyibb jazz-funk szám, amit valaha hallottam. Egyben ez az egyik legismertebb ilyen szám, amit a 80-es években játszottak, Herb Alpert és Jean-Luc Ponty (aki mellesleg egy kis ideig a zenekarban játszott) mellett. A banda 1977-ben alakult, fiatal izlandi srácokból, és a kezdetektől fogva markáns, könnyen felismerhető jazz-funkot játszottak, mely gyors népszerűséget jelentett nekik. A Suprise Surprise albumról ez a Garden Party a popzenei albumokra is felcsúszott (az angol toplistán a 17. helyig jutott 1983-ban), s bár a zene nem emelkedik Miles Davis-i magasságokba, mégis szerintem a könnyedségével és slágerességével sokat tett a jazz mint műfaj megismertetéséért, elfogadottságáért.
Egy kis bulizene, kerti partikhoz a középhangosan:
2008. március 20., csütörtök
Dimitri from Paris - A Very Stylish Girl/Sacré Francais!
Hát, ismét egy retro-lounge-samba-jazz-house-valami következik. Az előadója sem egy egyszerű eset, ugyanis Dimitri igazi neve Dimitris Yerasimos, azaz görög lenne, ha nem született volna Isztambulban. A DJ-zés mellett olyan híres divattervezőknek szerzett zenét a kifutókra (igen, ilyen is van, ha egy vmit magára is adó divatdiktátor nem csak egyszerűen slágereket akar összeollózni a billegő cicababák mellé...), mint pl. Yves Saint-Laurent, Coco Chanel és J.P. Gaultier. Zenéi régi és új számok és hangminták remixelése, de általában a 60-as, 70-es évek nagy romantikus filmjeinek előkelő és parfümillatú hangulatát idézik. Ez a szám is egy nagyon divatos lányról szól, s a '96-os Sacrebleu albumról való.
És akkor most rendhagyó módon linkelek még videót, mert egyszerűen nem bíííííííííírom ki... Na jó, tegnap úgysem volt napi klip, szóval bocsásd meg nekem. Tehát még egy Dimitri szám, egy kicsit hasonló, egy kicsit más, de a rajzfilm-részéért egyszerűen megbolondulok. Írnom kell már Shag-ről és társairól egy cikket végre, mert élek-halok a stílusért, csak ugye az idő... Addig is: Sacré Francais!
2008. március 18., kedd
Matt Bianco - Don't Blame it on that Girl
Egy negyed évszázada alakult banda 20 évvel ezelőtti száma kerül ma terítékre. A zenekar a 80-as években volt népszerű, de 2004-ben sikerült egy új albummal visszatérniük, ami ugyan nem lett sikeres, de azért szerintem szinvonalas lett (Matt's Mood). Zenéjük könnyed latinos pop volt, melyet érdekes módon leginkább lengyel énekesnőjük, Basia Trzetrzelewska egyedi énekstílusa tett felismerhetővé és különlegessé. Ő később szólókarrierbe kezdett, és tulajdonképpen ő vitte tovább a Matt Bianco sikereit még pár évig.
2008. március 17., hétfő
Hiroshima - One Wish
Na ilyet se sűrűn lát európai halandó. Japán elektronikus-jazz-pop, hagyományos japán hangszereken és szintin, a hangulatfokozó elem pedig egy kimonós táncos. A '74-ben alakult zenekar a világzenét, a jazzt és az elektronikus zenét ötvözi a hagyományos japán zenével. '85-ben jelent meg az Another Place albumuk, ami eddig a legismertebb lett, erről való a One Wish is, ami lágyabb smooth jazzes zene. Többek közt ennek az albumnak is köszönhető, hogy a banda Miles Davis előzenekara is volt.
Hiroshima - One Wish (Youtube)
Nézz körül a Hiroshima honlapján is:
2008. március 13., csütörtök
Santana - Bella
Nem szeretem Santanát. Nekem túl... populáris és blues-os. Mégis van pár mélyebb, hangulatosabb zenéje, mint pl. a Bella. Félre ne érts, vitathatatlanul egy jó gitáros, meg egyébként is, hogy jövök én ahhoz... de azért játszhatna még sok olyan számot mint ez... Igaz, akkor már nem Santana lenne, hanem mondjuk Pat Metheny... :) No, lényeg a lényeg, íme a Bella, enjoy!
Music Video Codes by VideoCure
2008. március 11., kedd
A nap képe - 2008/03/11
avagy egy lusta nyári délután
(Bougival-i híd, Claude Monet francia impresszionista festménye)
Claude Debussy - Claire de lune
Frida Bauer és David Ojsztrak előadásában
Említettem, hogy szeretem Debussy-t, hát íme. Claire de lune, azaz holdfény. Debussy az egyik leghíresebb impresszionista zeneszerző Ravel mellett, darabjai főleg benyomásokról, hangulatokról, színekről szólnak, és átmenetet képeznek a 19. sz. romantikája és a 20. sz.-i modern zene között. Zenéje sokakat megihletett, Sztravinszkijtől Bartókig, Philip Glasstól Steve Reichig, Bill Evanstől Monkig, Brad Mehldautól Jobimig. Még a szinte meghatározhatatlan, kortárs komoly- és popzene között magának hírnevet szerző Art of Noise is csinált egy (mellesleg egész jó) albumot a francia zeneszerző emlékére - egy drum'n'bass-opera-jazz-hiphop-narráció keverék zenei anyagot. De íme egy 1962-es előadásban a Holdfény.
2008. március 10., hétfő
Gal Costa és Antonio Carlos Jobim - Dindi
Dindimnek...
Bossa nova. Egy világhíressé lett brazil zenei irányzat, mely mögött egy név áll: Antonio Carlos Jobim. Neki köszönheti a világ a az Ipanema-i lányt, a Desafinado-t, és még sok más örökzöld latin dallamot. Ő és Joao Gilberto a latinamerikai zene talán legnagyobb klasszikusai, de a Gilberto név már ismerős lehet a blogomról, ha figyelmesen olvastál. Jobim zenei gyökereit a latin zene mellett Ravel és Debussy (huhh... na komolyzene még nem volt a blogon, de most hogy írok róla, hát Debussy-t be fogok tenni) zenéjében, no és a század elején született jazzben lehet megtalálni.
Dindi. Egy édes kis dal a nagy szerelemről, és arról a boldogságról, amit ha az ember meglel, úgy érzi, megtalálta a helyét a világban.
Oh Dindi…
If I only had words
I would say all the beautiful things that I see
When you’re with me
oh my Dindi
Don’t you know Dindi
I’d be running and searching for you
Like a river that can’t find the sea
That would be me
Without you my Dindi
/szabad fordításban...
Ó, Dindi,
Bárcsak lennének rá szavaim
Milyen gyönyörűnek látom a világot
Mikor velem vagy
Én Dindim
Hát nem tudod, Dindi?
Rohannék és keresnélek,
Mint a folyó, ami a tengert nem leli
Ilyen lennék én Nélküled, Dindim
2008. február 29., péntek
Julio Cortazar - A virág és a dulimanó
Egy dulimanó talál egy magányos virágot a mezon. Az első gondolata az, hogy leszakítja.
de aztán eszébe jut, hogy ez értelmetlen kegyetlenség lenne, ezért hat letérdel melle, és vidáman játszadozni kezd vele; megsimogatja a szirmait, fújdogálja, hogy táncra perdüljön, döngicsél neki, mint egy méhecske, szagolgatja az illatat, majd fogja magát, leheveredik melle, és békésen elszundít.
A virág meg azt gondolja magában: "Olyan, mint egy virág."
The Coup - Ride the Fence
Megint rap. Egy zene, amiről keveset tudok, kb. semmit azon túl, hogy jó zene és kemény szöveg. Amiért anno felfigyeltem rá, az az volt, hogy 2002-ben megnyerte a legjobb rajzfilm díját a külön flash animációknak rendezett Flash Film Festival-on, ebben a kategóriában ez volt az első klip, amit díjaztak.
2008. február 28., csütörtök
Örkény István - Az otthon
A kislány még csak négyéves volt, emlékei bizonyára összemosódtak, s az anyja, hogy tudatosítsa benne a küszöbön álló változást, odavitte a szögesdrót kerítéshez, és messziről megmutatta a szerelvényt.
- Nem is örülsz? Ez a vonat visz haza.
- És akkor mi lesz?
- Akkor otthon leszünk.
- Mi az, hogy otthon? - kérdezte a gyerek.
- Ahol azelőtt laktunk.
- És ott mi van?
- Emlékszel még a mackódra? Talán a babáid is megvannak még.
- Anyu - kérdezte a gyerek. - Otthon is vannak őrök?
- Ott nincsenek.
- Akkor - kérdezte a kislány - onnan meg lehet majd szökni?
Grandmaster Flash & The Furious Five - The Message
Egy történelmi szám. A rapet lehet szeretni, lehet utálni, lehet elmenni mellette, de mint műfaj, a létezése nem kérdéses. Ugyanakkor kevesen ismerik a gyökereket. Az első igazán híres rapper Kurtis Blow volt, aki a hetvenes évek közepe óta DJ-kedett bulikon, de mint break-táncos is ismert volt. A legelső elhíresült számot mégsem ő, hanem egy csapat jegyzi, ez volt Grandmaster Flash (Joseph "Biggie Grand" Saddler) és a Furious Five, az őrjöngő ötök, melyből később kiválva Melle Mel és Kid Creole kezdett önálló karrierbe. Melle Mel volt az első, aki MC-nek hívta magát, ha úgy tetszik, a DJ után az MC rövidítés tőle származik. Ha már a "nyelvújításnál" tartunk, akkor meg kell említeni, hogy a hip-hop kifejezést a zenei kategóriára pedig szintén egy bandatag, Keith "Cowboy" Wiggins találta ki. És még egy első, ebben a számban "publikálták" először a szkreccselést, azaz a lemez oda-vissza huzkodását a tű alatt. Az album, amin a szám található, egy hónap alatt platinalemez lett. Tehát 1982-t írunk, és ez az Üzenet. Vigyázat, szókimondó szöveg! :)
2008. február 27., szerda
.jpg)
Adamski - Killer
Bevallom, nem tudtam ki is az az Adamski. Bevallom, a Wiki után sem lettem okosabb, pár adaton kívül, aminek bárki bármikor utánanézhet. Egyike azon producereknek-zenészeknek, akinek háta mögül egy nagyon jó zenész bújt ki, aki nem más mint Seal. Ezt a klipet is legtöbben hozzá kötik, a Future Love Paradise-hoz hasonlóan, holott ekkor Seal még "csak" egy vokalista volt. Na jó de milyen - no, ezt azóta már tudjuk. Aztán a számot George Michael is feldolgozta, nem is rosszul. De most jöjjön a szó szerint gyilkos szám a sebhelyesarcú fekete énekes és a fehér zenész előadásában.
2008. február 26., kedd
Good Morning Sunshine
Szerintem menthetetlenül itt a tavasz. Lehet hogy a hideg még párszor bepróbálkozik, de ereje már nem lesz. Rügyeznek a fák, kidugták a buksi fejüket a hóvirágok, tavaszillat van a levegőben, meleg van. Rövidülnek az éjszakák és a szoknyák a lányokon. :) Úgy tűnik, túléltük a telet, és most megint minden jó lesz...
Tudom, naiv vagyok, egy kis egyszerű lélek, de nekem nem a "Let the Sunshine in", vagy az "Aquarius" a kedvencem a filmből, hanem ez a kis bugyuta nóta. Ezért most jól rád fogom erőltetni, hogy napsütéses vidám napod legyen tőle. :)
2008. február 16., szombat
Miért?
avagy egy baleset margójára
Kikanyarodott elém egy autós és rendesen megborított. A bal első kereke találkozott az első kerekemmel, megszorulásig magával rántotta, miközben megdöntötte a mocit. Szerencsére nem mentem gyorsan, és - mint jó szokásom szerint mindig - fejem búbjáig fel voltam páncélozva, szóval a mentősöknek semmi munkát nem adtam. Az autós úr - egy idős, rokkant ember - vélhetőleg abban a tudatban indult el, ki elém a főútra, hogy majd mindenki satuféket nyom, ha ő egyszer elindul és megoldja a problémát amit okozott. Rendőr, helyszínelés, feljelentés lett a dologból, természetesen, de a mocin azért van sérülés rendesen, és a két ölelkező kereket sem volt egyszerű szétválasztani. Megértem, hogy a motorom, a két lámpa ellenére picike, alig lehet észrevenni, és egyébként is ezerrel száguldozok vele, eltűnök, feltűnök, meg minden. Megértem, hogy főútvonalon, egyenesen haladva nincs elsőbbségem egy elém kanyarodó kocsival szemben és vigyáznom kell rá. Még azt is megértem, hogy egy ilyen manővernél az autósnak nem kell a tükörbe néznie, ad absurdum hátrafordulnia - mert ugye a tükörből MINDENT látna, dehát minek az, azért van a fék, hogy megálljanak mögötte. Mellesleg jegyzem meg, ez a második ilyen jellegű esetem... De egyet végképp nem értek. Hogyan kap egy idős, rokkant ember jogsit úgy, hogy a KRESZ alapvető, elsőbbséghez való jogait is megsérti - akár testi fogyatékosságai miatt, akár tudatosan. Nem hibáztatom, nem utálom, csak nem értem, miért kell gyilkos fegyvert adni olyannak a kezébe, aki mint kiderült, használni se tudja.
Eddig volt pár balesetem. Ha ezek országúton, vidéken, nagy sebességnél történtek volna, akkor azt mondanám, magamat is beleértve, hogy igen, azok a hülye motorosok, mennek mint az állat. Donorjelöltek. De nem... egyetlen esetet kivéve az eddigi négy borulásomat mind lakott területen, kis sebességnél, meg nem adott elsőbbség (mind egyenesen haladva, főútvonalon) miatt szenvedtem el... Igen, örülök, hogy fel vagyok protektorozva, hogy mind fejben, mind védőöltözetben megteszem amit lehet, hogy ne legyen baj. És mégis van. Mondhatnám, hogy közlekedési kultúra, meg hasonló puffogások, de minek. Egyszerűen csak nem értem, mi jár ilyenkor a másik fejében. Miért teszi, amit. Miért?
2008. február 14., csütörtök
Lázár Ervin - Mese Julinak
Dindimnek, hogy szép napja legyen...
És akkor bejött az ablakon egy cserkesz. A gombja gesztenye. Juli eloltotta a villanyt, hogy jobban lássa.
– Micsirkász, cserkesz? – kérdezte.
– Cserkeszek – mondta a cserkesz.
– Mit cserkeszel?
– Lázrózsákat.
– Itt vannak az arcomon – nevetett Juli.
– Rózsamező, rózsatő, úgy elviszlek, mint a kő – szavalta a cserkesz.
– Jaj, ez jópofa! – örült Juli. – Csak éppen semmi értelme sincs.
– De rímel-bímel – mondta a cserkesz, és közelebb jött.
Nicsak, az orra is gesztenye!
– Az orrod gesztenye – mondta Juli.
– Az orrom gesztenye, a szemem mandola – énekelte a cserkesz.
You are the Sunshine of my Life - Sungha Jung
A mostani videot egy gitáros lánynak ajánlom, mert ő az én napsugaram...
Az eredeti, 1974-es szám nagy kedvencem, Stevie Wonder szerzeménye, egy édes kis szerelmes szám. Stevie-t mind zenészként, mind emberként nagyra becsülöm, és örülök, hogy személyesen sem okozott csalódást, amikor személyesen is találkozhattam vele. Valóban egy csoda az az ember.
Amennyire Stevie életét, zenéjét ismerem, annál kevésbé ismerem ezt a koreai fiatalembert. Igaz, nem mélyedtem el a gitár-tanulásban túlzottan, de annyira igen, hogy belássam, a srác igencsak profi. Ritkán ajánlok honlapot klip mellé, mivel általában többé-kevésbé ismert zenészekről írok, ha vkinek elnyeri a tetszését, úgyis utána tud keresni. Most mégis szeretném ajánlani Sungha Jung MySpace-es honlapját, és szeretném, ha meghallgatnád a játékát, mert tényleg komoly. Kint van jónéhány zene és video is, tessék mazsolázni! Sungha Jung honlapjához katt ide...
2008. február 13., szerda
Lázár Ervin - A kislány, aki mindenkit szeretett
Egyszer mindenki eltéved. Így esett a kis Brunellával is. Eltévedt. Reggel elindult hazulról, a kert alatt egy kicsit nézte magát a patakban, fésülködött.
- Szép fekete hajam van - mondta a pataknak, és mosolygott örömében, hogy szép fekete haja van.
- Bizony szép - mondta a patak.
- És a szemem is nagyon szép - folytatta Brunella.
Mi tagadás, a szeme is szép volt. A patak bólogatott. Most már nem olyan nagy lelkesedéssel, de bólogatott, mert Brunella igazán szép kislány volt, s olyan kedvesen tudott mosolyogni, hogy nem lehetett rá haragudni. A patak nagyon szerette volna, ha Brunella valami olyasfélét mond, hogy: „Jaj, de gyönyörű kristálytiszta vagy, te patak!” vagy: „Olyan szépen muzsikálsz, ilyen szépen senki sem tud muzsikálni!” De Brunella nem mondott ilyesfélét. Esze ágában se volt. Azt mondta:
- Ha behunyom a szemem, nem látlak.
Mikor Brunella szépen megfésülködött, elhatározta, elindul az erdő felé. Otthon ugyan mondták neki, hogy csak a patakig szabad mennie, mert az erdőben eltévedhet, és ott veszélyek leselkednek rá. „Ugyan - gondolta Brunella -, miféle veszélyek? Engem szeretnek a fák, a füvek, az őzikék. De az erdőben kígyók is vannak” - jutott eszébe. Öntudatosan fölvetette a fejét, fekete hajfonatában meglibbent a széles piros szalag.
31137
ülök a kilométerkövön
A nagyrobogómat 2006 októberében vettem 11000km-rel, és 2007 májusáig - jogsim nem lévén - az óra állása nem is változott. Az azóta eltelt 9 hónap alatt - nyár, ősz, tél - 20 ezer km-t tettem meg két keréken, mivel ma reggel 31137km-t jelzett az odométer. Nagyon sok jó élményem van vele, no meg van rossz is, de alaposan megváltozott az életem azóta. Ne ijedj meg, nem csinálok számvetést, csak letűztem egy kicsi zászlót, 31137-nél.
Marcus Miller - Run for Cover
Szeretem a számot, főleg az első két percét, azt hiszem ez egy nagyon jó hangulatcsináló, elindulós jazz. Az előadó Marcus Miller, akit a szintén Miles Davis fedezett fel, s aki Davis kései munkáiban, 1980-90 között igen jelentős szerepet vállalt. Az egyik legismertebb albumát, a Tutu-t is ő szerezte, sőt nagyrészt ő is játszotta fel Miles mellett.
Miller "kettős életet élt", tulajdonképpen egyszerre csinált limonádé hip-hopot, "haknizott" David Sanborn-nal a Saturday Night Live c. műsorban (stand-up comedy műsor, innen indult sok komikus, pl. Chevy Chase, Bill Murray, Dan Aykroyd, John Belushi, Eddie Murphy, Richard Pryor, Adam Sandler, Chris Rock), ugyanakkor mint napjaink egyik legjelentősebb jazz basszusgitárosa, mindig neves jazzistákkal is "komolykodott", miközben turnét turnéra halmoz, hazánkban is járt már jópárszor, mindig nagyon sikeres, ütős koncerteket hozva. Lendületében talán Tina Turner koncertjeihez tudom hasonlítani.
Híres a húrokat pengetés helyett ütögető, "slappingelő" játéka, de számomra is döbbenetes volt, amikor a Strange Fruit-ban egy majd két méteres basszusklarinétból nyomott ki olyan zenét, hogy ledöbbentem.
2008. február 12., kedd
Chemical Brothers - Star Guitar
A mai video egy kicsit más mint a többi. A zenének és a látványvilágnak egy nagyon ötletes összegyúrása a klip. Elsőre nem is veszi észre a néző, hogy mi is a csavar, mert lefoglalja a vonatból látszó elsuhanó táj és ott keres valami kapaszkodót, hogy mit kell nézni. Aztán az ember rájön, hogy egyrészt nem kell keresni semmi különlegeset, másrészt pedig amit "látni kell", az mindvégig a szeme előtt volt, hogy a táj ugyanúgy loopolt (végtelenítve ismétlődik) és mintákat sző, ahogy a zene, és persze a zenével együtt változva. Videotechnikában kicsit otthon vagyok, ismerek pár trükköt, de azért erre azt kell hogy mondjam, ügyes. A zene tulajdonképpen ugyanúgy "csak" egy hangulat, ahogy a képi világ is. Aki nem keres mondanivalót egy úton levésben, aki bambult már bele az elsuhanó tájba, aki zsibbadt már bele a folyamatos változásba, annak ismerős lesz az érzés, amit a klip ad. Hogy miért az a címe, hogy Star Guitar? Erre szeretném egy nálam okosabb költő mély életbölcsességet tükröző szavait idézni: csak. Akinek nem tetszik a cím, az mondhatja azt is, az a vonatos klip... :)
2008. február 11., hétfő
It's Showtime!
Roy Schneider emlékére
Volt egy film, All that jazz címmel, ami kb. annyit tesz, hogy "...meg minden", aztán Mindhalálig zene lett a magyar fordítás. Egy koreográfusról szól, akinek élete a művészete, a showbiznisz, a pörgés, a folyamatos reflektorfényben izzás, s végül a halála is egy hatalmas musical-katarzis. Sokan ismerik az "Icc sótájm/csótány" dumát, de a filmet, melyből ered, azt sajnos nem - ez lenne az All that jazz, ami talán Schneider legsikeresebb, legjobb filmje, mellesleg kedvencem is.
Csontvelőrákkal kezelték, ennek ellenére több filmen is dolgozott. Nem izzott úgy, mint Joe Gideon az All that jazz-ben, de az élete a filmé volt. Mindhalálig.
Jelentősebb filmjei:
Klute, A francia kapcsolat, Cápa 1-2, Maraton életre-halálra, Mindhalálig zene, 2010 - A kapcsolat éve (a 2001: Űrodüsszeia folytatása)
Lenny Kravitz - Fly Away
A jó zenék sosem öregednek. Reggel a mocin hallgattam ezt a számot, és gondoltam megidézem a blogon is. Pont tíz éves, mondhatnám erre, hogy hát igen, hogy repül az idő, és hogy lassan minden kedvenc számom slágermúzeumi darab lesz, de ez annyira rossz, poros duma.
Tegnap megint megtanultam vmit... Ütni jó. Érzem. Mindig is bennem volt, de visszafogtam magam. Felszabadultam egy láncom alól. Nem, nem a K1-et néztem a tévében, nem ültem boxoló mellett, hogy hirtelen erősnek érzem magam, csak eloldozták egy kötelékem. Feloldoztak. Végre használhatom a szárnyaimat. Üvöltsd velem te is: Fly awaaaaay!
2008. február 8., péntek
A nap képe - 2008/02/08
avagy a békarancs
(bocs, ez a kép csak ekkora méretben áll a rendelkezésemre :( )
Don Henley - The Boys of Summer
Tegnap emlegettem a nyári napot a Koop klipjében... Tegnap egy csodás estém volt, most egy kis rock-félére fájt a fogam, ezért a mai video Don Henley mutatja be, hogy kik is azok a nyári srácok. Ez a szám egy régi kedvenc, még a klip-korszakból, amikor a hazai médiába először tört be csőstül a nyugati popzene, amikor már műholdról lehetett az angol MTV-t fogni, ahol egy mókás VJ, bizonyos Ray Cokes nyomta a zenéket.
Nos, akkor hölgyeim, uraim, Don Henley és a Boys of Summer
2008. február 7., csütörtök
Koop - Summer Sun
Ideje hogy egy vidám, lendületesebb számot ajánljak, méghozzá egy svéd nujazz-bandától. Mindig ellenérzéseim vannak a német és a skandináv jazzistákkal, talán három igazán híres és jó nevet tudok említeni, az egyik az izlandi Mezzoforte, a másik Jan Garbarek, a harmadik pedig Terje Rypdal, az utóbbi két előadó norvég. A műfaj megújulni látszik, és az új irányzatokkal új arcok is jönnek, és lám, ebből a térségből is több az igéretes tehetség: NoJazz, De Phazz, Koop, csak hogy párat említsek. A Koop duó főleg a latinos feldolgozásairól ismert, illetve arról, hogy bár hallgatva a zenéiket, az ember hajlamos rögtön nagyzenekart képzelni a számok mögé, a hangzást mégis hangminták adják. És ott van még Yukimi Nagano édes hangja is... Mellesleg ez a szám az új Rózsaszín párduc film egyik filmzenéje is volt.
Szóval Summer Sun, mert lassan itt a tavasz, és ha tavasz, akkor a nyár is, előbb-utóbb. Hölgyeim, lehet készülni a libbenő szoknyákkal, a kacér mosolyokkal...
2008. február 6., szerda
Út a semmibe
avagy egy motoros mazsola kalandja a nagy magyar tejfölben
Már tegnap este, amikor hazafele gurultam, szép nagy pamacsokban az országra borult a köd. Ma hajnalban már egybefüggő sűrű köd borult a tájra, no meg minden, ami ezzel jár, csúszós utak, párás tükör, becsillanás mindenhol, kívül-belül párásodó, majd csurom vizes bukó, türelmetlenül araszoló, majd ki-ki ugró közlekedők. A tegnap éjszakai vezetésnek is volt egy hajmeresztő hangulata, lévén hogy sötét volt, de ma is misztikus volt, ahogy a szembejövők lámpái 10-15m távolságban bukkantak elő a szürke semmiből. Persze voltak, akik fütyültek az egészre, mentek, előzgettek, nyomultak... Sokféle érdekes időjárási körülmény tarkította motoros utazásaimat eddig, de a ködöt még kihagytam. Egy élmény volt... de remélem estére elmúlik! :)
Lisa Ono - The Dock of the Bay
A mai klip Otis Redding klasszikusa Lisa Ono előadásában. Ma reggel, ahogy jöttem be Pestre, ebben a nyálkás-ködös időben, ez a szám járt a fejemben. Akit esetleg érdekelnek a bossák meg a csendes, énekes-gitáros számok, azok nézzenek utána Lisa Ono-nak, mert meglepően kellemes feldolgozásai vannak.
2008. február 5., kedd
Fonák Japán
avagy egy messzi világ, ferde szemmel
Aki azt hitte, hogy japán televan komoly emberrel, akik mint a güzü, dolgoznak, azokat most csúnyán ki fogom ábrándítani. Aki azt hiszi, ezek az ufók a sok fegyelmezettség után szeretik a legextrémebb baromságokban kiélni mindenféle devianciájukat, az már közelebb áll kicsit a valósághoz. Aki pedig azt hiszi, hogy japán egy nagyon távoli, számunkra nagyon ismeretlen és adott esetben sokszor extrém módon más, mint a miénk, az már szinte ott is van fejben japánban...
Mostanában sok japános cuccal találkozom, filmekkel, olvasnivalókkal, zenékkel, és minél többet tudok meg róluk, annál jobban tudom, semmit se tudok még. Ezért ajánlom mindenkinek, hogy miután kikuncorászta magát a képeken, próbáljon meg utánajárni, mit lát, miért és hol. Érdekes és meghökkentő dolgokat fog találni!
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)